„Hazajöttünk” – Bözödújfalu akkor is otthon marad, ha a házak már nincsenek (VIDEÓ)
Minden augusztus első szombatján benépesül a bözödújfalusi emlékpark. Az egykori falu szülöttei és lakói, gyermekeik, unokáik, és egyre több együttérző látogató érkezik ide találkozni és emlékezni. Az idei, immár 36. falutalálkozón is sokszor elhangzott: hazajöttünk. Miközben egyre kevesebben vannak azok, akik még a víz alá került faluban születtek, egyre fontosabb kérdéssé válik, hogyan lehet Bözödújfalu történetét továbbadni azoknak, akik már csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerhetik.
A bözödújfalusiak számára évtizedek óta biztos pont augusztus első szombatja. Ekkor találkoznak az emlékparkban azok, akik egykor itt születtek vagy éltek, és velük együtt egyre több leszármazott, de olyan látogató is érkezik, aki fontosnak tartja az elárasztott falu emlékének megőrzését.
A nap hagyományosan misével és unitárius istentisztelettel kezdődött, majd az elhunytakról emlékeztek meg. A versekkel és dalokkal fűszerezett köszöntők után a találkozó kötetlenebb része következett: az egykori falubeliek és családtagjaik együtt töltöttek néhány órát, beszélgettek és emlékeztek.
„Bár tudjuk, mi vár ránk itthon, de jönnünk kell”
Id. Szombatfalvi József nyugalmazott esperes, Bözödújfalu szülötte imájában így fogalmazott: „Uram, hazajöttünk újra. Egy esztendő teltével már napok óta készülünk haza. Bár tudjuk, hogy mi vár ránk itthon, de jönnünk kell” – mondta.
Jönniük kell, hogy megálljanak a siratófalnál, végigjárják a kopjafafalut, belépjenek az emlékeket őrző templomba, és fejet hajtsanak halottaik előtt. De nemcsak a veszteség hozza vissza őket.
„Mert itt még találkozhatunk. Találkozhatunk gyermekkorunk pajtásaival. Találkozhatunk falusfeleinkkel. Találkozhatunk az újabb nemzedékekkel” – mondta a lelkész.
A nyugalmazott esperes beszédében hosszasan idézte fel az egykori Bözödújfalu világát, a vallási sokszínűséget, az ünnepeket, a falusi szokásokat és gyermekkorának emlékeit. Elmesélte azt is, hogyan indultak ünnepnapokon a zenészek házról házra, hogy elhúzzák a családfő nótáját, vagy hogyan mentek gyermekkorukban fenyőágért húsvét előtt.
Mint mondta, ezekről az emlékekről beszélni kell a gyermekeknek és az unokáknak, mert a szülőföldhöz való ragaszkodás csak akkor maradhat fenn, ha a következő nemzedékek is megismerik annak történetét.
Szombatfalvi József ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a találkozóra továbbra is sokan érkeznek, évről évre kevesebben vannak közöttük azok, akik valóban Bözödújfaluban születtek.
„Most is vagyunk százan, százötvenen, vagy éppen közel kétszázan, esztendőről esztendőre. De a szomorú az, hogy egyre kevesebben azok, akik itt születtünk” – mondta, majd az elmúlt évben elhunyt bözödújfalusiak emléke előtt hajtottak fejet.
Egy falu addig él, amíg visszatérnek hozzá
Szász Levente Lóránt, Erdőszentgyörgy polgármestere elmondta, a találkozó minden évben különleges alkalom. Az egykori bözödújfalusiak és leszármazottaik visszatérnek arra a helyre, amely gyermekkoruk, fiatalságuk és életük meghatározó színtere volt. Sokan ilyenkor végigjárják az egykori falu még felismerhető helyeit, megállnak ott, ahol valaha otthonok álltak, és a tájban keresik saját emlékeiket.
A polgármester hangsúlyozta: Bözödújfalu története nemcsak az elszármazottaké és az itt születetteké, hanem a tágabb közösségé is, ezért közös felelősség annak megőrzése és továbbadása.
„Hiszem, hogy egy település nem csak addig létezik, amíg házai állnak. Addig él, amíg vannak emberek, akik visszatérnek hozzá, akik mesélnek róla gyerekeiknek és unokáiknak, akik fontosnak tartják, hogy a története ne merüljön feledésbe” – fogalmazott Szász Levente Lóránt.
