A Madarasi-Hargita a Hargita-hegység és Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa, sokak szerint a „székelyek szent hegye”. A Keleti-Kárpátok része, vulkáni maradvány, amelynek csúcsáról megcsodálható az Oltárkő, a Rákosi-Hargita, a Madéfalvi-Hargita és a Csicsói-Hargita is. A Madarasi Hargita Székelyföld legnépszerűbb síközpontja és kirándulóhelye, 4,5 kilométernyi sípályájával rendelkezik, amely kezdők, haladók és profik számára is tartogat kihívásokat. A hegycsúcsot Moraru Norbert természetvédelmi szakemberrel fedeztük fel, aki felvilágosított, Csíksomlyó a székely zarándokhely és „szent hegy”, a Madarasi-Hargita inkább síközpont, így a kopjafák és keresztek, amelyek vallási és temetkezési szimbólumok, mondhatni indokolatlanul kerültek a hegycsúcsra, mégis szinte észrevétlenül váltak a magyarság együvé tartozásának jelképévé.

Moraru Norbert természetvédelmi szakember elmondása szerint, mivel a kommunizmus idején üldözték a vallási szimbólumokat és szertartásokat, a Madarasi-Hargita hegycsúcsra az első kereszt mondhatni lázadásból került fel. Ezt a kilencvenes években további kopjafák, szimbólumok és keresztek követték, ami nem feltétlenül indokolt és törvényes, ám a hegycsúcs a síközpont jellege mellett spontán zarándokhellyé, a magyar nemzeti együvé tartozás helyszínévé is vált. Hangsúlyozta, „jelenleg illegális a kopjafák és keresztek kihelyezése”, mert az emléktárgyak temérdek szeméttel borították be a hegyet – leginkább műanyaggal –, így az állat- és növényvilágot is veszélybe sodorták.

Pedig a Madarasi-Hargita természetvédelmi terület, a Natura 2000-hálózat része, főként madár- és élőhelyvédelmi szempontból. Különleges, ahogyan mindössze 10-20 perc járással a csúcs irányába, csupán 10 kilométeres szakaszon három növényzeti övet érinthet a turista: az elegyes erdőket a fenyvesek váltják, azokat pedig az alpesi tájakra jellemző borókás övezetek. A Madarasi-Hargita növényzete alhavasi jellegű, törpe boróka, alacsony, tömött növésű, örökzöld cserjék tarkítják, emellett szibériai hamuvirág, keskenylevelű gyapjúsás, tőzegrozmaring, fekete áfonya, vörös áfonya és hamvas áfonya is fellelhető tájain, uralkodó fafaja a lucfenyő – világosított fel Moraru Norbert.

Hozzátette, a lucfenyvesek életteréül szolgálnak a magas hegyvidékre jellemző állatvilágnak, számos védett és jellegzetes fajnak. Otthont lel a rengetegben a barna medve, a gímszarvas, a hiúz, a farkas, a vadmacska, a nyuszt, a mókus, a róka és a vaddisznó, a madarak közül pedig a siketfajd, a császármadár, a macskabagoly, az uhu, az egerészölyv, a fenyves cinege, a keresztcsőrű, a fenyőszajkó és a hegyi cinege. De találkozhatunk keresztesviperával, kárpáti gőtével, sárgahasú unkával, elevenszülő gyíkkal is.

Ezt a páratlan természeti adottságot szinte minden emberi tevékenység veszélyezteti, ha a turisták nem elég figyelmesek: a hószánozók például sok galibát okoznak, amennyiben letérnek a kijelölt útvonalaikról, és sajnos gyakoriak a túlkapások, a rendellenességek – osztotta meg velünk a szakember.

Mint mondta, a Madarasi-Hargita akkor került turisták tucatjának látószögébe, amikor az 1650 méteren fekvő Menedékházat 1941-ben megépítették. A hegy 4,5 kilométernyi sípályája 1760 méter tengerszint fölötti magasságban található, és december közepétől egészen április közepéig hóbiztos, mi több, kedvező időjárás esetén akár május közepéig is kiélvezhető.

Sípályái közt említhetünk egy 100 méteres tanulópályát, egy 1800 méteres kék pályát, egy 1500 méteres piros pályát, egy 600 méteres fekete pályát, illetve egy 700 méteres extrém pályát, amelyeken sífelvonók üzemelnek naponta 9-16 óra között. Mint megtudtuk, hétvégén esti sízésre van lehetőség 18-20 óra között. Azok, akik nem a sízésnek hódolnának, választhatnak a gyalogtúrák, a hótalpas túrák, a túrasítúrák és nyaranta a biciklitúrák közül.