A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) nem csupán egy felsőoktatási intézmény a sok közül: a közvetlen, családias hangulat, a személyes odafigyelés és a szoros közösségi háló az, ami igazán megkülönbözteti. Ezt a szellemiséget hivatott évről évre megerősíteni az Alumni Nap, amelyet öt évvel ezelőtt indítottak útjára. A jubileumi rendezvény kapcsán Dr. Maior Enikővel, a PKE rektori tanácsadójával, amerikanológus professzorral beszélgettünk a kezdeményezés gyökereiről, az amerikai modell erdélyi adaptációjáról, a generációk közötti párbeszédről és az egyetemi oktatás valódi küldetéséről.

– Öt évvel ezelőtt az ön kezdeményezésére indult el a Partiumi Keresztény Egyetemen az Alumni Nap. Honnan eredt az ötlet, és miben más ez a rendezvény, mint egy klasszikus öregdiák-találkozó?

– Alapjáraton amerikanista vagyok, az amerikai kultúrával és felsőoktatással foglalkozom. Az ottani egyetemeken – gondoljunk akár a Yale-re vagy más neves intézményekre – évszázados hagyománya van annak, hogy a végzett hallgatók ezer szállal kötődnek az alma materhez. Büszkék a közösségükre, visszajárnak, támogatják az intézményt, és természetes számukra, hogy évtizedekkel később a saját gyermekeiket is oda íratják be.

Nálunk, Romániában a törvény is előírja, hogy nyomon kell követni a végzettek életútját és elhelyezkedését, de mi ezt a kötelezettséget szerettük volna egy egészen más, emberibb szintre emelni. A PKE harmincéves múltjával fiatal egyetemnek számít, de pont ezért nálunk a közösségi élmény sokkal közvetlenebb. Én magam annak idején egy hatalmas egyetemre jártam, ahol az ember csak egy volt a több száz névtelen diák közül az előadóteremben. A Partiumon viszont a tanárok névről ismerik a hallgatókat. Amikor 2021-ben a rektor úr támogatásával először megszerveztük az Alumni Napot, az volt a célunk, hogy ezt a családias köteléket a diploma megszerzése után se engedjük el.

– Kezdetben júniusban tartották az eseményt, de később áttették kora őszre. Mi indokolta a váltást, és milyen helyszín ad otthont a találkozónak?

– Valóban, az első alkalmakat júniusban rendeztük, de rájöttünk, hogy a v áros legnagyobb kulturális fesztiválja, a Festum Varadinum, illetve a ballagások és a tanévvégi vizsgaidőszak miatt túlságosan zsúfolt az az időszak. Ezért döntöttünk a szeptemberi időpont mellett – idén szeptember 20-án várunk mindenkit.

A helyszínválasztásnál kulcsfontosságú volt, hogy ne a megszokott egyetemi falak között, hanem egy nyitott, kötetlen, zöld környezetben találkozzunk, ahol van tér a pihenésre és a beszélgetésre. A hegyközpályi tó partján található Aruba Garten tökéletes erre: hatalmas zöld terület, rengeteg ülőhely, sőt még úszómedence is van, amit jó idő esetén a gyerekek nagy örömmel birtokba vesznek. Mert ez a rendezvény nemcsak a volt diákokról, hanem a családjaikról is szól.

Gyerekprogramoktól a generációs kvízig

– Tehát ez nem egy merev, akadémiai rendezvény, hanem egy igazi családi nap?

– Pontosan! Reggel tíz órakor nyitjuk meg a kapukat, és a legkisebbektől a felnőttekig mindenkinek kínálunk programot. A tanítóképzős hallgatóink arcfestéssel készülnek, Benedek Árpádék néptáncfoglalkozást tartanak a gyerekeknek, Lukács Norbert tornatanárunk pedig mozgásos, labdás játékokat vezet nekik. Az étkezést mi biztosítjuk a résztvevőknek, és természetesen fagyival is kedveskedünk a kicsiknek – tudom, a szülők ennek nem mindig örülnek, de évente egyszer ez is belefér.

Minden évben próbálunk valami újítást is behozni. Nagyon népszerűek a kerekasztal-beszélgetéseink, ahol olyan aktuális témákat járunk körbe a volt diákjainkkal, mint például a „Szülőföldön maradni vagy máshova menni” kérdésköre. Meghívunk olyanokat, akik külföldön próbáltak szerencsét, és olyanokat is, akik hazatértek, hogy megosszák a tapasztalataikat. Arra is figyelünk, hogy az egyetem minden szakja képviselve legyen.

