Fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte pénteken a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A 2001-ben indult intézménynek ma mintegy 2500 hallgatója van, 36 alapképzést és 15 mesterképzést, idéntől doktori képzést is kínál. Az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen többször is elhangzott: negyed évszázaddal az alapítás után már nem az a kérdés, hogy szükség van-e a Sapientiára, hanem az, hogy milyen egyetem lesz a következő 25 évben.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit. Az intézményi akkreditáció megszerzését követően a Szenátus ezt a napot az Egyetem Napjává nyilvánította. A 25 éves évfordulót pénteken a Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi Karán ünnepelték.

Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke a rendezvényt követően elmondta, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem léte a „modernkori csodákhoz” tartozik. Huszonöt évvel ezelőtt sem diák, sem tanár, sem épület nem volt, mára viszont kiépült az egyetem infrastruktúrája, négy helyszínen működik, és a romániai magyar fiatalok jelentős része itt tanul.

Emlékeztetett, az önálló magyar egyetem létrehozását hosszú politikai küzdelem előzte meg. Miután az erre vonatkozó ígéretek sorozatosan nem teljesültek, az erdélyi magyar közösség egy része úgy látta, nem lehet tovább várni. Ekkor született meg a döntés egy önálló egyetem létrehozásáról, amelyben a magyar kormány is partner volt.

Negyed évszázaddal később már más jellegű kihívásokkal kell szembenéznie az intézménynek. Kató Béla szerint az egyik legfontosabb kérdés a diáklétszám megtartása.

„A legnagyobb kérdés ma Erdélyben, hogy a meglévő intézmények meg tudnak-e telni megfelelő diáklétszámmal” – mondta a Maszol kérdésére válaszolva. Példaként az informatikát említette, amely korábban Marosvásárhelyen az egyik legkeresettebb területnek számított, idén azonban kevesebben választották. Véleménye szerint, az emberrel foglalkozó szakmák továbbra is fontosak maradnak, hiszen egy közösségnek szüksége van olyan képzett emberekre, akik azt szolgálni tudják.

Ami egy nemzedéknek még álom volt

Míg Kató Béla elsősorban az egyetem létrehozásához vezető utat és a következő évek egyik legnagyobb kihívását, a megfelelő diáklétszám biztosítását emelte ki, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arról beszélt, milyen feladatot jelent egy már működő és természetessé vált intézmény megtöltése tartalommal.

Az RMDSZ elnöke David Foster Wallace amerikai író ismert példázatával kezdte ünnepi beszédét. Két fiatal hal úszik egymás mellett, amikor egy idősebb megkérdezi tőlük, milyen a víz. Miután továbbúsznak, az egyik fiatal hal megkérdezi a másikat: „Te, mi a fene az a víz?” – idézte.

Kelemen Hunor közölte, a Sapientián tanuló hallgatók jelentős része már fiatalabb, mint maga az egyetem. Egy olyan Erdélybe születtek, ahol számukra természetes, hogy van magyar egyetem, lehet magyarul felvételizni, tanulni, kutatni, vitázni és diplomát szerezni. „Amit az egyik nemzedék sok munkával, politikai és közösségi akaratból létrehozott, az a következő számára már a mindennapi élet része” – mondta.

Szerinte éppen ez teszi lehetővé, hogy 25 év elteltével már ne csupán az intézmények létéről, hanem működésük minőségéről is beszéljenek. Emlékeztetett, hogy az elmúlt három és fél évtizedben intézményeket kellett létrehozni és megőrizni, iskolákat visszaszerezni, magyar osztályokat megtartani, jogokat törvénybe foglalni és tankönyveket biztosítani. Ma viszont már azt is meg kell kérdezni, hogyan működik mindaz, ami létrejött. Mit tud egy gyermek nyolc vagy tizenkét év iskola után, mennyire beszél magabiztosan románul vagy angolul, képes-e különbséget tenni tény, állítás és vélemény között, tud-e kérdezni, mérlegelni és szükség esetén korrigálni a saját álláspontját – sorolta.

