Finoman szólva sem aratott osztatlan sikert Tánczos Barna hétfői bejelentése, miszerint eltérő adót vezetne be a 15 évnél idősebb járművekre. Talán ennek tudható be, hogy a környezetvédelmi miniszter három nappal később már kissé Robin Hoodosra vette a hangnemet, kihangsúlyozva, hogy különbséget kell tenni azok között, akiknek tényleg nem futja új kocsira, illetve azok között akik jobbára képmutatásból furikáznak, urizálnak a drága, de igen szennyező luxusgépkocsijuk volánja mögött.

Való igaz, Románia lassacskán Európa roncstemetőjévé válik, a számok ijesztőek. Tavaly az országban 880 000 használt személygépkocsi cserélt gazdát, ebből 380 000 autót külföldről hoztak.

Idén, az év első három hónapjában 122 ezer személygépkocsit írattak be először forgalomba, ebből alig 20 762 gurult le a gyári szerelőpadról. És míg Európában átlagban három megvásárolt autóból egy érkezik a gyárból, addig Romániában öt autóra jut egy nulla kilométeres járgány. Tánczos Barna ugyan megemlítette, hogy a legtöbb európai uniós tagállam megadóztatja a környezetszennyezést, és elveszi az emberek kedvét a környezetkárosító autók megvásárlásától, az valahogy kimaradt, hogy a nyugati államok vezetői ehhez az anyagi lehetőséget is megteremtik polgáraik számára. Mert való igaz, hogy a külföldi használt autók behozatala továbbra is virágzó üzlet, ráadásul a nyugatiak még örülnek is, hogy kaptak maguknak egy mindent elnyelő kukát a tragacsaik számára, ami még némi aprót is visszaad, az viszont igencsak elszomorító, hogy bár vennénk mi szívesen vadiúj, garanciás autót, egyszerűen nem keresünk annyit.

A Munkaügyi Főfelügyelőség adatai szerint e pillanatban Romániában 5,5 millió munkaszerződés van érvényben, ebből 1,58 millió alkalmazott a legkisebb értékű bérezéssel van bejegyezve. Vagyis a Romániában dolgozók majd egyharmada minimálbérből él.

Havonta látjuk a nettó bérek megye szerinti rangsorát (ahol Kovásza 2673 lejjel hátulról a hatodik, Hargita megye pedig 2596 lejjel az utolsóelőtti), és bár ez jelzésértékű, nem igazán mutat valós képet, hisz ha egy gazdag és egy szegény keresetét összeadjuk és két felé osztjuk, az eléggé megtévesztő. Sokkal inkább közelebb állunk a valósághoz, ha azt vesszük alapul, hogy Kovászna megye 51.100 munkaszerződéséből 13.878 „fut” minimálbéren (27,1%), Hargita megyében pedig a 71.149 alkalmazottból 28.009 (39,3%) viszi haza havonta a legkevesebbet, mi adható.

Ilyen körülmények között erősen kérdéses, hogy mit oldana meg a 15 évnél idősebb autók megadóztatása. Az urizálok biztosan nem fognak rohanni új szuperjárgányt venni, inkább kipattintják mellényzsebükből az új adót, a kiskeresetűek pedig szorítanak még egyet a nadrágszíjukon, és legfeljebb kihagynak egy tankolást. Vagy kettőt. A romániai járműpark fiatalítása pedig tovább fog toporogni egy helyben, hiába sürgeti ezt az Európai Bizottság.

Édesanyám ilyenkor szokott előhozakodni a jól ismert Shakespeare idézettel: „Sok hűhó semmiért.”