Szerencsésen megérkezett a Kirgizisztán, Kazahsztán és Kína határán emelkedő Khan Tengri (7010 méter) északi alaptáborába a csíkszeredai származású Sántha Xénia. A fiatal hegymászó néhány napos akklimatizációt és a megfelelő időjárási ablak kivárását követően kezdi meg a magashegyi rotációkat.

Csütörtökön érkezett meg a kirgizisztáni fővárosba, Biskekbe Sántha Xénia. A fiatal, csíkszeredai születésű hegymászó mintegy három hónaposra tervezett expedíciósorozatának első állomása a Tien-san hegység egyik ikonikus csúcsa, a Föld legészakibb hétezrese, a 7010 méteres Khan Tengri.

A kirgiz fővárosból indulva mintegy 400 kilométeres utazást követően Xénia és expedíciós társa, Paul Clarke hétvégén érkezett meg az elő alaptáborba, Karkarába, ahonnan helikopterrel folytatták az útjukat az északi alaptáborba.

A jármű indulására azonban várniuk kellett, így lehetőségük volt kicsit szétnézni a környéken és egy rövidebb túra is belefért, aminek majdnem rossz vége lett. A kiválasztott körülbelül 3200 méteres csúcs elérése nem bizonyult különösebben nagy kihívásnak, útközben alkalmuk volt belepillantani a környéken élő nomád életmódot folytató lakosság mindennapjaiba. Újdonsült orosz barátjuk segítségével sikerült szóba elegyedniük több helyi családdal, akik nagy szeretettel és kíváncsisággal fordultak Xéniáék felé.

Az igazi megpróbáltatás azonban a csúcs közelében várta a társaságot, amikor egy hirtelen jött vihar miatt veszélybe kerültek. A közelükben becsapó villámok és a hirtelen lezúduló eső gyors visszaereszkedésre késztette a túrázókat. „Elkezdett esni a jég és az eső, de annyira, hogy pár másodperc alatt bőrig áztunk és konkrétan fenéken csúszva gyors tempóban igyekeztünk lemászni a magasból. Leérve sem volt jobb a helyzet, mert még jobban esett az eső, de ekkor már nagyobb biztonságban voltunk. Még mindig nem éreztük úgy, hogy 100 százalékosan rendben van a helyzetünk, így folytattuk az utunkat konkrétan szaladva le egészen a domb aljáig, ahol már hál’istennek kisütött a nap, így sikerült megszáradnunk egy idő után, viszont maga a szituáció rettenetesen előnytelen volt” – számolt be Xénia a viharos kalandról.

„Pár napja vagyok itt, de imádom az országot és az embereket. Gyönyörű a hely, picit olyan, mint Erdély, a helyiek is annyira kedvesek, mint otthon” – osztotta meg a fiatal hegymászó.

A következő meglepetés a helikopter volt, amivel hétfőn az északi alaptáborba utaztak a mászók. A Mi8-as, szovjet-orosz gyártású jármű végül kinézetével ellentétben megbízhatónak bizonyult és szerencsésen elszállította az expedíció tagjait a 3944 méteres magasságban kiépített északi alaptáborba.

A következő napok az akklimatizáció jegyében telnek majd, ezt követően kezdik meg a magashegyi rotációkat. Nehéz felszereléssel építik ki az első, második és várhatóan a harmadik tábort, majd visszatérnek az alaptáborba pihenni. A csúcstámadást megelőzően egy negyedik magaslati tábort is létre kívánnak hozni, hogy lerövidítsék a csúcsnapot és növeljék a siker esélyét. Xénia számításai szerint a csúcs elérésére az expedíció kezdetétől számítva 20–22 nap áll rendelkezésre, bár kedvező időjárás esetén ennél korábbi időpontban is megvalósulhat a csúcstámadás.