banner_LYJAJgUi_banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_whe5WvtP_banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Gyimesbükk – bástya a határon

Különös sors jutott a történelemben Gyimesbükknek. A magyar királyság egyik legkeletibb határőrvidékén kezdődött el a Gyimesi-völgy benépesedése a 18. században. A ma ismert romániai megyerendszer kialakításakor Bákó megyéhez csatolták, leválasztva az évszázadokon át vele egységben fejlődő többi gyimesi településről. Lakói között még ma is enyhe többséget alkot a magyar közösség, ugyanakkor egészen különleges az egykori görög katolikus gyülekezet sorsa. Az elmúlt évben választottak először RMDSZ-színekben induló polgármestert a község élére Oltean Péter személyében. Vidékjáró sorozatunkban Gyimesbükkre látogattunk.

Gyimesbükk minden szempontból határtelepülés. Évszázadokon keresztül a község mellett húzódott a magyar királyság és a román vidékek határa. Ma a román többségű Bakó megyéhez tartozik közigazgatásilag, a romániai megyerendszer kialakításakor ugyanis nem vették figyelembe a település nemzetiségi arányait (azaz, nagyon is figyelembe vették…), és leválasztották a Gyimesi-völgy többi községéről. Ennek megfelelően fejlődése is más irányt vett azoknál. A megszüntetett magyar tannyelvű oktatást csak az 1990-es években sikerült újjáéleszteni, a magyar gyerekek nagy része ma is a román iskolába jár.

A község 2020-ban megválasztott új vezetősége igyekszik megtalálni az egyensúlyt a két megye, Bákó és Hargita, sőt olykor a Magyarország és Románia közötti kapcsolatokban, miközben egyaránt szeretnének élhető feltételeket teremteni a helyi román és magyar közösségnek.

Gyimesbükköt egyetlen híd a Tatros-folyón és egy viharvert helységnévtábla választja el csupán az utolsó, még Hargita megyéhez tartozó gyimesi községtől, Középloktól. Na, meg egy monumentális megyehatárt jelző építmény is áll itt, ami tudatosítja az erre járóban, hogy itt véget ér Hargita megye, és Bákó megyébe érkezik az utazó.

Színes összetételű, ám egységes önkormányzat

Első utunk a községet polgármesterként egy éve irányító Oltean Péterhez vezetett. Ő az első olyan Bákó megyei településvezető, aki RMDSZ-színekben nyerte el mandátumát, a településen korábban csupán alpolgármesteri széket tudhatott magáénak a magyar érdekvédelmi szövetség. Egyébként a helyi önkormányzati testületben nincs RMDSZ-es többség, a szövetségnek öt, a szociáldemokratáknak (PSD) három, a nemzeti liberálisoknak (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetségnek (USR) két-két, a liberális-demokratáknak (ALDE) egy tanácsosuk van a képviselőtestületben.A táblán túl más megye, más világ | A szerző felvételei

Mint a vállalkozóból lett községvezető elmondta: azzal a céllal fogott neki a mandátum elnyerése után a munkához, hogy ezt a testületet egységessé kovácsolja, és a legfontosabb célkitűzései között szerepelt az is, hogy a községben egyensúlyt teremtsen az ott élő magyar és román nemzetiségűek között.

„Ez volt a fő feladatom, hogy megpróbáljam ezt kiegyenesíteni, mert itt azért voltak elég éles viták a múltban. Próbáltak kirobbantani olyan dolgokat, ami nem helyénvaló, például román–magyar ellentéteket, meg ehhez hasonlókat. Úgy érzem, hogy egy év után sikerült, amit szerettem volna” – fogalmazott Oltean Péter. Hozzátette: a község múltja és speciális helyzete folytán szoros kapcsolatot tart fenn a Hargita megyei vezetőséggel, akik kézzelfoghatóan keveset tehetnek a községért, ám számos tanáccsal, ötlettel, javaslattal támogatják Gyimesbükk fejlődését. Ugyanakkor Bákó megyében is működik RMDSZ-szervezet, amelyikkel szintén gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Őszintén, még nem éreztem azt, hogy magyar színekben induló polgármesterként valamilyen hátrány ért volna Bákó megyében. Persze, voltak politikai húzások, amik, sajnos, normálisnak mondhatók ebben az országban. A költségvetés elosztása során például, amikor nem kaptunk pénzt, mert úgy hozta a politikai helyzet, hogy nem kaphattunk, viszont kaptunk a kormánytól” – részletezte a polgármester.

Megfelelni a román és magyar lakosságnak is

A községbeli beruházások során sem tesznek különbséget a román és magyar lakosságot érintő fejlesztésekben. Példaként említette a polgármester, hogy a javarészt románok által lakott Rakottyásra vezető utat teljes mértékben fel fogják újítani a nemrég a község számára megítélt támogatásnak köszönhetően.

„Amikor megkaptuk a támogatást, azt mondtam, hogy zömét a 750 ezer lejnek ott fogjuk elkölteni, 500 ezer lejből meg fogjuk javítani az utat. Úgyhogy ezzel próbálom bizonyítani, hogy nem teszünk különbséget a lakosok között” – emelte ki a polgármester.Épülő, szépülő községközpont

A községben egyébként Rakottyáson kívül nem válik el élesen a magát románnak és magyarnak valló lakosság. Ugyanakkor a nemzetiségi hovatartozás kérdése sem egyértelmű Gyimesbükkben (erre később még visszatérünk). Oltean Péter így fogalmazott ezzel kapcsolatosan: „Én nem mondanám azt, hogy románok vagyunk. Én azt mondanám, hogy csángók vagyunk elvégül, mert az az érdekes, hogy valamilyen szinten mindenki tud magyarul beszélni”.

A nemzetiségi kérdéseket bonyolítja, hogy a településen jelentős számú görög katolikus népesség élt, akiknek a vallásuk központilag történt betiltása, és a görög katolikus egyház felszámolása után választaniuk kellett, hogy ortodoxok, vagy római katolikusok lesznek. Ez különös és sokszor tragikus helyzeteket szült. Oltean Péter elmondta, hogy az egyik nagyapja görög katolikus volt, és római katolikus hitre tért, míg a testvére az ortodox egyházat választotta. „Ebből súlyos családi viták voltak, családok vesztek össze. Pedig erről az emberek nem tehettek, ezt maga a rendszer hozta, a történelem” – fogalmazott.

Korábban csak veszekedés, cirkusz volt

Az önkormányzati munkáról szólva Oltean Péter büszkeségének adott hangot amiatt, hogy a testület mindeddig minden kérdésben egyhangúlag döntött, ellenszavazat nélkül születtek a határozatok, ami egy ilyen összetételű testület esetében nem mindennapi.

„Ilyen mostanig nem volt. Gyimesbükk történetében mindig úgy volt, hogy hol mi voltunk ellenzékben, hol más volt ellenzékben. Örökké csak veszekedés, cirkusz volt, és nem tudtunk közös nevezőre jutni. Most összhang van. És az a lényeg, hogy ha a tanácson belül egyetértés van, akkor nincs probléma kint a faluban” – szögezte le a polgármester.Az egyetlen magyar nyelvű iskola

A községvezetés nem tétlenkedett az elmúlt évben. Beszélgetőtársunk hosszan sorolta az elkezdett, folytatott, vagy befejezett beruházásokat. Kiemelte a kultúrotthon folyamatban levő felújítását, de rendkívül fontos volt a patakok, folyóvizek által szabdalt községben annak a 15 hídnak is a megépítése, amelyek decemberben elkészülhetnek. Lényeges vállalás volt a közvilágítás korszerűsítése, amely szintén rövidesen elkészül.

A község egyetlen magyar iskolával rendelkezik, ezen a helyzeten némileg javíthat a napközis óvoda felépítése, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által tudnak finanszírozni. Ugyanígy román tannyelvű óvodára is szükség van, annak az építése tavasszal kezdődhet el.

Hatalmas kihívás lesz a községben az ivóvízhálózat korszerűsítése és a szennyvízhálózat kiépítése. Ez utóbbi egészen elképesztő, 31 kilométernyi csatornahálózat kiépítését jelentené.

Kedvet teremtenének a gazdálkodáshoz

Ami talán a lakosság szempontjából a legfontosabbnak tűnik, hogy elkezdték egy tejbegyűjtő állomás létrehozását. Egy korábbi építésű ingatlant újítanak fel és látnak el a megfelelő berendezésekkel. Ettől a gazdálkodási kedv növekedését is várja az önkormányzat, hiszen Gyimesbükkben nagyon sokan felhagytak a vidéken hagyományos állattartással. Ennek történelmi és gazdasági okai is vannak.Kevesen foglalkoznak gazdálkodással

A település lakói az 1989-es változásokat követően nagy jövedelemre tettek szert a meglévő hatalmas erdőségekből. Azonban Oltean Péter meglátása szerint nem jól gazdálkodott a község a javakkal és a jövedelemmel, nem fordították azt fejlesztésekre, beruházásokra. A ma működő magánerdészet tevékenysége bőven hagy kívánnivalót maga után a polgármester szerint. A mintegy 7 ezer hektárnyi erdő az 1990-es években, a 2000-es évek első feléig megfelelő jövedelemmel látta el a község lakóit.

Lemondtunk a gazdálkodásról. Gyimesközéplokhoz viszonyítva hatalmas a különbség, ott nagyon magas színvonalon gazdálkodnak hozzánk képest. Mi itt nagyon le vagyunk maradva, nincs tejbegyűjtő, nincs tejfeldolgozó, nincs semmi, nincs gazdálkodásunk” – érzékeltette a helyzetet a polgármester.

Oltean Péter ugyanakkor büszkén említette meg a területek telekkönyvezését. „Gyimesnek nem volt telekkönyvezve egy hektár területe sem. Az utcáink nem voltak telekkönyvezve, csak nagyon kevés százalékban, azokkal is lassan végzünk. A saját legelőinket, 1668 hektárt sikerült felmérni, és most telekkönyvezés alatt van, saját pénzből” – mutatott rá Oltean Péter. Hozzátette: amit tudnak, megoldanak önerőből, saját költségvetésből. Mindemellett annak is tudják a fontosságát, hogy egyaránt támogassák a helyi ortodox- és római katolikus egyházat is.

Újjáépíthetik a Rákóczi-várat

A gyimesbükki látványosságok, turista-csalogató nevezetességek között első helyet foglal el a település határában található Rákóczi-vár. Az egykori erődítmény jelenleg romos állapotban található, ám így is évente kirándulók tízezreit vonzza. Egy közelmúltban elfogadott kormánydöntésnek köszönhetően úgy tűnik, finanszírozást nyer a vár újjáépítése, amely újabb bevételeket hozhatna a településnek.

Oltean Péter szerint  a látványosság felújítása az egész Csíki-medence idegenforgalmára jó hatással volna. Gyimesbükk turizmusa bőven hagy kívánnivalót maga után. Mint a polgármester fogalmazott: szinte „szűz területnek” számít sok szempontból, ugyanakkor a település adottságai vonzók lehetnek a kirándulók számára. És nem csak a Magyarországról érkezőknek, hiszen román vidékekről is sokan érdeklődnek az itteni lehetőségek iránt. Problémát jelent ugyanakkor a megfelelő befogadóképességű szálláshelyek hiánya.

Elmentek a fiatalok

A sok-sok pozitívum felsorolása után, amikor a fiatalok helyzetére és az elvándorlásra kérdeztünk rá, Oltean Péter is elkomorult. A község fiataljainak túlnyomó része külföldön keresi a kenyerét, elmentek a szakemberek is. A 4800 fős településen óriási munkaerő-hiány van, és egyelőre rendkívül kevesen választják azt a lehetőséget, hogy a külföldön ledolgozott évek után hazaköltözzenek, és itthon fogjanak vállalkozásba, alapítsanak családot.

Pedig akár a biogazdálkodásban is lehetne jövőt keresni, hiszen a település hegyvidéki jellege miatt sohasem zajlott nagyüzemi gazdálkodás, nem történt vegyszerezés, gyakorlatilag viszonylag egyszerű volna megfelelni az előírásoknak ezen a területen – mutatott rá a polgármester.

