„Csíksomlyón nagy hagyománya volt a nagypénteki passiónak, a ferencesek már az 1700-as évektől, évi rendszerességgel bemutatták Jézus szenvedéstörténetét” – osztotta meg velünk Oláh-Bányay Iringó, a Csíksomlyói Passió Csoport vezetője. Mint mondta, Kelet-Európa legszélsőbb passióközpontja az övék, amelynek története egészen 1996-ig nyúlik vissza. Huszonhatévvel ezelőtt tizenéves kamaszokként vállalták Jézus, Szűz Mária, az apostolok, a zsidó és a római nép szerepét, mit sem sejtve arról, hogy ezáltal teljes életüket a hitnek és az ige hirdetésének szentelik. Egy balettcsoport fonódott össze a passiójátékkal, amelynek egykori táncos tinédzserjei „belenőttek” szerepeikbe: ma már szülőként elevenítik fel évente a kereszténység meghatározó mozzanatát. Férjek, feleségek mutatnak rá a húsvét lényegére, sokuknak már gyermekeik is szerepet vállalnak a zenés-táncos előadásból. Erdély legjei sorozatunk legújabb epizódjában a csíksomlyói passiót járjuk körül. Cikkünk tavaly húsvétkor jelent meg.

A Csíksomlyói Passió Csoportot 26 évvel ezelőtt Svella Adél rendező-koreográfus alapította: a népművészeti iskola balettszakos diákjai közül válogatta tanítványait a Mária, a Mária-Magdolna, a kancsós asszonyok és a nép szerepeibe, a katona, Pilátus, Jézus és az apostolok szerepéhez illő fiúkat pedig a Segítő Mária Gimnáziumból toborozta. Mindezt az Europassió Szervezet ösztönzésére – osztották meg velünk a tagok, akikkel virágvasárnap, az előadás előtti órákban beszélgettünk.

Felidézték, az 1996-os előadást több hónapos kültéri és beltéri próba előzte meg, „de kamaszként talán fel sem fogták, milyen fontos alapot öntenek”. Csupán az volt a céljuk, hogy a ferences hagyományokat fölelevenítsék, mert a misztériumjátékoknak, a teatrális, színpadi jeleneteknek az 1700-as évektől kezdve hagyománya volt Csíksomlyón – ennek egyfajta folytatásaként léptek színpadra táncos-mozgásos passiójátékukkal – fűzte hozzá Csonta Noémi korsósasszony, aki 10 éves volt, amikor elkezdték missziójukat. Mint mondta, „közösségtudatot adott a kamaszoknak a passiójáték, és mindeközben lelki hozadéka is volt. Bár mindannyian keresztény családokból származnak, újra és újra megbizonyosodnak arról, hogy nem egyszerű történet a passió, hanem morális tartalommal bíró, példamutató, eligazító az életben”.

Azon a virágvasárnapon, amikor először mutatták be a kínszenvedést, havazott, fagyos volt az idő, ők mégis vállalták, hogy szandálban, vékony öltözetben állnak közönségük elé a csíksomlyói templomkertben. Az időjárás azóta is szinte minden virágvasárnapon zord, ők azonban nem riadnak vissza, mert a jelenlévők átszellemült tekintete feledteti velük a hideget, a viszontagságos körülményeket – megszűnik körülöttük a jól ismert világ, és visszarepülnek az egykori Jeruzsálembe. Salamon László például 26 éve alakítja Jézust, de máig jól emlékszik az első fellépésre: „bementünk a templomba, ott egy kis rituálét tartottunk a bemutató előtt. Semmi jelét nem láttuk a havazásnak, hideg volt, a sár is fagyos volt. Ahogy kiértünk a templomból, nagy pelyhekben kezdett hullni a hó. A keresztaljával jöttünk lefele, én szamárháton, majd a hóesésben kellett eljátszanunk a passiót. Hideg volt, sokan sajnálkoztak, hogy megbetegszem, de nem történt semmi” – osztotta meg velünk első meghatározó élményét, ami a továbbiakban is erővel töltötte el. Noha mínusz fokokban is vállalta, hogy Jézushoz hasonlóan megfosszák ruháitól, és félmeztelenül keresztre feszítsék, sosem betegedett meg.

