Egykori iskolájában és munkahelyén, a Báthory István Elméleti Líceumban vette át szerdán a rangos elismerést dr. Ráduly-Zörgő Éva iskolapszichológus, logopédus, egyetemi adjunktus, olimpikon gerelyhajító. A díjat Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke adta át.

Amint írtuk, az RMDSZ-frakció javaslatára díszpolgári címet adományozott a Kolozs Megyei Tanács dr. Ráduly-Zörgő Évának, aki sokak példaképe, mentora úgy a pszichológia, logopédia, mint a sport terén. Az ünnepélyes díjátadó házigazdája Killyéni András volt, a Magyar Olimpiai Akadémia egyik tagja, aki megírta az előterjesztést a Kolozs Megyei Tanácsnak a díszpolgári kitüntetésről. A díszteremben tartott díjátadó ünnepélyességét az iskola diákjai emelték zongorajátékukkal, énekükkel, szavalatukkal.

A határozattervezet előterjesztője a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István volt, aki így méltatta az ünnepeltet: „A Kolozs megye díszpolgára cím a legmagasabb polgári kitüntetés olyan személyek részére, akik nagy hatással voltak a Kolozs megyei közösségre és a megye népszerűsítésére itthon és külföldön egyaránt. Ráduly-Zörgő Éva munkássága és személyisége méltóvá teszi őt arra, hogy a megye legnagyobb elismerésében részesüljön, hiszen munkássága nemcsak eredményes, hanem maradandó is, olyan értéket teremtett, amelyre közösen büszkék lehetünk” – mondta Vákár.

Kiemelte azt is, hogy a díjazotthoz hasonló példaképekre van szüksége a mai fiatalságnak, hiszen Ráduly-Zörgő Éva mindvégig hű maradt szülővárosához, Kolozsvárhoz és a helyi közösséghez, annak ellenére, hogy komoly szakmai lehetőségei adódtak a román fővárosban és nemzetközi szinten is. A fiatal generációk esetében is az lenne a legfontosabb, hogy itthon tudjanak építkezni, családot alapítani, itthon, Erdélyben magyarnak maradni. „Ilyen ember Ráduly-Zörgő Éva is: megmutatta, hogy a kő marad” – zárta gondolatait Vákár.

Élsportoló és éltanuló

Dr. Kotta Ibolya, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Pszichológia Intézet vezetője is beszéddel köszöntötte Kolozs megye legújabb díszpolgárát. Ő Ráduly-Zörgő Éva volt diákjaként és későbbi kollégájaként méltatta az ünnepeltet: „munkássága példaértékű gyakorló szakemberként, oktatóként, kutatóként, mentorként és közösségépítőként is. Pályája már kezdetben is a kivételes elköteleződés és sokoldalúság jegyében indult, hiszen egyszerre volt élsportoló olimpikon és éltanuló az egyetemen”. A sok szakmai elérés mellett köszönte, hogy a rendelője állandóan nyitva állt a legkisebbek és a szülők előtt is, hiszen állítása szerint Éva arca akkor ragyog fel igazán, ha a gyerekekkel és gyerekekről beszél.

Ráduly-Zörgő Éva édesapja – Zörgő Benjámin professzor –  nyomdokain indult el, „neve fogalommá vált Erdélyben: prototípus számunkra, hiszen megmutatja, mit jelent igazán jó szakembernek lenni, erősíti bennünk a közösséghez tartozás érzését, és irányt ad szakmai fejlősédünkhöz”. Kotta Ibolya tolmácsolta azt is, mi jut eszükbe jelenlegi és volt diákjainak az ünnepeltről. A hosszú felsorolásban többek között elhangzott: sosincs tartaléklángon, kihívást kereső, dinamikus, szenvedélyes, következetes, nem ismer lehetetlent, kifinomult érzékenység, kiforrott szakmai látásmód, pikáns szakmai fogások, igényesség, alázatosság, teljes odaadás, hitelesség, inspiráló, példakép.

A hűséges Báthorys

Killyéni András nyomatékosította, hogy Ráduly-Zörgő Éva olyannyira volt Báthorys, hogy itt kezdte tanulmányait elemis diákként (az akkori 11-es számú középiskolában), majd az iskolapadból vitték el a müncheni olimpiára, és onnan hozták vissza, hogy szintén ebben az intézményben érettségizzen le. Az ünnepség is ezért kapott helyet az iskola dísztermében, ahol az iskolaigazgató, Schuller Hajnal is felszólalt: „generációk sorának tanítottad meg iskolánkban: az embernek lényében kell hordozni a szellemiségét, s csak a végtelen szab neki határt. Ilyés Gyula mondotta Márton Áron püspökről, hogy emberkatedrális, szavait kölcsönözve jelentem ki: dr. Ráduly-Zörgő Éva szakemberkatedrális”. Hűséges Báthorys diákként hivatkozott rá, nagybetűs emberként, és nem utolsó sorban a gyerekek Éva nénijeként. Bár 2016-ban nyugdíjba vonult, a mai napig az iskola aktív szaktanácsadója és támogatója.

„Azt tettem, amit kellett, és amit szerettem”

Az ünnepség legvégén maga dr. Ráduly-Zörgő Éva, Kolozs megye díszpolgára is szót kapott. Lélekemelő pillanatok sorozatának tartja az eseményt, sőt csipkelődve meg is jegyzi, hogy vajon valóban róla szóltak-e az elhangzott a beszédek. Mint mondta, meglepte a díj, hiszen ő egész életében csak azt tette, amit kellett, és amit szeretett. Köszönte az iskolának, hogy itt tarthatták ezt az eseményt, hiszen életútjának fontos állomásai itt történtek. Itt végezte az iskolát, az egyetem elvégzése után logopédusként segítette a gyerekeket egészen nyugdíjba vonulásig. De nemcsak szakmai karrierje kötődik az iskolához, hanem sportolói élete is, hiszen elemisként tornakörbe kezdett járni Hegedűs Sanyi bácsival, a testnevelőtanárral.

„Egy idő után lelógott a lábam a szerekről, szóval muszáj volt váltani, ekkor jött a kézilabdacsapat. Hogy milyen irányba megyek a sportolói utamon, egy tornaórán dőlt el: ojnalabdával dobtunk, és az iskola udvaráról átdobtam a kerítésen a szomszédba labdát. Még jó, hogy nem tört be az ablak, de azóta se találták meg az ojnalabdát” – idézi fel a kezdeteket. Megköszönte életútja legfontosabb szereplőinek segítségét, a családnak, akik mindig elviselték és akár három napig is ugyanazt a levest ették, a tanároknak, edzőknek, sportoló társaknak, kollégáknak és a diákjainak is (nem a lógósoknak, hanem) akik mindig érdeklődve és kíváncsian figyeltek és kérdeztek, ezáltal arra sarkallták a szakembert, hogy képbe legyen az újdonságokkal.

De a legnagyobb örömmel mégiscsak a pici kliensei töltik el, akiket helyesen artikulálni tanít, vagy tökéletesíti az R-betűiket, vagy esetleg azok, akik tanulási zavarral küzdenek. Végezetül pedig felidézett egy számára nagyon kedves kis történetet: „Egy elsős kicsilány egyszer azt mondta: Éva néni, tudod, ha nagy leszek, akkor ügyvéd leszek, férjhez megyek Dávidhoz az osztályból, megvásárolunk egy szállodát, és ott majd te leszel a logopédus”.