Kalandos úton hagyta el Kirgizisztánt a Khan Tengri csúcsának meghiúsult megmászása után a csíkszeredai születésű Sántha Xénia. A fiatal hegymászó „vízumcsapdába” esett, ami miatt napokig nem hagyhatta el az ázsiai országot. A kényszerű ott tartózkodást fantasztikus magashegyi túrával töltötte el, amely során felfedezte az Ala-kul tó vadregényes világát. Öt napos útja varázslatos tájakon vezetett keresztül, miközben rejtett termálforrásokat, különleges hegyi falvakat fedezhetett fel és a nomád pásztorok életmódjába is belekóstolhatott.

A Khan Tengri alaptáborának elhagyásával nem értek véget Sántha Xénia kirgizisztáni kalandjai. A fiatal csíkszeredai hegymászónak sikertelen csúcstámadása után nemcsak az időjárással, hanem váratlan vízumproblémával is meg kellett küzdenie Kirgizisztánban.

Mint arról korábban a Maszolon is beszámoltunk: a rossz időjárás miatt meghiúsult a Khan Tengri csúcstámadása. Az expedíció elhúzódása, a szállítóhelikopter késlekedése azonban egy másik problémát is okozott: mászótársa, Paul két nappal, ő pedig egy nappal lépte túl a Kirgizisztánban engedélyezett 30 napos tartózkodási időt – osztotta meg érdeklődésünkre Sántha Xénia.

Mint elmondta: több mint száz kilogrammnyi felszereléssel érkeztek a kirgiz–kazah határra, abban a hitben, hogy egyszerű pénzbírság megfizetésével „rendezhetik az ügyet” és elhagyhatják Kirgizisztánt. Ehelyett három és fél órán keresztül tartották őket egy irodában, útleveleiket is elvették, miközben Google Fordító segítségével próbálták megérteni, mi történik velük.

Végül kiderült, hogy nem hagyhatják el az országot, vissza kellett utazniuk Biskekbe, majd kilépővízumot igényelniük, amelynek ügyintézése körülbelül egy hetet vett igénybe. A kényszerű kitérő komoly anyagi veszteséggel járt, elveszett a lefoglalt szállás és a repülőjegy is, Xenia becslése szerint összesen 1200–1300 dolláros pluszköltséget jelentett az egyetlen napos vízumtúllépés.

A kényszerű várakozás azonban nem telt tétlenül: Xénia és Paul ötnapos hegyi túrával töltötte az extra napokat. Visszatértek Karakolba, majd teljesítették az ország egyik legismertebb magashegyi útvonalát, az Ala-Kul-tó környéki ötnapos trekkingtúrát. Sátraztak, hegyek között vándoroltak, rejtett falvakat és eldugott hőforrásokat fedeztek fel, nomád pásztorokkal osztották meg ételüket, mindeközben egyre jobban megszerették az országot.

„Kirgizisztán az egyik kedvenc országommá vált. Az emberek hihetetlenül kedvesek, talán még Nepál szintjét is hozzák ezen a téren” – fogalmazott a fiatal hegymászó.

Miután megkapták a kilépővízumot, Kazahsztánon keresztül Dubaj érintésével érkeztek meg Nepálba, ahol már a következő expedíció előkészületei zajlanak. A tervek szerint szeptember közepén indulnak a Dhaulagiri alaptáborába. Xenia és társa oxigénpalack használata nélkül szeretné megmászni a világ hetedik legmagasabb hegyét. A szezon előkészítése egyelőre lassan halad, a kötélrögzítő csapat csak szeptember 18-án kezdi meg a magasabb szakaszok biztosítását, ezért a mászók három akklimatizációs kört terveznek, és 7400–7500 méteres magasságig szeretnének alkalmazkodni a ritka levegőhöz, mielőtt nekivágnának a csúcstámadásnak.

A Dhaulagiri alaptáborában várhatóan mindössze ötven hegymászó gyűlik össze, így a korábbi évek zsúfolt himalájai táboraihoz képest jóval visszafogottabb, „régi időket idéző” expedíciós hangulat várja a résztvevőket, osztotta meg Xénia.