A karibi szigetország válogatottjának a selejtezőben pályára lépő valamennyi játékosa Hollandiában született, futballozni is ott kezdtek el, akár holland válogatottak is lehettek volna.

Az Észak- és Közép-Amerika, valamint a karibi térség országait tömörítő CONCACAF-zóna utolsó világbajnoki selejtezőkörében Curacao gól nélküli döntetlent játszott Jamaica vendégeként, amivel bebiztosította részvételét a 2026-os labdarúgó-világbajnokságon. A szigetország válogatottjának a dolgát megkönnyítette, hogy a vb-t közösen rendezi Mexikó, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, vagyis a zónát hat ország képviseli majd a tornán, ugyanakkor vitathatatlan, hogy elképesztő bravúrt vitt végbe.

A miniállamnak a szurkoló által Kék Hullámnak becézett csapata a második körben szállt be a selejtezőbe, s meggyőző teljesítménnyel jutott tovább, maximális pontszámmal nyerte meg a C-csoportot. A harmadik körben a B-csoportba került Jamaica, Trinidad és Tobago, valamint Bermuda mellé. A korábbi holland szövetségi kapitány, Dick Advocaat által dirigált gárda itt sem talált legyőzőre, három győzelemmel és ugyanannyi döntetlennel, plusz tízes gólkülönbséggel zárt az élen.

Kis ország, nagy foci

Curacao több szempontból is sporttörténelmet írt. Elsősorban azért, mert minden idők legkisebb lakosságú vb-résztvevője. Mostanáig ez a cím Izlandot illette meg, a 390 ezres észak-atlanti ország a 2018-as torna résztvevője volt. A lélekszám alapján Curacao jóval alulmúlja Izlandot, a 444 négyzetkilométeres miniállamot mindössze kb. 155 ezren lakják, kevesebben, mint a legkevésbé népes romániai megyét, Kovásznát.

A karibi állam abban a tekintetben is történelmet írt, hogy a Holland Királyság a második olyan állam, amely egynél több csapattal képviseltetheti magát egy labdarúgó világbajnokságon. A Holland Királyság négy, önálló és jogilag egyenrangú országból, úgynevezett társult államból áll, ezek: Hollandia, Curacao, Aruba és Sint Maarten. Utóbbi kettő ugyancsak a karibi térségben fekszik. Hollandia egy nappal Curacao előtt jutott ki a jövő évi tornára. Aruba már a második selejtezőkörben elvérzett, ahol egy csoportban szerepelt Curacaóval, s a negyedik helyen végzett, Sint Maartennek pedig nincs válogatottja.  

Mostanáig az Egyesült Királyság volt az egyetlen állam, amelynek több csapata szerepelt egyazon világbajnokságon, mégpedig számos alkalommal. A csúcsot az 1958-as svédországi vb jelentette, amelyen mind a négy brit csapat (Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország) részt vett.

Vissza a gyökerekhez

Curacao vb-részvétele abban a tekintetben is sporttörténeti momentum, hogy ez az első olyan válogatott, amelynek minden egyes, a selejtező sorozatban pályára lépő tagja egy másik államban született és annak a bajnokságában indította a karrierjét.

Dick Advocaatnak, aki már holland és dél-koreai szövetségi kapitányként is szerepelt világbajnokságon, nincsenek nyelvi nehézségei a játékosaival való kommunikációban, hiszen ugyanazt a nyelvet beszélik, a hollandot. A selejtező mérkőzéseken játszó curacaói játékosok kivétel nélkül Hollandiában látták meg a napvilágot, valamelyik holland csapat mezét öltötték első alkalommal magukra, sokan jelenleg is németalföldi klub szolgálatában állnak. A gárda összes tagja rendelkezik holland állampolgársággal, annak, hogy nem narancsmezesek lettek, egyetlen oka van: nem voltak kellően tehetségesek, túlságosan erős volt a konkurencia.

A most lezárult selejtezősorozatban fontos szerepet játszók közül valószínűleg a jelenleg a PSV Eindhovenben játszó Armando Obispo, az eindhoveni csapatban ugyancsak megfordult, 2018-ban a Brightonhoz 17 millió euróért szerződő Jürgen Locadia (csapat nélküli) és Shurandy Sambo (Sparta Rotterdam), illetve az Ajax ifjúsági csapataiban pallérozódó Sontje Hansen (Middlesbrough) állt a legközelebb a holland válogatottsághoz, csak hát ott van Virgil van Dijk, Jurrien Timber, Denzel Dumfries, Donyell Malen, Jeremie Frimpong, Memphis Depay és még hosszan sorolhatnánk.    

Curacao nemzeti csapata így sem elhanyagolható tényező a nemzetközi porondon, azonban még fajsúlyosabb lehetne. A korábbi BEK-győztes és sokszoros holland válogatott Patrick Kluivert apai ágon a karibi szigetről származik, így tehát a legidősebb fia, Justin, akár a curacaói válogatottat is választhatta volna a holland helyett. Az Olimpique Lyonnál játszó Ruben számára még nyitva az ajtó, ő ugyanis még sosem volt holland válogatott.

Bár mindkét szülőjük curacaói, a Timber-ikrek, Jurrien (Arsenal) és Quinten (Feyenoord), érthető okokból a narancsszínű mezt favorizálták a sötétkékkel szemben. Ellenben bátyjuk, Dylan Galdino Junior, akit a sors kisebb tehetséggel áldott meg, bár Hollandiában született, őseinek földjét képviseli válogatottszinten.