Jövőre, építésének négyszázadik évfordulójára újra megnyitják a látogatók előtt a Bethlen Gábor fejedelemségének idején, 1626-ban elkészült gyimesbükki, Rákóczi-várként ismert őrtornyot. Az eredeti történelmi forrásokon alapuló felújítás nyomán újjáépített épületben kiállítótér, kilátó és kávézó is helyet kap majd. A gyimesbükki, az egykori magyar–román határ közelében fekvő történelmi emlékhely „megkoronázásaként” újjáépült őrtorony elkészültét a helyi önkormányzat vezényelte le, és a Cseke Attila vezette fejlesztési minisztérium támogatta széles körű civil összefogással a háttérben.

Székelyföld egyik legkeletebbi műemlék-együttese a ma Bákó megyéhez tartozó, egykori határtelepülés, Gyimesbükk közvetlen közelében 1626-ban épült Rákóczi-vár és környéke.

A történelmi emlékhelyen az utóbbi két évtizedben számos fejlesztés révén valóságos nemzeti zarándokhely alakult ki. A Magyar Királyi Államvasutak egykori legkeletebbi vasúti őrháza, a Gyimes-völgye első állandó temploma, a Kontumác kápolna, a hajdani vámház és karantén romjai látogatók tízezreit vonzza minden évben. A folyamatot, amelynek végén megújult a Gyimesi-szorost évszázadok óta őrző Rákóczi-vár is, Deáky András nyugalmazott iskolaigazgatóval, a helyi magyar közösség fáradhatatlan civil „harcosával” beszélgetve foglaltuk össze.

Mint interjúalanyunk megosztotta: mintegy húsz évvel ezelőtt gondolták úgy a Gyimesbükkért Egyesülettel, a helyi római katolikus plébániával karöltve, hogy rendbeszedik az „ezeréves határ” környékét. A folyamat első lépéseként Deáky András megvásárolta a Magyar Királyi Államvasutak legkeletebbi, 30-as számú őrházát, amivel felhívták a széles magyar közvélemény figyelmét arra, hogy valóságos zarándokhely alkakulhat ki a helyszínen.

„Sok adósságunk volt (a történelem felé), amit szerettünk volna leróni néhányan és folytattuk a munkát. Háborús emlékhelyet hoztunk létre azok részére, akik az életüket adták a magyar hazáért, itt, az ezeréves határon. Újrafestettük a Tatros-folyó itteni hídját, felállítottuk a kápolna mellett az élet, a hit és a nemzet kapuját, egy kopjafasort. Olyan szavakat írtunk fel a kopjafákra, mint Isten, család, nemzet, haza, szülőföld, anyanyelv, hit, vallás, jövő, szabadság, szeretet. Tudtuk és az egész világ tudta, hogy eddigi munkánknak a megkoronázása lenne, ha sikerülne a Rákóczi-váraként ismert őrtornyot újjáépíteni. Tizenhat éve küszködök azért, hogy ez az álom is megvalósujon. Én voltam a kezdeményezője ennek a munkának, persze nem egyedül az én érdemem, mert nagyon sokan felsorakoztak szívvel, lélekkel meg anyagiakkal is az elklépzelés mellé” – idézte fel Deáky András.

Mint megosztotta: nem volt könnyű eljutniuk a mostani állapotig. Például nem bizonyult egyszerű feladatnak a torony pontos külsejének a rekonstrukciója sem. Ez részben történelmi források hiányával magyarázható, ugyanakkor azt a megoldást a kényszer szülte, amelynek eremdényeképpen a tetőzet elkészült.

„A több kritikát kapott, lapos tetős megoldással kapcsolatosan azt kell tudni, hogy nincs bizonyítékunk rá sehol, hogy hogyan nézett ki valamikor a Rákóczi-vár teteje. Ezért a műemlékvédő hatóságok nem egyeztek bele abba, hogy tornyos tető kerüljön rá, hanem csak egy ilyen lapos tetőt engedélyeztek. Ez egy bevett gyakorlat: ha nem tudják, milyen volt, lapos tetőt tesznek rá” – magyarázta a nyugalmazott pedagógus. Ugyanakkor a várhoz vezető lépcsősort is módosítani kellett a kivitelezés során, az eredeti feljárat ugyanis túl közel volt a vasúti sínekhez, így egy oldalsó „segédlépcsőt” iktattak közbe. „Ezzel egy kicsit elrondítottuk az egész dolgot, de nem volt választás, muszáj volt, ha akartuk, hogy menjen a dolog tovább, akkor ezt el kellett fogadjuk” – mondta Deáky András.

