Harminchárom éve független köztársaság Moldova, 1991-ben szabadult ki a Szovjetunió nem éppen baráti öleléséből. Ma egyre többen teszik fel a kérdést, hogy milyen lesz az ötvenedik évfordulóján, megéli-e egyáltalán a félszáz évet a Pruton túli ország.

Több forgatókönyv létezik, mind közül a legoptimistább, de a legnaivabb is az, miszerint tizenhét esztendő múlva Chişinău immár az Európai Unió tagjaként formálja jövőjét. Június végén ugyan a Moldovai Köztársaság – a háborúban álló Ukrajnával együtt – hivatalosan is megkezdte a tárgyalásokat az EU-val annak érdekében, hogy az ország teljes jogú uniós taggá válhasson, a történet vége azonban több mint homályos.

Jelenleg orosz csapatok állomásoznak Moldova területén, a Dnyesztertől keletre fekvő szakadár Transznisztriában. A magukat békefenntartóknak minősítő hadsereggel sajátos EU-tag lenne a Moldovai Köztársaság. A jogi felkészültségen túl tehát Chișinăunak valamit kezdenie kellene Transznisztriával, csakhogy a megoldáshoz Moszkvára is szükség van. Egyesek a ciprusi példát emlegetik követendő példaként – a szigetország a törökök által megszállt rész tagságának felfüggesztése mellett csatlakoztak az unióba –, mintha az éppen Ukrajnában kalandozó orosz hadsereg ezt csak úgy szépen tudomásul venné.

Van a másik sokat emlegetett szcenárió, a Romániával való egyesülés. Erről hivatalosan nem illik beszélni, de Bukarestben és Kisinyovban is sokan számolnak e lehetőséggel. Az ügy megosztó, hiszen a kommunizmusban hatékonyan eloroszosított moldovai románok közel egyharmada ma is oroszul beszél, álmodik, moldovainak vallja magát, de az orosz világ részét képezi. Rajtuk kívül, kis létszámban ugyan, de ott vannak az ukránok, az oroszok, a gagauzok. Számukra Románia egyenlő az identitás veszélyeztetésével, az úgynevezett egyesülésről hallani sem akarnak.

Ha a közeli vagy távolabbi jövőben a Moldovai Köztársaság Romániához csatlakozna, az a Prut folyó keleti oldalán elhelyezkedő, alig több mint két és félmilliós állam eltűnését jelentené a maga politikai osztályával, oligarcháival együtt. Nem túl bíztató perspektíva azoknak, akik az utóbbi három évtizeden keresztül jól-rosszul, de Moldovában, Moldováért és Moldovából éltek, nem is rosszul.

Az sem mellékes, hogy Moldova Románia általi bekebelezése geopolitikai kérdés. Egy ilyen döntés meghozatalához kevés Bukarest és Chișinău, de Brüsszel is. Az Egyesült Államokból kell érkezzen a nagy bólintás, Washington számára viszont Moldova túl lényegtelen egy újabb konfliktus felvállalásához Oroszországgal. Igor Kozij orosz katonai szakértő szerint egy esetleges egyesülés esetén Moldova és Transznisztria lehet az a „vékony jég”, ahol akár a harmadik világháború is elkezdődhet.

Románia közben a stratégiai infrastrukturális beruházásokkal lépeget egyre határozottabban a Pruton túlra. A Iaşi–Ungheni–Chișinău gázvezeték 2021. októberi beindítása, a több mint 1600 román befektető cég az Isaccea–Vulcăneşti–Chișinău elektromos légvezeték építése, a határfolyón átívelő öt új közúti híd, a tengerjáró hajók fogadására is alkalmas Giurgiulești dunai kikötő megvásárlásának terve a közös jövő irányába mutat.

A majdani ötvenéves Moldovának leginkább a megerősödött, szuverén státus jelenthetné a hosszú megmaradás ígéretét. Nyugati iránnyal, uniós és romániai segítséggel, de a moszkvai együttműködés lehetőségét sem hagyva figyelmen kívül, Kisinyov akár a tragikus ukrán forgatókönyv békés alternatíváját is felmutathatja Kelet-Európában.

(Nyitókép: euroactiv.ro)