Nicușor Dan elnök szeretne lenni. Nem egy bélyeggyűjtő egyesület vagy egy szombati matekkör elnöke, hanem az országé. Ha már Bukarestben sokan szeretik, miért ne álmodjon nagyot a borzos hajú ember? Függetlenként indulna, azon az államfőválasztáson, amelynek időpontja még nem ismert. Kit érdekel Nicușor? – kérdezhetnénk. Félő, lépése mögött pártszámítások állnak.

Amikor felmerült az ötlet, hogy közös államfőjelöltje is lehet az ultranacionalista táborral szemben álló pártoknak, máris megjelent a sajtóban a főpolgármester neve. Nyilván abból indultak ki a találgatók, hogy miután Bukarestben működött a közös PNL–USR támogatás Nicușor Dan esetében, a városvezető pedig hálából az USR és a PNL államfőjelöltjét is támogatásáról biztosította az azóta egy gyors döntéssel érvénytelenített novemberi elnökválasztáson, miért ne működhetne tovább ez a szép ívű együttműködés?

Csakhogy Románia nem Bukarest. Nagyon nem. Ez egy ezerarcú ország, most épp mély válságban. Nincs az a TikTok hadjárat, amely egy Nicușor profilú embert néhány hónapon belül az elnöki székbe repíthet. A kérdés tehát az, hogy ki vagy kik lesznek a magukat egy posztszovjet köztársaság szereplőire emlékeztető „Európa-barát” megnevezéssel illető pártok esetleges kínálata. Lesz-e olyan jelölt, amely meg tudja szólítani a Călin Georgescura, az ultranacionalista erőkre voksolók legalább egy kis részét? Vagy minimum nem idegesíti, s ezáltal mozgósítja a kiábrándultakat.

Nicușor Dannal csak a kisebbik baj a karizma hiánya. A gond az, hogy megjelenése, beszéde olyanokat is az AUR és társai irányába sodorhat, akik eddig bizonytalanok voltak. Az USR táborát, s párt nemzeti liberálist szépen összegyűjtheti, de élő szociáldemokrata szavazó éppúgy nem szavazna rá, ahogyan Elena Lasconira sem voksolt volna.

Valamiféle hasznos taktika csak akkor lehet a főpolgármester indulása mögött, ha mellette ott van egy, a PSD- és valamennyire a PNL-tábor által is elfogadott jelölt, akinek támogatására szólíthat majd a döntő menetben. Ilyen lehet például Crin Antonescu egykori PNL-elnök, aki épp visszatérne a nagypolitikába, s akit az ultranacionalista tábor mérsékeltebb figurái (igen, már ilyenek is vannak, ilyen például Marius Tucă újságíró, üzletember) is elfogadnak.

Hogy stratégia része-e Nicușor bejelentkezése vagy csak a szokásos Dâmboviţa parti helyezkedés egyik epizódja, még nem tudjuk. Amit viszont látunk, az távol áll a biztató jelektől. Míg ezen az oldalon Nicușor izgágáskodik, addig Simion Giorgia Melonival találkozik Olaszországban. Miközben a kormányozni készülők adóemelésekről beszélnek, az ultranacionalisták parlamenti szövetséget terveznek.

Jelen állás szerint a tíz nappal ezelőtt elhárított katasztrófahelyzetet csak halasztani sikerült – egészen a következő elnökválasztásig, bármikor is rendezik azt. George Simion pedig csak egy újabb kávét kér.

(Nyitókép forrása: George Simion Facebook oldala)