A Sebes-Körös jobb partján elterülő dombvidék egyedi mikroklímája, ásványokban gazdag talaja és történelmi múltja formálja az itt születő borok egyedi karakterét. Bihar megyében, a Partium szívében – Nagyvárad és Kolozsvár között, Pusztaújlakon – működik a Wylak Winery kézműves mikropincészet. A szőlőtermesztés mindennapi kihívásairól, a borfogyasztási kultúra alakulásáról, a tökéletes bor titkáról, valamint a fröccsfogyasztás örök dilemmájáról beszélgettünk a pincészet tulajdonosával, Domian Botonddal.

– Bár a Sebes-Körös völgyét kevesebben ismerik borvidékként, a természeti adottságai kiválóak a szőlőműveléshez. Mit érdemes tudni a pusztaújlaki Wylak Wineryről, és mi teszi igazán különlegessé ezt a tájat?

– Pusztaújlak a Sebes-Körös völgyében található, Nagyváradtól mintegy húsz kilométerre, Kolozsvár irányában. Egykor jelentős bor- és gyümölcstermő vidék volt, amely sok család számára biztosított megélhetést, ma azonban egyre kevesebben foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borászattal.

A térség különlegességét a sajátos mikroklíma adja. A talaj rendkívül ásványos, az éghajlat pedig hűvösebb jellegű, ami lehetővé teszi, hogy a szőlő megőrizze elegáns savszerkezetét és frissességét. A Sebes-Körös közelsége, valamint a környék domborzati viszonyai különleges páratartalmat és légmozgást biztosítanak, amely védi a tőkéket a szélsőséges fagyoktól, ugyanakkor kedvez a kiegyensúlyozott érésnek is. Ebben hangsúlyos szerepe van a közeli telegdi és élesdi gyűjtőtavaknak is, amelyek szintén pozitívan befolyásolják a helyi klímát. A borvidékre inkább a fehérborok jellemzők – királyleányka, olaszrizling –, de a vörös fajtákkal is kísérleteznek, például cabernet-vel és merlot-val.

Pincészetünk számára fontos, hogy a modern technológia találkozzon a történelmi gyökerekkel. Maga a Wylak név is a település középkori elnevezésére utal. Kézműves borászatunkban reduktív technológiával, rozsdamentes acéltartályokban, szabályozott hőmérsékleten készítjük borainkat, hogy minél inkább megőrizzük gyümölcsösségüket és frissességüket. Jelenleg körülbelül fél hektáron művelünk saját szőlőt, de emellett Magyarországról és Vranceaból is vásárolunk.

– A Borszereda kiváló lehetőség, hogy a székelyföldiek is megismerkedjenek Biharország boraival. Mi az a hangulat vagy élmény, amit szeretne, hogy megőrizzen belőlük az, aki az ön borait kóstolgatja? Milyen borokat ajánlana a kínálatából a helyi borkedvelőknek?

– Pincészetünk elsősorban a friss, üde, gyümölcsös borokra helyezi a hangsúlyt. Azt szeretném, hogy aki megkóstolja a borainkat, egyfajta „időbeli és térbeli megállást” éljen át a rohanó világban. Pincészetünk számára a bor nem csupán ital, hanem történetmesélő is, ami megőrzi a pusztaújlaki napfényt és a táj nyugalmát. A székely konyha gazdag, olykor zsírosabb, fűszeresebb ízvilágához nagyon jól illenek a könnyedebb, aromás borok. Éppen ezért a székelyföldi borkedvelőknek leginkább az Irsai Olivért és a Fűszeres Traminit ajánlanám. Ezek a borok tartást adnak az étkezésnek, elegáns savszerkezetükkel pedig frissítik az ízlelést.

– Miként látja a bor jövőjét? Divat marad a borozás a felgyorsult világunkban?