Az egyetem egyik legfontosabb feladatának azt nevezte, hogy megtanítsa a hallgatókat figyelni, kérdezni és értelmezni a világot. Ez szerinte különösen fontossá vált a mesterséges intelligencia térnyerésével. Információból ugyanis már nincs hiány: a mesterséges intelligencia néhány másodperc alatt összefoglal, rendszerez, fordít és válaszol. Ebben a helyzetben az ítélőképesség értékelődhet fel. „A kétely nem gyengeség, a vélemény megváltoztatása nem vereség” – hangsúlyozta.

Kelemen Hunor szerint, az erdélyi magyar és általában a magyar közbeszéd „rémes állapotban van”, és az sem jelent vigaszt, hogy a román sincs jobb helyzetben. Szerinte a meghallgatás és az érvek megvitatásának helyét egyre inkább a megbélyegzés, a gyűlölködés és a sárdobálás veszi át. Arra kérte ezért a hallgatókat, hogy tanulják meg türelemmel meghallgatni egymást akkor is, ha nem értenek egyet. Mint mondta, egy egyetemnek olyan közeget kell teremtenie, ahol lehet kérdezni, érveket ütköztetni, egy állítást pontosítani, egy rossz következtetésből visszalépni, majd jobb érvekkel újrakezdeni.

A szövetségi elnök a 25 éves évfordulót nemcsak visszatekintésként értékeli. A mai hallgatók már egy olyan intézményt kaptak örökül, amelynek létét nem kell mindennap megindokolni. Arra biztatta őket, hogy éljenek ezzel a szabadsággal, legyenek igényesek saját gondolataikkal és érveikkel szemben, és legyenek kíváncsiak arra is, ami nem erősíti meg azt, amit eleve gondolnak.

„Huszonöt évvel ezelőtt az volt a kérdés, lesz-e Sapientia. Ma már azt kérdezhetjük, milyen lesz a Sapientia a következő 25 évben” – mondta. Szerinte az lesz a kérdés, mennyire tud az egyetem bátran kérdezni, igényes maradni a válaszaiban, és egyszerre magyar, erdélyi, európai és egyetemes lenni.

Mintegy 2500 hallgató tanul a Sapientián

A következő 25 évre vonatkozóan Tonk Márton rektor elmondta, az elmúlt negyed évszázadban négy városban egyfajta hálózatos egyetem épült ki, amelynek mára mintegy 2500 hallgatója van. A 25 év egyik legfontosabb eredményének azt tartja, hogy az intézmény elnyerte az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar családok és fiatalok bizalmát.

„Ami 25 évvel ezelőtt még egy ilyen érdekes zöldmezős beruházásnak tűnt szakmai, oktatási értelemben egyaránt, az mára már egy vitán felül álló, stabil, megkérdőjelezhetetlen intézménye a Kárpát-medencei magyarságnak” – mondta.

Az egyetem jelenleg 36 alapképzést és 15 mesterképzést és az idei tanévtől doktori képzést is kínál, így a rektor szerint teljessé vált a képzési sor. A szakok mintegy 65 százaléka műszaki-mérnöki területhez tartozik.

Az idei tanévet mintegy 600 elsőéves alapképzéses és 200 mesterképzéses hallgató kezdte meg, és felvették az egyetem első öt doktoranduszát is.

A tanintézmény további finanszírozására vonatkozóan Tonk Márton elmondta, az elmúlt 25 évben a mindenkori magyar kormány stratégiai fontosságúként kezelte a külhoni kultúra és oktatás ügyét, ezen belül a Sapientia támogatását is. És ez a továbbiakban is így lesz. Hangsúlyozta, továbbra is indokoltnak tartja, hogy a román állam is részt vállaljon azoknak a szakoknak a finanszírozásában, amelyeken a Sapientia egyedüliként biztosít magyar nyelvű képzést Romániában.

