Olyan sokat és olyan hangosan szajkózza a fősodrú média Vlagyimir Putyin mindenféle befolyását, ráhatását azokra a választásokra, ahol nem a „megfelelő” eredmény születik, hogy ez a vád ott is komolytalanná vált, ahol tényleg messzire elér Moszkva keze. Moldova, a kis posztszovjet köztársaság valóban érzi Oroszország „baráti” leheletét a tarkóján. Így van ez az 1991-ben kikiáltott függetlenség óta.

Igen, Moszkvából érkezett különböző – törvényes és törvénytelen – segítség azoknak a moldovai politikai erőknek, akik az utóbb három évtizedben mindvégig szimpátiával és némi nosztalgiával tekintettek a Kreml irányába, de egy pillanatig sem kérdőjelezték meg Moldova függetlenségének jogosságát, helyességét.

A jelenleg éppen ellenzékben lévő – leegyszerűsítve oroszbarátnak nevezett pártok – mögött stabil támogatói bázis áll. Méghozzá nagyjából a moldovai szavazópolgárok fele. Vannak közöttük oroszok, orosz felmenőkkel vagy rokonokkal rendelkezők is, de döntő többségük moldovainak vallja magát, anyanyelve viszont az orosz. Nagy részük a szovjet rendszer oroszosító politikájának végterméke, s erről nem ők tehetnek.

Moldova oroszajkú lakossága értelemszerűen nem a román nyelvű média fogyasztója. Mi több, zavarja őket az erőltetett románosítási tempó. Minden olyan cél, amit a „román moldovai” politikai oldal hirdet meg, azonnal gyanússá válik a Moldovai Köztársaságon belüli „orosz világban” élők számára. Még a gazdaságilag vonzó Európai Unió is.

Vicces, amikor a román megmondó emberek Putyin-barátoznak mindenkit, aki nem Maia Sandut támogatja Moldovában. E sajátos logika szerint minden oroszajkú moldovai azonnal oroszellenessé, esetleg románpártivá kellett volna váljon Ukrajna lerohanása után. És mi van, ha közülük sokan kifejezetten szurkolnak Putyinnak? El kellene venni a szavazati jogukat? Börtönbe kell zárni őket?

A Moldovai Köztársaságot, Besszarábiát nem lehet kizárólag romániai szemüveggel vizsgálni. Európaival sem. Nyelvi, s az ebből fakadó világnézeti megosztottsága végigkíséri az utóbbi három évtizedét. Majdnem mindegyik választás végeredménye szoros volt, egymást váltották a hatalomban az oroszbarátnak, illetve a Nyugat- vagy románpártinak nevezett politikai táborok. Miért is csodálkozik akkor naivan, tágra nyitott szemekkel Románia és Európa a vasárnapi referendum szoros eredményén?

A Moldováért izgulókra vár még egy kétesélyes szavazás. Az elnökválasztás ugyanis Maia Sandu tekintélyes előnye ellenére sem lefutott kör, az első forduló csak az „oroszbarát” ellenzéki erők megosztottsága miatt ennyire sima, Alexandr Stoianoglo mögött a döntő menetben felsorakozik majd az EU-csatlakozásra nemmel szavazó oldal.

Bármilyen eredmény is szülessen, mélységes megosztottságából követekzően Moldova még nagyon hosszú ideig őrzi majd jelenlegi önálló, semleges státusát: nem lesz EU-tag, de Eurázsia része sem.

(Nyitókép: Euronews.com)