A napokban jött a hír, hogy bringaparadicsommá válik Budapest, a bringasztrádák kialakításáról szóló hírt maga a magyar főváros főpolgármestere, Karácsony Gergely jelentette be. A józanabb véleményezők azonnal figyelmeztettek, a hírt fenntartásokkal kell kezelni, merthogy Karácsony szavai és tettei között ég és föld a különbség. Erre erősített rá egy álláspont, mely szerint Budapest főpolgármestere soha semmilyen ígéretét nem tartotta be – ez a vélemény pedig nem Fidesz-közeli körökből származott, hanem egy baloldali lap szerzőjétől.

A budapesti főpolgármester bejelentése az I bike Budapest nevű biciklis felvonulást követő napon érkezett, az eseményen 10 000 kerékpáros vett részt, amire Karácsony rögtön úgy látta, hogy Budapesten „igazi biciklis forradalom zajlik”, tehát azonnal tenni kell valamit.

A hírt aztán rendesen kivesézték a Hír TV Vezércikk című műsorában, ahol M. Kovács Róbert és meghívottjai olyat tettek, amire például egy politikusnak sosem lesz mersze: hozzányúltak „a szent tehénhez”, a kerékpáros mozgalomhoz. Nem túl gyakran fordul elő, hogy a bringázást kivetkőztessék a ráaggatott idealizált köntöséből, és megmutassák az érem másik oldalát is, miszerint a kerékpár egy remeknek mondható alkalmi, szezonális közlekedési eszköz, pompás lehetőséget nyújt szabadidős, kikapcsolódási tevékenységekhez, egészséges, környezetbarát, meg minden, de nem tekinthető az autó alternatívájának.

„Lehet örülni a 10 ezer kerékpárosnak, vagy akár 20 ezernek, de ideje volna foglalkozni azzal a 690 ezer autóssal is, aki Budapesten él, nem beszélve az agglomeráció által érintett város többi polgáráról. A külföldön összeollózott ötleteket nem lehet egy az egyben idehaza megvalósítani, odakint is évtizedek kellettek a mostani közlekedési koncepciók megvalósulásához. Ezt akarják kiterjeszteni idősekre, betegekre, azokra, akiknek az autó alapvető, nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy eljussanak A-ból B-be, ez egy totálisan beszűkült látásmód. A kerékpározás egyfajta létmód, amit egy bizonyos szűk kör művel, de amit nem lehet általánosítani. Kérdés, hogy meglehet-e nehezíteni 690 ezer ember dolgát egy egész évre, egy szezonálisnak mondható, számos, de nem túl sok hónapot érintő időszakban aktív kör kedvéért” – hangzott el a Vezércikk című műsorban.

Ugyanakkor nem vitás, a robbanómotoros járművek évei meg vannak számlálva, nemrég kilenc uniós ország fogott össze, hogy Brüsszelben kicsikarják a benzines és dízel autók betiltását. Igaz, egyikük sem európai autógyártó nagyhatalom, tehát könnyen beszélnek. Viszont egyre hangsúlyosabbak az autómentesítő törekvések, és már csak évek kérdése, hogy az autókat – elsőként a dízelmeghajtásúakat – kitiltják a nagyvárosokból. Természetesen a megfelelő alternatíva biztosításával párhuzamosan.

Itt van például az elektromos roller, amelyet eredetileg arra terveztek, hogy a városi életminőség javításában és környezetvédelmi szempontból a gépjárműforgalom kiváltásában vállaljon szerepet, azonban a zöldek szimbólumának tartott közlekedési eszköz csúfosan megbukott. Ugyanis az e-roller csak abban az esetben jó megoldás, ha robbanómotoros járművet vált ki, viszont a német szövetségi környezetvédelmi hivatal tanulmányából az derült ki, hogy az autósoknak csak elenyésző hányada váltott rollere, és főleg a belvárosi gyalogos és kerékpáros közlekedés helyettesítésére vált népszerű eszközzé. Az e-roller az ökológiai lábnyoma egyértelműen kisebb, mint a legtöbb személygépjárműnek, ellenben ha kerékpár helyett használják, akkor nemhogy csökkentik a környezetszennyezést, de növelik azt.

Összegezve, egyelőre még nem tudni, hogy mi lesz a jövő legnépszerűbb közlekedési eszköze, az biztos, hogy valaminek fel kell váltania az autókat, de egyre kisebb a valószínűsége, hogy a kerékpár lesz az. Ahhoz túlságosan lejjebb kell adnunk a komfort szintünket, és erre nem vevők az emberek. Átmeneti megoldás bármi lehet, de megtörténhet, hogy a tökéletes alternatívát még csak fel sem találták. Így a döntéshozók körében a kerékpár, mint alternatív közlekedési eszköz töretlennek népszerűségnek örvend. A legtöbb önkormányzat szent tehénnek tekinti, nem is mernek szembe menni vele, inkább nem nyúlnak hozzá. Ha mégis hozzányúlnak, akkor a gondolkodásmód megváltoztatása nélkül akarnak kvantumugrást végrehajtani. És akkor csodálkoznak, hogy egy szűk, bár hangos réteget leszámítva, folyton falakba ütköznek.

Nagyon kellene már valami új, korszakalkotó ötlet!