A polgármesteri hivatalnál tett látogatásunkat követően a Gyimesbükk esetében szinte kihagyhatatlan Rákóczi-várhoz vettük az irányt. A legtöbb, főleg Magyarországról érkező kiránduló eddig jön el a legmesszebbre, Erdélyben utazva. Az ezeréves határ, az itt található történelmi emlékek évente tízezreket vonzanak ide. Az 1600-as évek első évtizedeiben emelt erődítmény ma leromlott állapotban van, a romokhoz meredek lépcsőn kapaszkodhattunk fel, odafent az egykori falmaradványok mellett némi terepmunka nyomai fogadtak.Az egykori erődítmény maradványai

A Gyimesbükkért Egyesület korábban kezdeményezte a vár újjáépítését. Az elképzeléseknek a 2021. szeptemberében született kormányhatározat adhat új lendületet. Cseke Attila Közigazgatási, Fejlesztési és Közmunkálatokért felelős minisztere bejelentette, hogy a fontos műemléket újjáépítik, ezúttal már a község vezetésének bevonásával.

A vár alatt áll a szintén az említett egyesület által megvásárolt, majd felújított vasúti őrház, amely a Magyar Államvasutak legkeletibb ilyen építménye volt. Benne ma vasúttörténeti kiállítás található, alatta a világháborús időszakot idéző bunker és géppuskafészek látogatható. Szemben feltűnnek az egykori határőrkaszárnyák és karantén épületek romjai, valamint a Gyimesi-völgy legrégebbi kőtemploma, az 1782-ben Nagy­boldogasszony tiszteletére felszentelt kontumáci kápolna. Órákat el lehet itt tölteni a történelem emlékeit kutatva, ehhez az ezen a késő őszi napon is nyitva tartó büfé is hozzásegít, ám a rendkívül kitartóan kéregető koldus már inkább riasztó. Pedig biztosított róla: itt forintért is lehet kenyeret kapni…A Magyar Államvasutak egykori utolsó őrháza

Bonyolult vallási és nemzetiségi kérdések

A vár közelében található Deáky András nyugdíjas tanár „rezidenciája”. A rendszerváltás utáni magyar oktatás újraindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori pedagógus itt fogadja szeretettel vendégeit és önerőből egy történelmi magyar szoborparkot is berendezett. Deáky Andrást kértük meg, foglalja össze számunkra az egykori görög katolikus lakosság sorsát. Mint elmondta: 1947-ben tiltották be a görög katolikus vallást, a templomot is átalakították, a hívek jelentős részét pedig ortodox hit felvételére kényszerítették. Deáky András szerint ugyanakkor jó páran választották a római katolikus hitet, ám ez nem jelentette azt, hogy a nemzetiségük is megváltozott volna.

„Jól emlékszek az egykori görög katolikus papra. Gergely Viktornak hívták, Budapesten végezte a tanulmányait, tökéletesen beszélt magyarul, magyar nyelvű műveltséggel rendelkezett. Halála után én vásároltam meg könyvtárából például a Révai lexikon 21 kötetét és sok más kiadványt” – szemléltette a nyugdíjas pedagógus. Hozzátette: a magyar nemzethez való tartozás a római katolikus közösségen belül sem minden esetben egyértelmű.Szemközt a Gyimesi-völgy első kőtemploma

Deáky András elmondta, hogy a magyar nemzeti ünnepek alkalmával gyakran tartott előadásokat, amikor nem ritkán érezte: a magyarságtudattal kapcsolatos kijelentései nyomán nem egy alkalommal „valósággal megdermedt a levegő”. Ugyanakkor iskolaigazgató korában is megtapasztalta, hogy sokan adták román nyelvű iskolába a gyerekeket, hiába indult újra a magyar oktatás annak idején. Deáky András annak a nem túl bizakodó véleményének is hangot adott, hogy Gyimesbükkön csángónak lenni: állapot, „a magyarból a románba való átmenet állapota”.

