Szatmár megye kihagyhatatlan látványossága az impozáns Károlyi-kastély, amelynek gyönyörű angolparkjában a nagykárolyiak bármikor megfordulhatnak, rendezvényeket szervezhetnek, földszinti dísztermében pedig esküvőket is köthetnek. A kastély az 1400-as évektől valamilyen formában mindig is az emberek szolgálatában állt, egyfajta szimbólummá terebélyesedett az évszázadok folyamán: kezdetben a Károlyi grófok lakhelyéül szolgált – volt, amikor állandó élet zsizsegett a falain belül –, és olyan időszakok is előfordultak, amikor csak egyike volt a Károlyiak megannyi birtokának. Különlegessége, hogy már a 19. században tartalmazott fürdőszobákat, tanulószobákat, könyvtárat és modern bútorokat. A grófok „koramodern” és romantikus életmódját, stílusát tükrözik a múzeummá alakított szobák. Ezeket dr. Hágó Attila Nándor régésszel, a múzeum osztályvezetőjével jártuk be.

A Károlyi család a Kaplony nemzetségből származik, amely még a honfoglalás idején szerezte meg a területet. A településről az első írásos emlék 1213-ból való, a Károlyiak 1482-től kezdték kiépíteni a várat, a török veszedelem miatt nagy hangsúlyt fektettek a megerősítésére.

Igazi védművet építettek, amely a török ellen, majd a 18. században a császári csapatok ellen is jó szolgálatot tett, ám ez a végvár ma már „sehol sincs”, helyette inkább a háborús idők után átalakított kastély látható, amely már reprezentációs célokat is szolgált. Ezt 1894–1896 között Károlyi István, Meinig Artúr építész tervei alapján újból átépítteti, így az egykori barokk épület eklektikus formájába a romantika, a barokk és a neogótika keveredik. A 19. század végén Károlyi István gróf megbízásából lovagvárrá alakítják – világosított fel dr. Hágó Attila Nándor régész.

Mint mondta, volt időszak, hogy a kastély állandó lakhelyéül szolgált a Károlyiaknak, és az is előfordult, hogy hétvégi vadászkastélyként használták, ami attól függött, hogy éppen ki volt a családfő. Egy nagyon jó birtokigazgatója azonban mindig volt, aki nem engedte a kastélyt tönkremenni. A környékbeliek kedvelték a családot, mert amellett, hogy uradalmat építettek ki, sok pénzt fordítottak a lakosság segítésére is.

„A Károlyiak időszakában érkeztek meg a piaristák Nagykárolyba, akik iskolát alapítottak, Kaplonyba a ferencesek, akik irányították a templomot, illetve fenntartották a családi kriptát; ugyanakkor fiúiskola is épült, területet adtak más felekezetű egyházaknak, amelyek templomot, imaházat építhettek. Már a 18. században multikulturális várost teremtettek, ami vallási és etnikai szempontól is sokszínű” – részletezte a múzeum osztályvezetője, hangsúlyozva, hogy kihasználták politikai befolyásukat arra, hogy emelkedjenek a ranglétrán, de úgy, hogy a népnek a jólétén minél jobban emelhessenek. „Hadvezérek is voltak, nagyon jó politikusok és nagyon jó gazdák is” – fűzte hozzá.

Amikor Károlyi István újabb változtatásokat eszközölt az épületen, hosszabb időre tervezett, ám az újítást követő évtizedben elhunyt, a kastély pedig nem szolgált többé állandó lakhelyéül a családnak. A két világháború között szanatóriumként, kaszinóként működött, a háború ideje alatt pedig kadétiskolaként, majd katonai kórházként hasznosították. A kommunisták kultúrházként rendezték be, napjainkban – a 2009-től 2012-ig tartó felújítás után – múzeumként működik.

A kastély belső terét a mozaik burkolattal és márványból faragott nagyméretű kandallókkal díszített hatalmas fogadóterem uralja. Az első emelet déli szárnyában voltak berendezve a család tagjai által használt szobák, míg a többi helyiséget vendégszobaként használták. Feljegyzések és tanulmányok bizonyítják, hogy színes élet zajlott a kastélyban: farsangi bálokat, főúri lakomákat szerveztek. A felújítás után a kastély első emeletének tíz termét rendezték be történelmi enteriőrökkel, a helytörténeti kiállítás négy tematikus földszinti teremben látható. 

Rengeteg különlegessége van a kastélynak: 2000 könyvből álló könyvtára, biliárdszalonja, tükrökkel ellátott bálterme, márványkandallója, 18. század végéről, 19. század elejéről származó parkettája, csempekályhái. Illetve bizonyítéka arra, hogy már a 19. század végén volt padlófűtése a családnak, amit forró levegővel oldottak meg, valamint meleg vize, villanyárama és fürdőszobája is.

Az egykori lovardát is felújították, lótenyésztés és turisztikai célokból. „Szép és híres udvari kertként” említik parkját már a korai leírásokban is, „teknősbéka” tava körül velencei kőpadok és hatalmas virágtartók vannak elhelyezve. A 12 hektáros angolparkban számos növényritkaság őshonos, itt áll az 1810-ben ültetett platán, amely Károlyi György nevéhez fűződik. Az arborétum szélén romantikus stílusú víztorony áll.

Dr. Hágó Attila Nándor régész szerint napjainkban a város kulturális élete a kastély falai között zajlik. A koncertek mellett lehet könyvbemutatókat, konferenciákat szervezni, ugyanakkor személyes rendezvények is lebonyolíthatók, akár esküvők, keresztelők. „Mondhatni, hogy a tavaszi időszaktól kezdődően késő őszig heti két-három kulturális rendezvénynek ad teret a Károlyi-kastély”.