A nagy erdélyi magyar bizonytalanságban sokan magyarországi párhuzamokat keresnek és találnak a romániai közéleti folyamatokban. Ha egy politikus idehaza nem retteg Oroszországtól, s nem akar ukrán zászlót lengetve hadba állni Zelenszkij népéért, akkor őt könnyen Orbán Viktorhoz, de legalábbis a budapesti kormány irányvonalának követőjeként azonosítják, azaz „derék ember”.

Mindegyik román pártban évek óta figyelik az Orbán-kabinet politikáját, intézkedéseit, a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok körében is sokan elismerően beszélnek Magyarország bátor külpolitikájáról, de ezek a vélemények csak ritkán vagy egyáltalán nem válnak nyilvánossá, egyszerűen félnek az esetleges brüsszeli, nyugat-európai fejmosástól.

A trendivé vált szuverenista irányvonalra Romániában is nagy igény van, ezt számos felmérés igazolja. Mivel egyik fősodrú pártnak sem volt bátorsága legalább elmozdulni az Európai Unión belüli erőteljesebb érdekvédelem irányába, a rendszer- és magyarellenes ultranacionalisták érezték meg a lehetőséget az keletkezett űr kitöltésére.

Egykori fociultrák, félőrült hőbörgők, magyar hadisírokon ugrálók, zászlókkal és keresztekkel a kezükben üvöltők igyekeztek kisajátítani maguknak a szuverenista jelzőt. Olykor félszájjal dicsérik Orbán Viktort, de rögtön hozzáteszik, hogy Erdélyben kizárólag a román nyelv az úr. Donald Trumpot is éltetik, de az amerikai republikánusok nem is hallottak az AUR-ról.

Ebben a környezetben érkezett meg Călin Georgescu. Felmérte a terepet, az igényeket és a hatékony kommunikáció lehetőségeket. Támogatókat szerzett, ahonnan lehetett. Erdélyi magyarokat is megnyert. Olyanokat is, akik az ultranacionalista, magyarellenes erők megerősödésétől tartva mentek el szavazni a magyar pártra a parlamenti választásokon.

Szubjektív véleményem, így senkitől sem várom el, hogy egyetértsen velem: Georgescu egy jól felépített sarlatán. A profi sartalánok pedig attól hatékonyak, hogy csak azután jövünk rá valós kilétükre, miután átvertek. Értem az igényt egy másfajta, határozott vezetőre, s én is hallom az Orbán Viktort vagy éppen Donald Trumpot idéző georgescui nézeteket. De nem lehet szelektív hallásunk. Ha egy szomszédunk hadoválna ennyi mindent össze, furcsán néznénk rá. Akkor miért hinnénk el mindent Georgescunak?

Elég nekünk, kisebbségieknek, ha az ősi román föld által biztosított vízhez és élelemhez hozzájutunk, másról ne is álmodozzunk – mondta a vasgárdista vezetőket éltető elnökjelölt pár évvel ezelőtt. Most úgy független, hogy közben az AUR, George Simion éjjel-nappal kampányol neki. Vatra Românească, Románok Nemzeti Egységpártja, Gheorghe Funar, Nagy-Románia Párt, Corneliu Vadim Tudor, Adrian Păunescu – ezek a szervezetek, pártok, politikusok az AUR és Georgescu elődei. Ezek kellenek nekünk?

Ahogyan a világ alakulását, az orosz–ukrán háborút, az uniós fejleményeket, úgy a vasárnapi választás eredményét is kizárólag magyar szemmel, ésszel és szívvel kell értelmeznünk. Éppen ezért nem akarok a másik elnökjelöltről beszélni. Ebben a képletben lényegtelen a személye. A szavazófülkében előttünk lesz majd két keret a papíron. Az egyikben a magyarellenesek által támogatott sarlatán nevét olvashatjuk. Az ő megállítása érdekében a másik keretbe fogok pecsételni.