Visszafordult első csúcstámadásáról a Kirgizisztán és Kazahsztán határán emelkedő, 7010 méteres Khan Tengrin Sántha Xénia. A csíkszeredai hegymászó a kedvezőtlen időjárás, a friss hó és a fokozódó lavinaveszély miatt döntött az alaptáborba való visszatérés mellett. Egy lavina széle is elkapta, lesodorta a lábáról és betemette, havas-jeges hógolyók zuhantak rá. 

Vasárnap indult el a mintegy négyezer méteres magasságban fekvő alaptáborból a csúcstámadás első szakaszára a csíkszeredai származású Sántha Xénia. Mint a Maszol érdeklődésére az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatosan megosztotta: már napokkal korábban rossz előérzetei voltak.

„Nagyon rossz megérzéseim voltak a heggyel kapcsolatosan az indulás előtti napokban. Ez a hegység arról nevezetes, hogy gyakran és hirtelen változik az időjárás, nehéz előre jelezni, hogy mi történik másnap. Egy amerikai meteorológus augusztus 14-ére jósolt egy időablakot, ezt tűztük ki célul” – mesélte.

Xénia és túratársa, Paul, valamint a hozzájuk csatlakozó amerikai mászó, Peter feljutott az 1-es táborba, ahol az akklimatizációs körök során korábban felhordott felszerelését tárolták. Az eredeti terv szerint innen folytatták volna útjukat a magasabb táborok felé. „Gondoltam, alszom rá egyet, és másnap eldöntöm, hogyan tovább” – idézte fel a fiatal hegymászó.

Kedden eső fogadta a mászókat. Amikor az idő valamelyest javult, társa, Paul biztatására elindult a 2-es tábor irányába. Ez a szakasz már önmagában is rendkívül megerőltető, meredek és technikás. „Körülbelül félúton járhattam, amikor egyre inkább azt éreztem, hogy nem akarok felmenni. Nem éreztem magam motiváltnak, mert tudtam, hogy ebben a körben nem fogunk továbbjutni” – mondta el Xénia.

Paul végül folytatta az utat, a csíkszeredai hegymászó azonban visszafordult. Később kiderült, hogy döntése nem volt alaptalan. A Chapayev-csúcs és a 3-as tábor közötti szakaszt helyenként mellkasig érő friss hó fedte. A több száz méteres szintkülönbség leküzdése ilyen körülmények között rendkívül veszélyessé vált. Paul és Peter ugyan eljutott a 2-es táborig, de végül ők is a visszatérés mellett döntöttek.

Lavinák között lefelé

A következő lehetséges csúcstámadási időablakot augusztus 16-ára jelzik az előrejelzések, ám ez sem jelent biztos sikert. „Az időablak nem azt jelenti, hogy minden rendben van odafent. Nagy a lavinaveszély, az 1-es és 2-es tábor között rendszeresen zúdulnak le a lavinák, folyamatosan hallani a hó- és a kőomlások morajlását” – osztotta meg Sántha Xénia, aki nagyjából ötezer méteres magasságban döntött úgy, hogy végleg visszatér az alaptáborba.

„Otthagytam néhány dolgot az 1-es táborban, majd elindultam lefelé. Hatalmas köd volt, körülbelül öt méteres látótávolsággal” – mondta el. A hegyen szinte senki sem tartózkodott, útközben mindössze egy idős, hiányos fogazatú orosz hegymászóval találkozott, aki éppen felfelé kapaszkodott. „Ő volt az egyetlen ember, akivel találkoztam. Arra gondoltam, talán maradhatok még egy éjszakát az 1-es táborban, de nem volt főzőedénye, sem felszerelése, amivel segíthetett volna” – idézte fel Xénia. A több mint ezer méteres ereszkedés nyolc órán át tartott.

Az utolsó szakasz fölött számos friss lavina nyomát látta, több helyen a hó teljesen betemette vagy elsodorta a biztosítóköteleket. „Egy lavina széle elkapott, lesodort a lábamról és betemetett. Fejméretű havas-jeges hógolyók zuhantak rám. Egy másik lavinát pedig csak néhány másodperccel sikerült megelőznöm” – mondta. A hegyoldalon térdig érő lavinamaradványok között kellett továbbhaladnia. „Voltak pillanatok, amikor csak arra koncentráltam, hogy biztonságban leérjek az alaptáborba” – tette hozzá.

Az ereszkedés tartogatott még egy igazán érdekes történetet. A korábbi években Nepálban tyúkokat is megmentő Xénia a hóban lefelé haladva egy mozdulatlan szitakötőt vett észre. A rovar még mutatott életjeleket, ezért felvette, és a kesztyűjébe rejtette, hogy felmelegítse. „Egyszer csak megláttam a hóban. Akkora csoda volt ott találni egy élő szitakötőt, hogy nem tudtam otthagyni. Az utolsó ötven métert fél kesztyűben tettem meg miatta. Levittem az alaptáborba, felmelegítettem, aztán egy kőre tettem” – mesélte.

A csíkszeredai hegymászó jelenleg az alaptáborban tartózkodik. Az időjárás továbbra sem kedvez a mászóknak, két napja nem láttak napsütést a hegyen. „Nagyon sokan feladták a csúcstámadás gondolatát. Sokan már hazafelé indulnának, csak a helikopter nem tud leszállni az időjárás miatt. Én itt vagyok, egyelőre várok, és közben barátkozom az orosz mászókkal” – mondta.

Hogy lesz-e még újabb próbálkozás a Khan Tengri csúcsának elérésére, az elsősorban az időjáráson múlik. A hegymászók most az augusztus 16-ára jósolt időablakban bíznak, de a nagy mennyiségű friss hó és a magas lavinaveszély miatt egyelőre senki sem tud biztosat mondani.