Kapcsolódó
Ezt a célt szolgálja az emlékhely folyamatos bővítése is. A kopjafafalu, a siratófal, az unitárius templom és az Összetartozás temploma mellett péntek este egy új, állandó kiállítást is átadtak, amely Bözödújfalu történetét mutatja be.
„Az otthon nem csupán házakból áll”
Ezen a napon talán egyetlen szó hangzik el gyakrabban minden másnál: hazajöttünk – mondta beszédében Csibi Attila Zoltán tiszteletbeli bözödújfalusi, az Összetartozás templomának megálmodója. Közölte: „Minden évben kimondják önök, én is önökkel mondom már egy ideje, és minden évben ugyanolyan természetességgel hangzik el. Pedig ha valaki először jár itt, talán nem is érti, hogyan lehet hazajönni egy olyan helyre, amelyet már nem ugyanúgy találnak, mint ahogy egykor volt.”
A válasz szerinte egyszerű: „Az otthon nem csupán házakból áll. Az otthon emberekből áll. Emlékekből, kapcsolatokból, egymás iránti hűségből”– mondta.
Csibi Attila Zoltán hangsúlyozta, számára Bözödújfalu nem elsősorban a veszteségről szól, hanem arról, hogy egy közösség a legnehezebb történelmi próbatételek után is képes együtt maradni. Ő maga nem Bözödújfaluban született, és – mint hangsúlyozta – nem is akarja sajátjaként kezelni azoknak az embereknek a sorsát, akik elveszítették otthonukat. „Vannak emberi sorsok, amelyeket csak tisztelni lehet, átvenni nem” – hangsúlyozta.
Az évek során azonban Bözödújfalu ügye egyre közelebb került hozzá. „Az ember életében néha történik valami különös. Nem ő választ egy ügyet, az ügy választja őt. Nekem Bözödújfalu ilyen” – mondta. Csibi Attila szerint az elmúlt években létrehozott emlékhelyek önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy Bözödújfalu története életben maradjon. „A kopjafafalu nem fából készült, hanem emlékezetből. A templom nem kövekből épült, hanem összetartozásból. És a kiállítás sem falakból áll, hanem emberi történetekből” – mondta. Szerinte mindezeknek azok adnak életet, akik évről évre visszatérnek, és akik gyermekeiknek, unokáiknak is továbbadják azt, amit saját szüleiktől és nagyszüleiktől kaptak.
„Az összetartozás nem attól születik, hogy ugyanonnan jövünk”
Csibi Attila Zoltán elmondta, amikor elfárad, túl nagy körülötte a zaj, vagy nyomasztják a döntések, gyakran egyedül kijön Bözödújfaluba, és felmegy az Összetartozás templomának tornyába. „Leülök az ablakába és csak ülök. Sokszor órákon át” – mondta. Nem válaszokat keres, hanem csendet, amely szerinte a mai világ egyik legritkább dolga.
Kapcsolódó
Mint fogalmazott, Bözödújfalutól sokkal többet kapott, mint amennyit valaha vissza tud adni neki. Megtanította arra, mit jelent a hűség, a kitartás és egy közösséghez tartozni. „És megtanított valamire, amire ma talán mindannyiunknak nagy szüksége van. Arra, hogy az összetartozás nem attól születik meg, hogy ugyanonnan jövünk, hanem attól, hogy ugyanarra vigyázunk. A harang csak akkor szól igazán, ha van, aki meghallja. A templom csak akkor él, ha van, aki belép az ajtaján. A kopjafa csak akkor jelent valamit, ha van, aki megáll mellette egy pillanatra.”
Csibi Attila Zoltán szerint száz év múlva már a mostani találkozó résztvevői közül senki nem lesz itt, és valószínűleg a nevükre sem emlékeznek majd. De nem is ez a cél. „Nem azért dolgozunk, hogy ránk emlékezzenek, hanem azért dolgozunk, hogy Bözödújfalura emlékezzenek.”
A találkozó hivatalos részét követően az egykori falubeliek, leszármazottaik és vendégeik együtt maradtak az emlékparkban. Beszélgettek, régi történeteket elevenítettek fel, ismerősöket kerestek és találkoztak. Az egykori Bözödújfalu házai már nincsenek meg, az ide visszatérők számára továbbra is természetesen hangzik ugyanaz a mondat: hazajöttünk.
CSAK SAJÁT
.jpg)
