A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium dokumentációs könyvtárát négyszáz éves fennállása során nem kímélték a történelem viharai: feldúlták török-tatár csapatok, a Rákóczi-szabadságharc során hordókban menekítették a könyveket, 1849-ben pedig román csapatok dúlták fel Nagyenyedet, ekkor a kollégiumot felégették, a könyvtár egy részét pedig elégették. Az akkori feltételezett húszezres állományból mintegy ötszáz kötet maradt meg. A könyvtár azonban „főnixmadárként” újból és újból feltámadt, és a nagylelkű adományoknak hála ma már körülbelül 60 ezer kötetet számlál állománya. Gordán Edina, a dokumentációs könyvtár vezetője szerint a téka eseménydús története itt még nem ér véget, a jelenben ugyanis igyekeznek bevonni azt a tudományos körforgásba, ugyanakkor az állomány feldolgozásával újabb tudományos munkák létrejöttét segítik elő.

Gordán Edina tudatta, a dokumentációs könyvtár működésének kezdete a Collegium Academicum gyulafehérvári megalakulásával egy időre tehető, amikor Bethlen Gábor fejedelem a saját könyvtárát a tanárok és a diákok rendelkezésére bocsátotta, fejedelmi magánkönyvtárból nyilvános kollégiumi könyvtárat hozva létre. Bethlen Gábor művelődéspolitikájában jelentős szerepet töltött be a tehetséges fiatalok képzése, a helyi értelmiség utánpótlása, a Collegium Academicum megalapításával ezt a célt kívánta szolgálni, az anyagi és intézményi háttér megteremtésével pedig biztosította fennmaradását napjainkig.

Ebből az időszakból két korabeli dokumentum maradt meg a könyvtárban, Bethlen Gábor fejedelem két oklevele. Bethlen halála előtt gondoskodott róla, hogy a Collegium Academicum anyagilag független lehessen: az egyik levélben a Tokaj-Hétszőlő elnevezésű birtokot adományozta a kollégiumnak, a másikban pedig húszezer forintot ajánlott fel. Bethlen Gábor könyvtárából amúgy négy kötet maradt fent napjainkig. Két kötetet az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtára őriz, amely jelenleg a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár kezelésében van. A harmadik kötet az egykori fejedelmi könyvtárból jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ gyűjteményében található, az utolsó kötetet a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtára őrzi.

A Rákóczi-szabadságharc során a könyvállomány háromnegyede elpusztult

1658-ban török-tatár csapatok dúlták fel Gyulafehérvárt, a Collegium Academicum épülete pedig használhatatlanná vált. Ekkor a könyvtárat Nagyszebenbe menekítették, 1662-ben került vissza, ekkor már nem Gyulafehérvárra, hanem Nagyenyedre. A könyvtárban ma is megtalálható egy korabeli oklevél, amely azt a mozzanatot őrzi, amikor Apafi Mihály fejedelem Nagyenyedre költöztette a kollégiumot.

A mai könyvtár első könyvjegyzéke 1680 tájékáról származik, ez 1500 tételt tartalmaz, amely a korabeli viszonyok között jelentős könyvtárat jelentett. A Rákóczi-szabadságharc során kétszer is feldúlták a kollégiumot, a könyvtár az 1707-ben pusztult el. Korábban többször elmenekítették a kollégiumi gyűjteményt, de 1707-ben megtalálták az ellenséges csapatok, és a gyűjtemény mintegy háromnegyedét megsemmisítették. A 18. században azonban jelentős könyvadományok érkeztek, elsőként Árva Bethlen Katától és férjétől, Teleki Józseftől, aki a kollégium főgondnoka volt, később Zágoni Gábor és Borosnyai Nagy Márton orvosoknak a könyvhagyatéka is Nagyenyedre került. Az 1752-es könyvtári katalógus már körülbelül 4700 címet sorol fel.

Az egyedüli református kollégiumi könyvgyűjtemény, amely visszakerül eredeti tulajdonosához

A pusztulások sora azonban nem ért véget, egy rövid virágzó korszak után 1849-ben román csapatok dúlták fel Nagyenyedet, a kollégiumot felégették, a könyvtár egy részét elégették, így az akkor körülbelül húszezer kötetből ötszáz maradt fenn. 1850 után ismét jelentősebb könyvadomány érkezett, ezúttal Mikó Imrétől, aki könyvtárának egy részét adományozta a nagyenyedi kollégiumnak. 1948-ban a kollégiumot államosították az épülettel együtt, 1957-től a kolozsvári Egyetemi Könyvtárnak egyik fiókintézményeként működött, majd 2005-ben az Erdélyi Református Egyházkerület sikeresen visszaigényelte. Ez az egyedüli olyan református kollégiumi könyvgyűjtemény, amely visszakerült eredeti tulajdonosához, a többit beolvasztották más nagyobb könyvtárak gyűjteményébe.

A könyvtár legrégebbi nyomtatványa egy Duns Scotus és Aquinói Szent Tamás műveit tartalmazó kolligátum kötet, amely 1474-ben jelent meg Strasbourgban. Ez az 1849 előtti állományból származik, egy bejegyzés szerint 1710-ben vált a kollégium tulajdonává. Szintén régi irat a nagyenyedi diáknévsor, amely 1664-től tartalmazza a nagyenyedi diákok neveit és saját kezű aláírásait. Fontos dokumentum a könyvtár 1752-es katalógusa, amely felsorolja az akkori 4700 kötetet és ábécé-sorrendben szerzők szerint a műveket is. Ugyanakkor megtalálható egy kézirat is, ami érzékelteti az 1848–49-es eseményeket. A dokumentációs könyvtár nagy értéke a teológiai gyűjteménye, 1896-ig ugyanis – amíg megalakult a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet –, Nagyenyeden folyt a lelkészképzés. Az intézet később Kolozsvárra került, de a könyvtár, a teológiai gyűjtemény mai napig Nagyenyeden maradt.

Zajlik a katalogizálás, digitalizáció

Gordán Edina elárulta, jelenleg folyamatban van a könyvtár állományának a feltérképezése, katalogizálása, elkészült a régi könyvek katalógusa egész 1800-ig, illetve a kéziratok és a levéltári anyagnak is ismertető katalógusa lesz. Elmondta, zajlik a digitalizációs projektjük a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, első körben a kéziratokat és a cédula katalógust szeretnék digitalizálni, az ELTE segítségével pedig ezt nyilvánosan is hozzáférhetővé teszik.

A könyvtáros úgy vélte, a mai napig azon dolgoznak, hogy a könyvtár bekerüljön a tudományos körforgásba, a kutatók rendelkezésére bocsáthassák és megismertessék az itteni könyvgyűjteményt a szélesebb tudományos közönséggel is, hiszen az államosításig tanárok és diákok használták, és csak 1948 után öltött műemlék könyvtár jelleget.

Gordán Edina számára könyvtárosként ott dolgozni elsősorban kihívás, ő régi könyvekre szakosodott és mindenképpen olyan gyűjteményben szeretett volna dolgozni, ahol ez elérhetővé válik számára, Nagyenyed pedig „kincsesbánya” ilyen szempontból. „Nagyon sok nagynevű könyvtáros elődöm volt, az ő nyomdokaiba lépni egy kicsit kihívás is. Én igyekszem ezt a könyvgyűjteményt bevonni a tudományos körforgásba, hogy mindenki számára elérhetővé váljon, és azt szeretem itt a legjobban, hogy minden nap fel lehet fedezni valami újat” – mesélte.