Tombol a nyár, röpködnek a 30 C fok feletti hőértékek, az orvosok figyelmeztetnek a folyadékbevitel fontosságára, a megfelelő öltözködésre, a híradókban aggódó arcok szólnak az UV-sugárzás veszélyeiről, több városban is párakapukat szereltek fel. Ha nem tudnám, miről van szó, azt mondanám, hogy ez most az új idők valamilyen új rákfenéje, a globális felmelegedés töri ránk az ajtót, hisz gyerekkoromban ezeket a dolgokat túlságosan nem verték nagydobra. Nem vitás, hogy a földfelszín globális átlaghőmérsékletének éves lebontásában sorra dőlnek meg a rekordok, de gyilkosan forró nyarak a múlt század végén is jócskán akadtak, egy kis hőgutáért sem kellett a szomszédba menni. Akkoriban, ha beköszöntött a kánikula, többnyire a szüleink gondoskodtak arról, hogy ne nyírjon ki a forróság, vicces kalapkákkal óvtak minket a napsugaraktól, valamiféle ragacsos, fehér folyadékkal kenegettek minduntalan. Pedig akkoriban semmiféle UV-sugárzást nem mértek, legalábbis ilyen adatokat nem nagyon hoztak nyilvánosságra, mégis átvészeltük a forróságot, és nem is kellett miatta hisztériázni.

De most komolyan! Emlékszik valaki, hogy a Telejurnalt követő Meteo rovatban egyszer is említették volna az UV-sugárzást? Ugye, hogy nem? Persze, változott a világ, ma már napirenden van az ilyesmi, a híradósoknak mégsem a melegtől, hanem az uborkaszezonnal járó hírhiánytól fáj a fejük. A nézettség, olvasottság nagy úr, és bizony most jól jön nekik a kánikula, hisz van miről beszélni. Vezető hírnek számít például, hogy „már nyolc áldozata van a kánikulának.” Fogalmam sincs, honnan szedik az ilyen információkat, soha nem találkoztam olyan esettel, ahol a halál okaként hivatalosan is a kánikulát nevezték meg.

Ha most például kimegyek a tűző napra és sétifikálás közben összeesek, akkor ünnepélyesen kineveznek a kánikula áldozatának. Ha viszont kellemes tavaszi szellőben vágódom hanyatt, kétlem, hogy bárkinek is eszébe jutna megboldogulásomat az időjárás nyakába varrni. Főleg, hogy van ez a COVID-nyavalya.

Igaz, hogy a legújabb trendek szerint a melegeket már egyre jobban bírjuk, azonban a szivárványmentes forróság továbbra is komoly gondokat okoz. És bár nyáron tényleg gyakrabban szirénázik a mentő, szerintem mégis aljas dolog minden esetet a forróság számlájára írni. Persze, kell egy jó címlapsztori, kattintásból is több lesz, meg az esti híradó nézettségi mutatóira is jó hatással van, ha baltás sorozatgyilkosként, hidegvérű öldöklőként ábrázoljuk az időjárást, aki csak azt lesi, mikor lépünk ki a biztonságot jelentő árnyékos helyről, hogy abban a szent minutumban hidegre tegyen minket. Naná, hogy büntetlenül, és szabadlábon járkálva a szeptemberi becsengetésig! Szeretném ugyanakkor tudni, hogy a többi halálesetet miért nem varrják a forróság nyakába? Például miért nem tekintik a kánikula áldozatainak azokat is, akik fürdőzés közben fulladtak vízbe? Sajnos, ilyen hírekből sem volt hiány, és én biztos vagyok benne, hogy amennyiben hűvös, esős, undorító nyarunk lenne, ők még most is életben lennének...

A gyilkos tehát közöttünk jár, nem árt, ha vigyázunk magunkra, ugyanakkor ne feledjük el évezni is ezt az évszakot. Jó nyaralást!