Egy ideje valami kegyetlenül gyors tempóban érkeznek a halálhírek. Igen, a hírek jönnek, hogy nagy öregek mennek. Bár tudjuk, hogy öregek (meg hogy nagyok), de akkor is…

Nyilván régebb is voltak sokkoló távozásokról szóló hírek, de mintha ritkábban kellett ezekkel szembesülni.

November 24-én volt a 30 éve, hogy Freddie Mercury itthagyott minket. Szerencsések azok, akik elmondhatják, hogy kortársak voltak a Queen együttes legendás frontemberével. Elkapták még azt az időszakot, amikor a művész alkotott. Szerencsések voltak a fültanúk. Még szerencsésebbek a szemtanúk. Valószínűleg egy egész nemzet örökre eszébe véste azokat a varázslatos pillanatokat, amikor a Queen 1986-ban fellépett a Népstadionban és Freddie elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt. Bár akkor még nem léteztek okos mobiltelefonok, azért ezt a momentumot sikerült megörökíteni. Sőt a Queen később dupla koncertalbumot adott ki abból a hang- és videóanyagból, amelyet a magyar fővárosban, 70 ezer néző előtt rögzítettek.

Szóval vannak olyan szerencsések, akik személyesen is részesülhettek a Queen és frontemberének ajándékaiban. Nekem ez csak közvetve sikerült. Egy évvel az említett fellépés előtt. 1985-ben, 17 évesen épp Magyarországon tartózkodtam, egy 10 napos nyaraláson vettem részt, kettesben apámmal. És a véletlen úgy hozta, hogy egy hétvégét épp az anyaország déli részén, Nagyatádon töltöttem, leginkább azzal, hogy a távirányítóval játszadozva fölöttébb élveztem azt a ritka lehetőséget, hogy kettőnél több tévécsatorna között is válogathatok. De akkor és ott több szerencsés véletlen is összejátszott, olyannyira, hogy késő estig el sem mozdultam a képernyő elől.

Július 13-a volt (egy szombati nap), a monumentális szuperkoncert, a Live Aid napja. Nagyatádon pedig tökéletesen bejött a jugoszláv köztévé adása, amely élőben közvetítette az egész napos eseményt. Igaz, gőzöm sem volt, hogy mi is az a Live Aid, csak azt láttam, hogy a zenevilág szupersztárjai adják egymás kezébe a mikrofont, órákon keresztül. És csak ámultam-bámultam, mint aki csodát lát. Merthogy éppen csodát láttam. A fellépők zenéjét kívülről fújtam, de addig legfeljebb fényképeken találkoztam velük, az élő koncertfelvételek, az aktuális videóklipek nem képezték részét egy romániai átlagpolgár életének. A VHS-korszak küszöbén álltunk, ilyesmire addig nem volt lehetőség. Erre fel, tessék, ott voltak előttem a tévében, élőben. Sok fellépő előadása maradt meg az emlékezetemben, az egyik kiváltképp. A Queen volt az, amelyik „ellopta” a show-t. Fellépésük vitathatatlanul a megarendezvény csúcspontja volt, Freddie Mercury élete legnagyobb alakítását hozta, a későbbiekben több kritikus és zenész is „minden idők legjobb élő rock-előadásának” titulálta a Queen 18 perces minikoncertjét. Persze, nekem fogalmam sem volt, hogy zenei történelem íródik a szemem előtt. A 2018-as Bohém Rapszódia című életrajzi film is kiragadja ezt a pillanatot az idő nagy sodrából, mi több, a filmnek is ugyanez lett a csúcspontja.

Sosem volt lehetőségem elmenni egy Queen koncertre, mégis roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy legalább ily módon lehetőségem adódott élőben látni őket. A legjobb fellépésüket. Minden idők legjobb fellépését.

Igen, Freddie Mercury és a Queen része volt életemnek. 1991. november 24-e után is része maradt. Sőt, még ma is az.

(Címlapkép forrása: screenanarchy.com)