Kevesebb mint egy évvel ezelőtt örülhettünk a hírnek: az RMDSZ javaslatára a kormány hivatalosította Sepsiszentgyörgy zászlaját. A kormányhatározat-javaslatot a Fejlesztési, Közigazgatási és Közmunkálatokért felelős Minisztérium terjesztette fel elfogadásra.

Sepsiszentgyörgy zászlaja arany és kék sávos, közepén a település címerét ábrázolja. A település címere pajzs alakú, rajta kék mezőben a vár és a templom, felette arany Nap és ezüst Hold. A vár előtt három zöld mező, rajta a település nevét adó lovas Szent György és a sárkány látható.

Semmi magyarkodás, semmi hivalkodás, heraldikai szempontból is kifogásolhatatlan, a törvényeknek teljes mértékben megfelelő szimbólumként örülhettünk elfogadásának. Mert olyan országban és olyan időkben élünk, amikor a normalitásnak örülni kell, az ugyanis oly ritka állapot és oly keveset tart.

A sokat megélt és sokat tapasztalt csúcspolitikusok is sikerként értékelték Háromszék legfontosabb városa zászlajának elfogadását.  „A kormány által hivatalosított szimbólumok használatának törvényességét senki nem kérdőjelezheti meg. A ma elfogadott döntés a sepsiszentgyörgyi, székelyföldi és erdélyi magyarok sikere” – nyilatkzota Cseke Attila fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter.

Én kissé visszafogtam magam örömömben. Szimbolikus politizálás határára lépve, terepére tévedve úgy érzem, máig érvényes a mérsékelt lelkesedésre biztatás: sohasem lobogni, hogy ne legyünk játékai mindenféle szélnek, amelyek bármennyire is bolond likból fújnak, mégis gyűlöletet árasztanak.

Ez év februárjában már kaptunk ízelítőt, hogy a teljesen elfogadott kormányhatározat ellen miként indíthat eljárást egy civil szervezet: Székelyudvarhely címerét támadta meg egy brailai állatvédő egyesület. Dr. Szekeres Attila heraldikus keményen fogalmazott akkor: „...szomorú, hogy egy címerbe olyanok kötnek bele, akiknek semmi közük hozzá. Olyan ez, mintha valaki bemenne az utcáról, és azt mondaná az orvosnak, hogy ne a páciens lépét, hanem a máját vegye ki. A címertan egy szakma, amit Romániában nagyon kevesen művelnek. Aki nem ért hozzá, az nem kéne, hogy beleszóljon.”

Ám belső indíttatásból vagy külső sugallatra mindig beleszól az, aki a szimbolisztikához vagy nem ért, vagy nagyon is ért. Ez történt Sepsiszentgyörgy zászlajával is.

A brassói ítélőtábla közigazgatási részlegét két román civil szervezet kereste meg, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma és a Méltóságért Európában Polgári Egyesület – amelynek, a háromszéki polgármester megfogalmazása szerint, kizárólagos céljuk a békés interetnikus kapcsolatok felborítása és a magyar–román viszony elmérgesítése – kifogásolta, hogy a zászló nem tartalmaz a román lakosságra utaló elemeket, illetve alapszínei a székely zászló kék-aranya. A brassói ítélőtábla pedig helyet adott keresetüknek, alapfokon érvénytelenítette a kormányhatározatot.

2021 júniusában mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke: „Az elmúlt években gyakran vitatták el közösségünktől azt a jogot, hogy szabadon használja a szimbólumait.” 

Lám, vitatják ma is.

Céljuk a szolgálatos magyarelleneseknek az, hogy a közösség ne érezze otthon magát a szülőföldjén, ami ellen a szabad szimbólumhasználat nagy mértékben hatna.

Antal Árpád polgármester őrzi mérsékelt optimizmusát: „Abban bízom és abban hiszek, hogy a huszonegyedik században vannak fontosabb dolgok, mint egy közösséget folyamatosan és orvul az identitása és a szimbólumai miatt támadni.”

A zászló-ügy – amely minden valószínűség szerint eljut a Legfelsőbb Bírósági tárgyalásra – a román társadalom, a román kormány és a román mélyállam lakmuszpapíra. Hogy hogyan végződik a zászlóvita, jelezni fogja, kinek van igaza: azoknak, akik hisznek abban, hogy a szimbolikus politizálás meghaladható vagy azoknak, akik úgy vélik, Romániában a sovinizmus rendszerszintű.

(Kép forrása: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala)