A magyarországi parlamenti választások eredménye az ellenzék számára oly mértékben maradt el a várakozásaiktól, hogy a szivárványkoalíció főszereplői napokig csak hebegni-habogni tudtak. Mire magukhoz tértek, jött a ráadáspofon: az ellenzék által zombiszavazóknak nevezett külhoni magyarok voksainak megszámlálása után a DK–Jobbik–LMP–MSZP–Momentum–Párbeszéd elveszített egy listás mandátumot (55-re csökkent a számuk), értelemszerűen pedig a Fidesz–KDNP mandátumainak száma eggyel bővült, vagyis 136-ra nőtt. A határon túli magyarok nyilván azt tették, amire Orbán is kérte őket: rátettek még egy lapáttal. Csütörtök reggelig 161 548 érvényes levélszavazatot számoltak össze, a pártversenyt kimagaslóan a Fidesz-KDNP nyerte 93,64 százalékkal, az ellenzéki összefogásra a levélszavazók 4,34 százaléka voksolt, míg a Mi Hazánk mozgalom 1,06 százalékot szerzett, a Kétfarkú Kutya Párt pedig 0,62 százalékot. Ráadásul az országgyűlési választás eredménye még mindig nem végleges, az átjelentkezők és a külföldön élők szavazatainak megszámlálását szombatra időzítették, és a határon túli magyarok levélszavazatainak összesítése sem fejeződött még be, így az sem kizárt, hogy a Fidesz még egy listás mandátumot begyűjt majd. Tehát még nincs vége.

A vereség elszenvedői mellett mindkét oldalon szakértők, elemzők, politológusok hada keresi napok óta a választ arra a kérdésre, hogy milyen okok vezettek a Fidesz hatalmas győzelméhez, illetve az ellenzék óriási vereségéhez, és nincs egyértelmű válasz. A kivételt talán Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter jelenti, hisz ők már rögtön a vasárnapi eredményhirdetés követően beleálltak a közös miniszerelnök-jelölt Márki-Zayba, viszont egyértelműen azok vannak többségben, akik szerint az ellenzéki buktát nem lehet csak és kizárólag a kampány legfontosabb szereplőjének a nyakába varrni. Jakab Péter nyafogása még érthető, hisz leginkább neki van elszámolni valója az eltűnt 800 ezer szavazó miatt, amiből a Fidesz „csak” 100-150 ezer új szavazót szerzett. Ki lehet mondani a baloldali szélben vitorlázó Jobbik többet vitt, mint hozott, elnökének pedig minden bizonnyal a Fidesz győzelménél is jobban fáj, hogy több parlamenti széket is át kell adniuk a semmiből érkező Mi hazánk képviselőinek.

Talán egyetérthetünk abban, hogy nem is annyira a Fidesz győzelme, mint annak mértéke volt a meglepő. Szabályszerűen sokkolta a baloldalt, amely azóta is egy nagyon intenzív gyászfolyamat megélése közben próbálja felállítani az ellenzék problématérképét. Nincs könnyű dolguk. 2018-ban még el lehetett mondani, hogy azért veszített az ellenzék, mert nem fogtak össze, ezúttal azonban nem áll a rendelkezésükre a négy évvel ezelőtti egyértelmű választási tanulság. Bűnbakkereséssel pedig nem lehet eltüntetni az elmúlt évek mulasztásait.

Nem vitás, hogy a jelenlegi választási rendszer a Fidesznek kedvez, de győzelemért meg is kell dolgozni. És Orbánék évek óta ezen dolgoznak. Kialakítottak egy irgalmatlanul profi és hatékony rendszert a fejlesztési pénzek lehívására, médiát, politikai fegyverarzenált, klientúrát építettek ki, ami ugyan elsőre durván hangzik, pedig igazából csak azt tették, amit a kormányon lévő politikai erők mindig is tenni szoktak: maximálisan kihasználták helyzeti előnyüket. De mint tudjuk, ez nem garancia a választási győzelemre, ha az lenne, akkor sehol a világon nem lenne kormányváltás. Azt se feledjük el, hogy észnél is kellett lenni. A Fidesz kezdetben még arra készült, hogy Gyurcsánnyal azonosítsa a teljes ellenzéket, Márki Zay miatt pedig az egész gondosan kidolgozott terv ment a kukába. Aztán jött egy egészségügyi válság, egy energiaválság, mindezek tetejébe egy háború, megannyi lehetőség, hogy a kormánypártnak kicsússzon a talaj a lába alól, mégsem így történt. Orbánék kicseleztek minden váratlanul felbukkanó akadályt. Igen, populista politikát folytattak, egyszerű üzeneteket fogalmaztak meg, az embereket érdeklő problémákkal foglalkoztak, csakis olyasmivel, ami egy egyszerű embernek (a többségnek) szimpatikusnak tűnik. De a legfontosabb, hogy nem a levegőbe beszéltek, ügyeltek arra is, hogy a mondanivalót valós jóléti juttatásokra alapozzák. Az még kérdés, hogy ennek mi lesz az ára, de ez legyen a Fidesz gondja.

A baloldalnak is megvan a sajátja. Kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Hogy a jövőben mit kell másképp csinálni. Nyilván nem lesz elég csak Orbánozni. Nem lesz elég csak Budapestre fókuszálni és közben elszakadni az ország többségének problémáitól és valóságától. Tényleg a Holdról is látszik, hogy az ország narancsba öltözött, ideje volna ezt a nemzet fővárosából is látni. És nem lenézni a vidéket.

Négy nehéz év elébe néz a baloldal is. A gondokat csak súlyosbítja, hogy alapból nehéz olyanokat összefogni, akiket eddig csak az Orbán elleni gyűlölet tartott össze, és akik egy kanál vízben is megfojtanák egymást. Ezzel egy valamire való ellenzéket sem lehet összehozni. Az LMP egyik alapítójának, Schiffer Andrásnak a szavai egy időben adnak okot reményre és aggodalomra is: „Nem kétharmadnyian szeretik a narancsot, hanem ilyen sokan utálják a moslékot.”

Megjegyzem, a hatályban lévő jogszabályi előírások szerint az uniós malacokat tilos moslékkal etetni.

(Címlapfotó: MTI)