A Kovászna megyei Zabola a századforduló vidéki életét olyannyira hitelesen jeleníti meg, hogy a kastély kapuján betérve a látogatónak az az érzése támad, más dimenzióba csöppent. Egy letűnt valóságba, amit áthat a grófi élet romantikája és kifinomultsága. A történelmi Mikes család által működtetett birtok és az örökösök életmódja megmutatja, létezik még a vidék szociokulturális egysége: a medveles, a szauna vagy gyertyafényes vacsora lehetősége az erdőben mind arról tanúskodik, hogy leheletnyi puhasággal kapcsolódik egymáshoz az emberi és a természeti környezet. A visszahonosított székely lovak – amelyek hátán vagy az általuk vontatott szekéren bejárható a környék – szintén azt az érzetet keltik, hogy a birtok világa kerek egész. (Cikkünk 2023 áprilisában jelent meg.)

A Mikes-család számára mindig is fontos volt a vadban gazdag természet: az 50 hektáros kastélykertben vadrécék, gólyák és gémek tanyáznak, a parkkal összeölelkező erdő pedig a medvéknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, őzeknek, farkasoknak, hiúzoknak, ragadozómadaraknak, kétéltűeknek, mókusoknak és más kisebb állatoknak ad otthont. Gregor Roy Chowdhury elmondása szerint a család célja a természeti értékek megőrzése és megismertetése, ezért is hozták létre a Conservation Transylvania programjukat.

„A Mikes-kastély története ma egy kicsit az én személyes történetem is. Visszanyúlik a 16. század elejéig, onnan vannak az első kutatások, papírok, és a különböző századokban minden generáció egy épületet épített, felújított, ezért van itt egy keveredés a különböző épületstílusokból” – osztotta meg velünk a grófi leszármazott, míg bemutatta a birtokot, amelynek kétszáz. Háromszáz és háromszázötven éves épületei is vannak.

A helytörténet széles körben való megismertetését szintén küldetésüknek tartják, így négy vendégházukat – amelyek közül három a zabolai birtokon található, egy meg az Olt menti sepsibükszádi erdőségekben – 18, 19. és 20. századi stílusban rendezték be. A legidősebb épületük már a 17. században is állt, ilyen messzire nyúlik hát vissza a kastély története, ami a kommunizmus alatt preventóriumként és elmegyógyintézetként működött.

A Mikes család lovakhoz való kötődése szintén a 17. században kezdődött: ménesüket Mikes Mihály alapította, amelyből Erzsébet orosz cárnő 28 lovat vásárolt 1758-ban, hogy megalapozza szentpétervári ménesét – részletezte Gregor Roy Chowdhury kiemelve, hogy 2018-ban angol telivéreket és székely lovakat telepítettek vissza, amelyeket a tenyésztés céljából arab telivérekkel kereszteznek.

A birtok legsötétebb periódusa 1949-ben kezdődött, amikor a nemesi családokat az egész ország területéről összegyűjtötték és száműzték. Az elkövetkező évtizedekben a család tagjaira munkatáborok, kényszerlakhelyek, a tanulástól való megfosztottság és rettegés szakadt.

A birtok felvirágzásához talán az vezethetett, hogy 1960-ban Mikes Katalinnak sikerült elhagyni az országot és kivándorolni Ausztriában élő rokonához. Az 1989-es forradalom után visszatért a zabolai birtokra férjével Shuvendu Basu Roy Chowdhury de Ulpur-ral és két fiával, hogy visszaperelje és helyreállítsa, ami évtizedekig volt az enyészeté.

„Félig indiai, félig magyar, székely vagyok. Édesapám családjának hasonló a története” – mondta a grófi leszármazott hangsúlyozva, hogy eleinte sokan kétségbe vonták a döntését, hogy Háromszéken fellendítené a kastélyturizmust. Hozzáfűzte, Ausztriában nőtt fel, ahol teljes régiók turizmusból élnek, és látta, hogy ez működik. „Ma már van egy működő rendszer, itt van körülbelül 60 alkalmazott, van 234 szoba, van kertész, van erdő. Különböző más tevékenységek: spa, mazzsázs, medveles, környezetvédelmi program, kezdett szépen organikusan nőni”.

Megtudtuk, legnagyobb vágyuk visszavarázsolni azt az érzést, ami a birtok virágkorában körüllengte a helyszínt: a vendégek visszajelzései alapján sikerrel járnak, hiszen nem csupán gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem karitatívat is.