Mint felidézte, a folyamat elindulása után nyolc évvel(!) sikerült beszerezniük a Bákó megyei hatóságoktól az építkezési engedélyt, vállalkozó is került az építkezés kivitelezésére, sőt az anyagiakat is előteremtették, ám az akkori településvezetés nemtörődömsége és felelőtlensége oda vezetett, hogy lejártak az engedélyek és hosszú éveken át nem sikerült megújítaniuk.

Előrelépést az hozott, amikor a 2020-as helyhatósági választások alkalmával magyar polgármester került a község élére Oltean Péter személyében. Érdekes, hogy a közésgvezető korábban diákként Deáky András tanítványa volt. A szellemi örökséget a polgármester maga is elkötelezetten ápolja, folytatta a megkezdett munkát: „nemcsak ígérgettek, hanem utánajártak a dolgoknak, és sikerült ezt az álmot is megvalósítanunk” – fogalmazott Deáky András.

„Hangsúlyoznunk kell, hogy amit most látunk, az nem egy-két ember munkája, hanem csapatmunkával, határon átnyúló összefogás eredményeként sikerült megvalósítanunk. Nagyon sok magyar embernek a világ minden táján dobbant meg a szíve, nyílt meg a lelke és a pénztárcája is” – emelte ki beszélgetőtársunk. Mint hozzátette: civil szervezetként, a Gyimesbükkért Egyesülettel sikerült korábban több mint 42 ezer eurót összegyűjteniük, amit átadtak a polgármesteri hivatalnak. Ezt az összeget szintén sikerült a vár rekonstrukciójára fordítani.

Bár az épület elkészült, a tervek szerint csak 2026-ban, építésének négyszázadik évfordulóján nyitják meg a nagyközönség számára. A kétemeletes torony termei egyelőre üresek, szeretnék azokat berendezni, kiállító terek lesznek, kávézó és panorámás terasz fogadja majd a látogatókat, tudtuk meg.

A felújított épület gazdája, működtetője a gyimesbükki önkormányzat lesz. Az Oltean Péter polgármester által vezetett képviselőtestület 2020-as megválasztását követően azonnal a vár felújításának ügye mellé állt. Mint a Maszol érdeklődésére a községvezető kiemelte, érdemes megemlíteni az újjáépítés korábbi szorgalmazóit és kezdeményezőit: Salamon Józsefet, Szőcs Laszlót, Bilibók Ágostont, a Herényi testvéreket, a Budakeszi Kultúra Alapítványt.

Oltean Péter felidézte a Deáky András által már közzétett folyamatokat is: kiemelte, a szakhatósági engedélyek újbóli beszerzése során engedményeket kellett tenniük, így annak a bizonyos oldalsó lépcsősornak is el kellett készülnie.

A kivitelezéshez már „csak” finanszírozást kellett biztosítaniuk, ebben pedig az RMDSZ nyújtott nagy segítséget, hangsúlyozta Oltean Péter, aki név szerint kiemelte Cseke Attila fejlesztési minisztert, Tánczos Barna miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor szövetségi elnököt is. A kivitelezés költségeinek nagyrészét az Országos Beruházási Társasághoz (CNI) benyújtott pályázat révén finanszírozták, de az önkormányzat is hozzátette a magáét, valamint a korábban említett, civil összefogással összegyűjtött összeget is felhasználták, számolt be a polgármester. Megemlítette ugyanakkor azt is, hogy a várhoz vezető út aszfaltozását egy csíkszeredai cég támogatásként végezte el.

A projekt összköltségvetése mintegy 800 ezer eurót tett ki, mondta Oltean Péter. A polgármester kitért arra is, hogy a munka csaknem teljesen készen van, ebben az évben szeretnék lezárni a folyamatot és 2026-ban tervezik az átadóünnepséget.

Oltean Péter annak a reményének is hangot adott, hogy a felújított Rákóczi-vár nemcsak a helybelieknek, a gyimesi vidéken élőknek jelent sokat, hanem egész Székelyföldnek és az összmagyarságnak is egyfajta szimbólumkét szolgál. Ugyanakkor idegenforgalmi szempontból nem elhanyagolható a román vidékekről érkezők érdeklődése sem. Mindez fokozott idegenforgalmi érdeklődést vetíthet elő a Bákó megyei községben, hiszen a térségben is egyedülálló látványosság a felújított erődítmény.

A gyimesbükki Rákóczi-várat a 17. században építették, Bethlen Gábor fejedelem idejében vagy kis idővel azután. Egy évszázaddal később II. Rákóczi Ferenc megerősíttette az őrtornyot. A vár hármas szerepet töltött be, egyrészt őrhely volt, másrészt vámszedőhelyként használták. 1710 után, a vár bővítését követően vesztegzárként is használták.