Nem bírta el a harmincöt éves román demokrácia a 2024-es választási szuperévet. A lezüllött, unott és cinikus bukaresti politikai elit úgy gondolta, egy kis ügyeskedéssel letudja a szavazás okozta akadályokat. A júniusi menetben úgy ahogy bejött a taktikázás, decemberben viszont szétrobbant a dâmbovițai kis gömböc. Mifelénk úgy köszöntött be a nyugati világban már évek óta érzékelhető politikai átrendeződés, mint egy közép-afrikai kozmetikázott diktatúrában. Sem meggátolni, sem feldolgozni nem sikerült egy fura figura elnökválasztási élre törését, így maradt a törlés gomb. Meg is nyomták, lesz, ami lesz.

Végső soron, jobb ez így, mindkét jelölt a kukába való volt – mondom én. De mit szól ehhez az a közel négymillió voksoló, aki az ultranacionalista urat és a progresszista hölgyre szavazott? Hihető-e mostantól, hogy van szabad választás? Elfogadható-e a társadalom által legitimnek az új államfő, ha az alkotmánybíróság – nyilvánvalóan politikai utasításra – egy laza mozdulattal zárójelbe teszi a demokráciát, a jelenlegi államfő pedig egy általa önkényesen kiválasztott alaptörvényi cikkely alapján meghosszabíthatja a mandátumát?

Közben bizonyítékok híján szép csendben szétporladt az orosz beavatkozásról szóló teória. Ami azért is veszélyes, mert egy valós moszkvai befolyásolás esetén ki fog még egyszer hinni a most minden jel szerint óriásit lódító titkosszolgálatoknak? Romániába a 2024-es esztendő rengeteg levegőben maradt kérdéssel zárul egy olyan változóban lévő nemzetközi környezetben, amikor éppenséggel nagyon határozott válaszokra lenne szükség.

Az idei év másik fontos eseményén nem volt kérdés. Donald Trump olyan óriási győzelmet aratott, amely azt valószínűsíti, hogy az általa képviselt politika jóval több mint négy évig fogja uralni az Egyesült Államok irányvonalát. Tudja-e az unalmas klisékben erős, de a lényegi változtatások tekintetében tehetetlen európai politikai elit, mit jelent majd január 20-a után atlantistának, Amerika-pártinak lenni?

Trump hivatalba lépése után lesz egy kis kommunikációs zűrzavar a mainstream üzenőfalon. Azt tudjuk, hogy eddig az a politikus, kormány, ország, amelyik bírálta az Európai Bizottság döntéseit, kétségbe vonta Ursula von der Leyen alkalmasságát, tisztességét gyorsan megkapta az Európa-ellenes, oroszbarát jelzőt, s mehetett a levesbe. Ugye, nem tévedünk, ha Trump kritizálóit 2025. január végétől Amerika-ellenesekként és az észak-atlanti együttműködés kerékkötőiként emlegetjük? Lesz majd szomorúság, idegesség és fájó alkalmazkodási kényszer nálunk – de máshol is Európában –, amikor az eddigi feltétlen Amerika-imádóknak Trumppal kell együtt élniük.

2025 a politikai stratégiaváltások éve is lesz. Ott, ahol vannak stratégiákban gondolkodó vezetők. Szűkítsük a kört: ott, ahol vannak vezetők. Eközben Románia újra megpróbálkozik egy elnökválasztással. Hátha most megfelelő győztest dob ki a gép.