– Úgy tudom, a tavalyi év egyik legnagyobb sikere a generációs kvíz volt. Ez idén is visszatér?

– Mivel manapság sokat beszélünk az X, Y és Z generációk közötti különbségekről, Szabó Roland kollégám összeállított egy zseniális generációs kvízt. A csapatok egymással versenyeztek, és rendkívül vicces pillanatok születtek – például amikor a Z generációs fiataloknak megmutattunk egy floppy lemezt, és fogalmuk sem volt, mi az! Ez a program annyira jól sikerült, hogy idén is megtartjuk.

Mivel idén ötéves a rendezvény, a jubileumot még ünnepélyesebbé tesszük: a rövid hivatalos köszöntők után közös tortázással ünnepelünk, a jó hangulatról pedig a Sanzon együttes gondoskodik majd.

– A jubileum alkalmából az évfordulós osztálytalálkozóknak is teret adnak…

– Igen, idén külön kértük a volt hallgatóinkat, hogy akiknek 5, 10, 15 vagy 20 éves évfordulójuk van, tartsák nálunk az osztálytalálkozójukat. Számukra biztosítjuk a helyszínt, külön asztalt foglalunk, és még egy ünnepi tortával is meglepjük őket. Már most több évfolyamról jelezték a részvételüket.

Értékrend, társadalmi felelősségvállalás és a jövő

– Milyen az arány a jelenlegi és a volt diákok között, és hogyan látja, miért térnek vissza ilyen szép számban diákok az alumni napra?

– A résztvevők nagyjából 30 százaléka jelenlegi hallgató, 70 százaléka pedig öregdiák – ez meglepően magas arány, amire nagyon büszkék vagyunk. Külön ki kell emelnem a hallgatói önkormányzat munkáját, a jelenlegi diákjaink rengeteget segítenek a szervezésben és a lebonyolításban.

A visszajelzések rendkívül pozitívak. A hozzánk visszatérők elsősorban a közösségi élményt és a közvetlenséget emelik ki. Huszonhat éve dolgozom a Partiumon, és a volt diákjaim sokszor meglepődnek, amikor évek múlva az utcán vagy a lépcsőházban találkozva névről köszöntöm őket. Ez a közvetlen viszony nemcsak a tanárok és diákok, hanem az adminisztratív személyzet és az oktatók között is megvan. Az Alumni Nap egyben egyfajta kötetlen csapatépítő is az egyetem teljes közössége számára.

– Nyugaton az alumni hálózatok egyik legfontosabb funkciója a pénzügyi támogatás és az ösztöndíjrendszerek fenntartása. Hol tart ez a folyamat nálunk?

– Ehhez idő és kitartó építkezés kell. Kelet-Európában a társadalom abban szocializálódott, hogy az oktatás ingyenes, így a magán- és öregdiák-adományozás kultúrája még kialakulóban van. Ugyanakkor már most is van több olyan volt diákunk, aki lehetőségeihez mérten felkarol egy-egy nehéz sorsú hallgatót és ösztöndíjjal támogatja a tanulmányait.

A mi diákjaink többsége erről a környékről, sokszor vidéki, szerényebb anyagi háttérrel rendelkező családokból érkezik. Számukra egy kisebb összegű ösztöndíj is óriási segítséget jelent. Én mélyen hiszem, hogy az egyetemi oktatás nem üzlet, hanem misszió. Aki csak pénzt akar keresni, menjen az üzleti szférába. Az egyetem feladata a szakmai képzésen túl az, hogy érzékeny, felelősségteljes, egymást segítő embereket és polgárokat neveljen a társadalom számára.

– Amikor lecseng a rendezvény, milyen érzésekkel tekint a jövőbe?

– Számomra ez a rendezvény egy valóra vált álom. Amikor véget ér a nap, persze elfáradunk, de rögtön megszületik a gondolat: „Jó, de mi legyen jövőre?” Az a célunk, hogy hosszú távon olyan tradíciót alakítsunk ki, amely generációkon átível. Amikor a nálunk végzett hallgatók gyermekei egyetemválasztás előtt állnak majd, bízom benne, hogy a szüleik szép emlékei és az Alumni Napok élményei hatására a Partiumi Keresztény Egyetemet választják. Ezzel nemcsak a múltat éljük újra, hanem a jövőt is közösen építjük.