Tarhavasi séta

A határt magunk mögött hagyva a Gyimesekre oly’ jellemző településformát, a patakok mentén települt falurészeket sem hagyhattuk ki. Látogatásunk helyszínéül Tarhavast választottuk. Előtte azonban még meglátogattuk az 1897-ben épített vasútállomást, amely a Csicsó–Gyimesbükk vasútvonal magyarországi végpontját jelentette. Az állomásépület méreteit (102 méter hosszú és 13 méter széles) és eleganciáját tekintve a szegedi és a fiumei állomásokkal vetekszik. A monumentális épület nem a mai kor forgalma és igényei szerint készült, omlik-romlik az Osztrák-Magyar Monarchia egykori ékköve. Az állomással szemben található a falu nevezetes néprajzi gyűjteménye, a néhai Antalné Tankó Mária néprajzkutató által létrehozott gyimesi csángó tájház.A "nagy-gyimesi" állomás

Tarhavasra ékezve jó minőségú útra kanyarodhattunk. A hosszan a hegyek közé húzódó, patak mellé épült házakat ma már jó darabon aszfalt köti össze. Utunk során egyszerre volt jelen az új és a régi: a modern épületek mellett régi csűrök is feltűntek. Az itt élő katolikus közösséget a 2005-ben épült, 2008-ban sekrestyével kibővült Árpádházi Szent Erzsébet-kápolna szolgálja ki.

Tarhavas iskolája ugyanakkor román tannyelvű. Ottjártunkkor éppen véget ért a kisebbeknek a tanítás. Az iskola előtt álló, várakozó szülők javarészt magyarul beszélgettek, a közelbe gyalog induló csemeték szintén ízes magyarsággal ugratták egymást (a távolabb lakókat iskolabusz szállítja haza, őket a házak előtt állva várták haza).

A Tarhavasra letérő műút mellett áll a község ravatalozója, mellette római katolikus temető, a főút túloldalán az ortodox hívek nyughelye. A nemzetiségek és vallási hovatartozás menti zavaros képet csak fokozta alkalmi beszélgetőpartnerünk, akitől a temetők hovatartozásáról érdeklődtünk. A 60 év körüli férfi megmutatta, melyik temető, melyik felekezethez tartozik, majd kicsit döcögős magyarsággal magyarázta, hogy az ő nemzetsége, Molnár vezetéknevűek, mind az ortodox részen nyugszanak…

A katolikus temető Tarhavas felőli lejtőin elhagyatott parcella áll. Az egykori izraelita közösség temetőjének jobbra-balra dőlő síremlékei előtt fotóztunk, amikor a már említett iskolából egy csoportnyi fiú állt meg mellettünk. Kérdezték: mi van ott? Kérdésre, kérdéssel válaszoltunk: vajon ők tudják-e mi mellett mennek el nap, mint nap? Végül a legbátrabb csemete kivágta: a zsidó temető. Érdeklődésünkre azt is elárulták, mindannyian magyar családban nevelkednek, ám romául tanulnak, amit nem tartanak nehéznek, jól ismerik az ország hivatalos nyelvét.Izraelita temető

A zsidó lakossággal kapcsolatban szintén Deáky András igazított el bennünket. Mint megtudtuk: a valamikori fakitermelésben vállaltak nagy szerepet az egykor itt élt zsidó közösség tagjai. Ők vásárolták fel, termelték ki a fát. Viszonylag nagyszámú közösség élt Bükkben, a fakereskedés mellett egyéb kereskedelmi tevékenységekkel is foglalkoztak, élemiszerboltokat, szatócsüzleteket működtettek. Ma már hírük-hamvuk sincs, felőrölte, szétszórta őket a történelem.

Akaratlanul is arra gondolunk, mi lesz, mi lehet a gyimesbükki magyarság sorsa? Hogyan folytatódik ez a kivételes, határ menti történet, megmaradhat-e Gyimesbükk Erdély keleti nyelvi, kulturális határvédőjeként? Oltean Péter tenniakarását, aktivitását, optimizmusát látva nem lehetnek kétségeink, ha rajta és munkatársain múlik, mindenképpen lesz jövője Gyimesbükknek, és ebben a jövőben helye lesz a község magyar lakóinak is.

banner_5wMnizP8_webbanner_300x250.gif
banner_LsIDgb8C_webbanner_970x250.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?