Mint mondta, az egyetem jelenleg nem részesül normatív román állami finanszírozásban, pályázati úton viszont hozzáfér romániai és európai uniós forrásokhoz is.

A következő évtizedek egyik nagy kérdése Tonk Márton szerint is a demográfia. „Ha van gyerek, van egyetem, ha nincs gyerek, nincs egyetem, vagy kisebb egyetem van” – fogalmazott. A rektor ugyanakkor bizakodó: úgy véli, van jövő Erdélyben, és ezért tenni is kell.

A „felnőttkorba” lépett egyetem

Domokos József, a Marosvásárhelyi Kar dékánja beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy míg az ember életében 25 év hosszú idő, egy egyetem történetében ez még csak az intézményi építkezés, az identitás kialakításának és a hagyományteremtésnek az időszaka.

Hozzátette, a Sapientia első évei az alapításról, az infrastruktúra kiépítéséről, a szakok elindításáról és az első évfolyamok létrehozásáról szóltak. Ezt követte a kutatócsoportok és tanszékek megerősödése, az intézményi profil kialakítása és az akkreditáció megszerzése.

„Az egyetem életében a 25. évforduló az első nagy mérföldkő, a gyerekkorból a felnőtt, elismert intézmények sorába való belépés” – mondta.

A dékán arra is figyelmeztetett, hogy negyed évszázad elteltével a kezdeti lendület könnyen megfakulhat, a lelkesedés helyét átveheti a rutin. Abban bízik, hogy a Sapientia ezt el tudja kerülni, hiszen az egyetem nemcsak épületekből, előadótermekből, laborokból és szabályzatokból áll, hanem az egymást követő oktatói és hallgatói generációk energiájából is táplálkozik.

Emlékéremmel ismerték el Szép Sándor munkáját

A jubileumi ünnepségen díjakat és elismeréseket adtak át. Sapientia EMTE-emlékérmet, Professor Emeritus címeket, Kiváló Oktatói-díjat, valamint rektori dicséreteket vehettek át az egyetem munkatársai. Utóbbiakkal oktatók és az adminisztrációban dolgozó alkalmazottak munkáját ismerték el.

Sapientia EMTE-emlékéremmel tüntették ki dr. Szép Sándor emeritus professzort, az egyetem volt rektorhelyettesét kiemelkedő oktatói, kutatói és intézményfejlesztési munkásságáért, és az egyetem fejlődése iránt tanúsított több évtizedes elkötelezettségéért.

Szép Sándor neve több mint húsz éve kapcsolódik a Sapientiához. Dávid László akkori rektor felkérésére 2006-ban minőségbiztosításért felelős rektorhelyettes lett, és jelentős szerepet vállalt az intézményi akkreditáció előkészítésében. Az egyetem 2010-ben szerezte meg az intézményi akkreditációt.

A professzor méltatásakor elmondták, rektorhelyettesi megbízatása végén egy interjúban úgy fogalmazott: nem megálmodója és nem alapítója volt a Sapientiának, hanem annak „egyszerű munkása”. Hozzátették, lehet, hogy nem ő álmodta meg az egyetemet, de ahhoz, hogy az álomból akkreditált egyetem legyen, éppen ilyen munkásokra volt szükség.

A negyed évszázados évforduló egyik visszatérő gondolata az volt, hogy ami 25 évvel ezelőtt még cél és elképzelés volt, az a mostani hallgatói generáció számára már a mindennapok természetes része. A következő kérdés az, hogy milyen Sapientiát örököl majd a következő nemzedék.

Fél évszázados székelykapu a negyed évszázados múltú egyetem udvarán

Az ünnepség részeként felavatták az egyetem udvarán nemrég elhelyezett, 50 éves – Nyárádremetéről hozott – székelykaput is.

A fél évszázados kaput a történelmi egyházak képviselői, köztük Kolumbán Vilmos református püspök áldották meg.

(Nyitókép: Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora | Fotó: MTI/Kiss Gábor)