Évek óra beszélnek az elemzők, ír a sajtó a román politikai elit kudarcáról, középszerűségéről, alkalmatlanságáról. Több felmérés jelezte a társadalmi elégedetlenség mellett azt, hogy mire vágyik az emberek nagyon nagy része. Hogy olyan vezetőket szeretne, akik határozottak, világosan beszélnek és bátran védik az ország érdekeit Brüsszelben, Washingtonban, s nem papagájként ismétlik a fősodrú álláspontot a világ dolgairól. Ugyancsak közvélemény-kutatási adatok mutatták azt a többséget, amely már nem támogatja Románia fegyveres, illetve anyagi támogatását Ukrajnának.

Mi volt minderre a reakció? Egyrészt a változatlanság, másrészt a hisztérikus propaganda folytatása az orosz veszélyről, a putyinista megbélyegzés, az ellenvéleményt megfogalmazók lenézése. Miközben nemcsak a világrend van átalakulóban, hanem a nagy többséget idegesítő progresszív ideológiai blődségekkel való leszámolás nemzetközi szinten is elkezdődött, Bukarestben mindössze annyit történt, hogy a politikai vezetők elkezdték dicsérni Donald Trumpot, nehogy baj legyen a „stratégiai partnerséggel”.

Olyan unalmas kampányban volt részünk az elnökválasztás első fordulója előtt, mintha egy boldog, gondtalan államban élnénk, ahol alig van tétje egy megmérettetésnek. Vasárnap pedig leszakadt az ég. Négy évvel ezelőtt az AUR váratlan megerősödésére bambult rá a mainstream politikai vonal, aztán inkább félrenézett. Mindenki úgy tett, mintha valami balesetről lenne szó. Ha nem beszélünk róla, nincs is. Miközben a parázs ott izzott a társadalom egy tekintélyes részében. Nyert a legionárius, ködös elméleteket fejtegető, az elnöki pozíció ellátására alkalmatlan, de megnyerően kommunikáló guru. Ki a hibás? A TikTok, a kínaiak, Putyin, a „hülye emberek”. Hát persze.

Romániának ilyen „szuverenistákra” futja. Simionok, Șoșoacák, Georgescuk. Félőrültek, fura bajkeverők, állítólagos hazafiságukat magyar hadisírok meggyalázásával vagy éppen a holokauszt relativizálásával igazoló újnácik. Az ő felemelkedésük csak részben magyarázható a világszerte zajló változásokkal. Az igazi felelősök itthon vannak: a nemzetközi fejleményekre és a hazai társadalmi igényekre válaszolni képtelen, elkényelmesedett, cinikus politikai „elit” szülte ezeket a szörnyeket.

Az állam is képességei szerint reagált a fejleményekre: az összeomlás szélére jutott. Egymásnak ellentmondó titkosszolgálati jelentések, megkésett vizsgálódások, kapkodó alkotmánybíróság. Érezhetően sokkolt, egy időre lefagyott, aztán fejét vesztve, hibát hibára halmozó állami intézmények, kiszámíthatatlanság és bizonytalanság. Így néz ki most Románia. És ebben a helyzetben vág neki a parlamenti választásoknak.

Őszintén hiszem, hogy nincs értelme a győzködésnek a szavazással kapcsolatban. Aki magyarként nem érzi, hogy mennyire veszélyessé vált az politikai, társadalmi környezet, amelybe csöppentünk, azt aligha egy publicista felhívása fogja jobb belátásra bírni. Vasárnap késő este vagy hétfő hajnalban az erdélyi magyarok választási sikere, egy esetleges kiemelkedő eredmény tiszteletet parancsolhat. Az egységet, a csendes, de magabiztos kiállást még a magyarellenesek is méltányolják. Nekünk pedig önbizalmat és reményt ad a káoszban.