Így a vállalt szerepének köszönhetően évről évre erősödött a hite, azóta is minden passiójátékkal járó áldozatvállalását felajánlja, és érzi, „minden könnyebben működik”. A Csíksomlyói Passió Csoport játékának különlegessége abban rejlik, hogy nemzetközi, egyetemes nyelven „szól” az érdeklődőkhöz, méghozzá a tánc nyelvén: a mozgáson keresztül megjelenített szenvedés, gyász, fájdalom elgondolkodtatja a jelenlévőket, akik legyenek bármilyen nemzetiségűek, megértik az üzenetét.

Huszonhatév alatt hozzánőttek szerepeikhez

„Érdekes változásokon mentünk keresztül. Én 14 éves koromban kezdtem, kamaszlány voltam akkor. De a passiócsoport végigkísérte a nővé, majd anyává válásom. Közben azt éreztem, egyre inkább felérek, felnővök a szerepemhez” – osztotta meg velünk Oláh-Bányay Iringó, aki szinte a kezdetektől fogva Szűzanyát alakítja a passiójátékban. Számára hatalmas élmény, hogy a gyermekként megismert társak ma már saját gyermekeiket is viszik szerepelni. Ugyanakkor az sem ritka, hogy a balettiskolán keresztül kerülnek be kislányok a csoportba, akik meggyőzik szüleiket, hogy vállaljanak szerepet a passiójátékból, így folyamatosan frissül közösségük.

Biztosak benne, hogy a csoport „ajándék volt Adéltól, az alapítótól a közösségnek”: azáltal, hogy az évek folyamán családdá kovácsolta a fiatalokat, hitet is csepegtetett beléjük – ez a hit teremt bennük békességet akkor is, ha sárban, fagyban, hóban vagy esőben kell megjeleníteniük a szenvedéstörténetet, és ez a hit tette lehetővé, hogy 26 év folyamán nem szakadtak el egymástól a tagok. Noha az egyetem kissé szétszélesztette őket, amint családot alapítottak, ismét egyesültek, és azóta is elválaszthatatlanok.

Beismerték, amikor tízéves évfordulójukon úgy döntöttek, hogy szünetre van szükségük, talán elhamarkodottan cselekedtek, de hálásak azért, hogy évek múltán, amikor újra szükségét látták az együttműködésnek, ki-ki szó nélkül vállalta a feladatát, már felnőttként. Előadásaikban közel 60 személy játszik, gyermekek és felnőttek egyaránt. Minden résztvevő szívügyének tekinti a közös munkát, a felkészülést, a szervezést, a produkciót. Olyannyira, hogy a hétköznapjaikban is gyakorta azonosulnak a hozzájuk nőtt bibliai karakterekkel.

Salamon László úgy fogalmazott, „a hétköznapokban is gyakran elgondolkodom azon, hogy ha az Úr Jézus szerepét játszom, akkor úgy kell élnem a mindennapokban, ahogyan ő elvárja tőlem. Az a célom, hogy eszköz legyek az ő kezében”. Jómaga kezdetektől fogva alakítja Jézust, huszonhatéves fiatal férfi volt, amikor összeforrott az istenfiúval, és azóta biztos benne, vállalása nagy változásokat hozott az életébe. Felismerte a célt, és azt követve folyamatosan munkál benne a remény, az élő hit, ami az élethez elengedhetetlen – vélekedett beszélgetésünk folyamán.

Oláh-Bányay Iringó is hasonlóképpen látja feladatukat: noha évente más-más üzenetet hordoz az általuk alakított passiójáték, abban bizonyosak, a rohanó világban, amelyben nehezen lelik meg a lelkükhöz, hitükhöz vezető utat az emberek, és az elcsendesedést is számtalan inger akadályozza, kapaszkodó a passiójáték, és iránymutató annak minden szereplője. A Csíksomlyói Passió Csoport tagjai számára legalábbis, akik az élet különféle területein tevékenykednek, orvosok, állatorvosok, közgazdászok, tanárok, de a próbáknak és találkozásoknak köszönhetően mégis visszatérnek az ősi hithez, és együtt nyugodhatnak meg, hogy csendesen, gondolataikat kiürítve készüljenek húsvétra.