– A borfogyasztás nem csupán divat, hanem kultúra. Bár a világ egyre gyorsabbá válik, a bor éppen ennek az ellensúlyát képviseli, a lelassulást, a nyugodt beszélgetéseket és az együtt töltött időt. Úgy gondolom, a jövőben a bor szerepe még inkább felértékelődik mint egyfajta „szociális ragasztóanyag”, amely összehozza az embereket. A fogyasztók egyre inkább a minőséget keresik a mennyiség helyett, és fontosabbá válik számukra az is, hogy hiteles ember álljon a bor mögött, valamint fenntartható gazdálkodás. A borozás tehát megmarad, de tudatosabbá válik. A fogyasztási szokások ugyanakkor folyamatosan változnak. Korábban inkább a testes vörösborok voltak népszerűek, ma viszont egyre nagyobb teret nyernek a könnyedebb fehérborok, a rozék és a habzóborok.

Nálunk, Bihar megyében egyébként inkább sör- és pálinkafogyasztó a társadalom jelentős része, ezért sokat kell dolgoznunk azon, hogy a bort egyre népszerűbbé tegyük, ami nem könnyű feladat, éppen ezért fontosak a borászati rendezvények és a borkóstolók, hisz örök igazság, hogy a jó bort kortól függetlenül mindenki értékeli.

– Mit jelent ma, a 21. században egy történelmi borvidéken gazdálkodni? Milyen kihívásokkal szembesül a szőlészet és a borászat?

– Egyszerre kiváltság és felelősség. Meg kell felelni a múlt örökségének, miközben a mai technológiai és piaci elvárásoknak is. Az egyik legnagyobb kihívást ma az éghajlatváltozás jelenti. Egyre kiszámíthatatlanabb az időjárás, több a szélsőség – az egyenlőtlen csapadékmennyiség, az extrém hőhullámok – ugyanakkor a szőlőtermesztésben egyre több betegséggel is szembe kell nézni. Komoly veszélyt jelent az aranyszínű sárgaság – ami a szőlő legpusztítóbb fitoplazmás betegsége –, amelyet egy kabócafaj terjeszt. A probléma az, hogy sok az elhagyott parcella a környéken, ahol könnyebben meg tud telepedni a kórokozó.

A munkaerőhiány szintén komoly gond. Egyre nehezebb szakképzett, megfelelő, elkötelezett embereket találni a kézi munkát igénylő folyamatokhoz, ezért sok területen a gépesítés irányába kell elmozdulni, mind a szőlészetben, mind a pincészetben. A piacra is figyelni kell, ugyanis a globális versenyben meg kell találni azt az egyedi hangot, amivel egy kis pincészet kitűnhet a világmárkák közül.

– Mi a jó bor titka, és borászként hogyan tekint a sokakat megosztó fröccs kérdésére? Szabad egyáltalán vizezni a nemes nedűt?

– A jó bor mögött nincs misztikum, csupán három dolog kell hozzá: jó gyümölcs, türelem és alázat. A bor tulajdonképpen már a szőlőben megszületik, a pincében inkább csak elrontani lehet. Fontos tudni, hogy mit szeretnénk kihozni az adott szőlőből, és hagyni kell a bort a saját tempójában fejlődni. A borász nem uralkodik a természet felett, hanem szolgálja azt. Egy jó borban benne van az ember lelke és a táj tisztelete is.

Ami pedig a fröccsöt illeti: szerintem ez az egyik legintelligensebb ital. Ilyenkor nem vizezzük a bort, hanem borozzuk a vizet, szoktam mondani. Egy forró nyári délutánon, egy könnyű, száraz fehérborból vagy rozéból készült fröccs nagyon frissítő és elegáns tud lenni. A lényeg a mérték és az, hogy jó minőségű alapanyagból készüljön; silány borból nem lesz jó fröccs sem. Én személy szerint a bort tisztán szeretem, utána pedig egy pohár vizet külön, de mindenki úgy fogyasztja, ahogy örömét leli benne. A borászok többsége ma már elfogadó: ha a fogyasztónak örömet okoz, akkor a fröccsnek igenis helye van az asztalon!