Elérte a Nepálban található, 8167 méter magas Dhaulagiri alaptáborát a csíkszeredai származású Sántha Xénia. A Kathmanduból induló utazás során a hegymászónak és társainak több nehézséggel is meg kellett küzdeniük, a Dhampus-hágón pedig egy több mint tíz éve elhunyt teherhordó földi maradványaira is rábukkant.

Sántha Xénia beszámolója szerint az elmúlt hét szombatján indultak el Kathmanduból. Pokharába repültek, majd egy 7–8 órás buszozás után Marphába érkeztek, 2650 méteres magasságba. A Kali Gandaki régióban található településről másnap indultak tovább a Dhaulagiri alaptábora felé.

Az első szakaszon autóval Yak Kharka térségéig jutottak, ahol település helyett egy juhoknak és jakoknak kialakított kőből készült karámot találtak, végül itt ütöttek tábort és töltötték el az éjszakát. Másnap mintegy 1500 méteres szintemelkedést kellett leküzdeniük, hogy átkeljenek az 5100 méteren fekvő Dhampus-hágón.

Xénia szerint ez a Dhaulagiri megközelítésének egyik legveszélyesebb része, az időjárás gyorsan változik, az útvonalat alig használják, rossz látási viszonyok között pedig könnyű eltévedni. Ez velük is többször megtörtént, ráadásul az eső és a hideg miatt időnként várniuk kellett, hogy a csapat többi tagja felzárkózzon.

Az expedíció egyik legmegrázóbb pillanata szintén ezen a szakaszon következett. A hegymászók útközben szemetet szedtek, amikor Xénia egy lilás színű textildarabot vett észre a domboldalon. Először hulladéknak gondolta, ám amikor közelebb ment, emberi bordákat és gerinccsontokat látott. „Ekkor villant be: ez nem valami, ez valaki” – írta beszámolójában.

A maradványok alapján a holttest már hosszú ideje a hegyoldalon lehetett. Később az derült ki, hogy az illető feltehetően 2014 körül hunyhatott el, és valószínűleg teherhordóként dolgozott a térségben. Halálának körülményei nem ismertek. „Szomorú látvány, ami visszahúz a valóságba” – fogalmazott Xénia.

Az expedíció ezt követően elérte a Dhaulagiri alaptáborát. A hegymászó beszámolója szerint a tábor megközelítése a többi nyolcezres hegy alaptáborához képest viszonylag rövid, mindössze két hosszú gyaloglónapot jelentett, a terep és a körülmények azonban ezt korántsem tették könnyűvé.