A honfoglaló Kond vezér két fia, Kücsid és Kaplony a Nyírségben telepedett le. Kaplony nemzetsége a középkori tatárjárást és a törökdúlást is sikeresen átvészelte, élelmet és búvóhelyet az Ecsedi-láp nyújtott számára, ám az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc, illetve a pestisjárványok jelentősen megtizedelték a település lakosságát. Az elnéptelenedés megállítása érdekében Károlyi Sándor katolikus svábokat telepített be, és az ígéreteihez híven házat, földet, építőanyagot, vetőmagot, igás állatokat biztosított számukra, valamint a jobbágy gyermekek számára Nagykárolyban egy középiskolát is építtetett. Mivel a földesúrnak köszönhették boldogulásukat, a svábok önként vállalták, hogy magyarrá válnak. Napjainkban is az ő leszármazottjaik alkotják Kaplony lakosságát, akik hithű katolikusok, és a ferences rend tanításai szerint élnek, a falu műemlékegyüttesét pedig – a római katolikus templomot, a ferences kolostort és a Károlyi-grófok kriptáját – tisztelettel gondozzák – világosított fel Gaja Irén, a polgármesteri hivatal alkalmazottja és Albert Leánder ferences atya. (#Újraolvasó rovatunkban most ajánlott írásunk 2023. április 2-án jelent meg.)

Gaja Irén elmondása szerint a Károlyi család egészen a Kaplony nemzetségig vezeti vissza családfáját, és Kond vezér második fiának leszármazottjaiként nem is volt kérdés számukra, hogy családi kriptájukat a honfoglaláskori településen helyezik el. Pedig a falu 4 km-re található Nagykárolytól, ahol impozáns kastélyt tartottak fenn, mégsem ott akartak temetkezni. A 14. század végétől kizárólag a Károlyi családé volt Kaplony, legkedvesebb birtokukként tekintettek rá.

A katolikus hit és katolikus templom meghatározta a település fejlődését: Kaplony testvérével, Kücsiddel együtt alapította az első templomot 1080-ban Szent Márton tiszteletére. Azonban a tatárok a kivonulásuk során felgyújtották azt, így a régi alapokra később új falakat emeltek. A török időszakot szintén megsínylette a templom, ekkor már Gróf Károlyi Sándor építtette újra a szatmári békekötés után. Amikor ez egy földrengésben teljesen megsemmisült, gróf Károlyi György rendelte el a máig álló templom és kripta építését.

A feladattal Ybl Miklós építészt bízta meg, aki 1848-ra végzett a munkálatokkal. Az építész koncepciója az volt, hogy az ősi, 1080-ban létező templomot jelenítse meg: az oltár kelet felé nézett, a rózsaablak pedig nyugat felé, hogy a lenyugvó nap utolsó sugarai az oltárra vetüljenek – magyarázta Gaja Irén, míg bemutatta a kaplonyi műemlékegyüttest. A templom különlegessége a kazettás mennyezet, ami nem jellemző katolikus templomokra, illetve a Kaplonyi Madonna képe, amely az 1700-as évek elejéről származik.

Az 1841-1848 között felújított neoromán stílusú templomot Szent Antal tiszteletére szentelték fel. Teljesen egybeépítették a Károlyi család kriptájával, ahol jelenleg a család 38 tagja nyugszik, kik közül talán leghíresebb Károlyi Sándor, a szatmári béke megkötője, aki az egész környék arculatának egyik legfontosabb alakító földesura volt. A kripta csak 1948 óta látogatható, azóta viszont a turisták zarándokhelyévé vált.

A legidősebb koporsó Károlyi Sándor nagyanyjáé. 1653-ból származik, ez még az eredeti, ami az első kriptában volt elhelyezve. Károlyi Sándoré egy hármaskoporsó, a testet előbb egy ónhengerbe helyezték, azt egy fakoporsóba, az egészet pedig egy díszes bronz szarkofágba. „A második világháború vége felé orosz katonák keveredtek ide, és német katonaszökevényeket kerestek. Az ő logikájuk volt, hogy lehet, hogy elbújtak a szarkofágokban, és meg is próbálták felfeszíteni ezeket. Persze nem sikerült nekik, és belelőttek a szarkofágba, láthatóak a golyónyomok. De aztán más kárt nem okoztak. Fel is robbanthatták volna a kriptát vagy összevissza lövöldözhettek volna” – részletezte Gaja Irén.

Hozzátette, a kripta másik különlegessége a carrarai márványból készült feszület: a keresztet és a Krisztustestet egyetlen márványtömbből faragták Firenzében, onnan ökrökkel és társzekerekkel húzatták Kaplonyig.

Albert Leander ferences atyától megtudtuk, „a Károlyi család meghívta a ferenceseket. A ferencesek vándor prédikáló rend voltak, és az 1700-as években Magyarországon a török idők után ők voltak az egyik legnépszerűbb rend, mivel őket a törökök is megtűrték. A nép közé mentek, a népnek a gondjait, bajait próbálták orvosolni, ezért is nevezték barátoknak őket”. Mindig igyekeztek tanulni, hogy taníthassanak – máig feladatuknak érzik a nép segítését, és azt, hogy rávezessék az embereket a Jóisten szeretetére.