Székelyföld emblematikus sportága a hoki, e téren Csíkszereda különösképpen nagy babérokra tört: már az 1870-es években meghonosodtak a jeges sportok a városban, 1880-ban pedig a korcsolyázás mellett a jégkorongozás is kedvelt sportágává vált a székelyeknek. Ugyan kezdetben fűzfaágakkal és radírgumival játszották, csakhamar lelkes támogatók álltak a csapat mellé, amelynek tagjai sikeresen felzárkóztak. Bár a csapat neve többször változott az évtizedek folyamán, a lelkesedés ugyanaz maradt: számtalan aranyérmet nyertek, legutóbbi nagy sikerük a 2021-es háromszoros győzelem – a Román Kupát, a Román Bajnokságot és az Erste Ligát is megnyerte a székely hokicsapat. Edzésen kerestük fel őket.

Csíkszereda már-már egyet jelent a hokival, szinte mindenkinek van valamilyen kapcsolata ezzel a sportággal. A gyerekek tanulják, a sportolók játsszák és sokan a szurkolói tábort erősítik. Ennek fényében kijelenthetjük, hogy a jégkorongozás a csíki mindennapok tartozéka, részletezte Becze Tihamér csapatkapitány, aki szerint a jégkorongozás egy férfias sport, a férfi megtestesítője.

Mivel a jégen, késélű korcsolyákon játsszák, roppant veszélyes és nagyon látványos sportág. „Ezért is szerelmesednek bele már gyermekként a fiatalok, főként a fiúk” – fűzte hozzá kiemelve, hogy ma már több sportolási lehetőség áll a csíkiak rendelkezésére, de a székely fiúk általában mind kipróbálják a jégkorongozást, és sokan közülük ott is ragadnak a jégen.

A csapat körül a kezdetek óta jelentős szurkolói tábor épült, a hazai megmérettetéseken fergeteges a hangulat a lelátón, és ugyanez fogadja a sportolókat Magyarországon is, ahol a kitelepedett erdélyiek az idegenbeli összecsapásokon is képesek a hazai pálya hangulatát kelteni. A Sportklub drukkerének lenni mindig is egyfajta lázadást, ellenzékiséget jelentett. Máig úgy viszonyulnak a győzelemhez, hogy azzal a székelység emelkedik fel, a vereségeket pedig szintén nemzetiségi kérdésként kezelik. „Úgy gondolom, hogy a szurkoló azért szurkoló, hogy mindig a csapatot biztassa, ne azért, hogy kritizálja vagy akár rosszabb dolgokat is mondjon róla. Aki igazi szurkoló, az a csapattal marad jóban-rosszban” – tette hozzá Becze Tihamér.

Mint mondta, a szurkolói szokások is megváltoztak, manapság sokkal civilizáltabban biztatják a csapatot, mint egykoron. A rendszerváltás előtt az is megtörtént, hogy egyik-másik bekiabálót megbüntették, bezárták.

Noha ma már könnyebben boldogulnak a székely hokisok a romániai sportpalettán, Hodos László elnök szerint ma is szélmalomharc egyedül képviselni az erdélyi, székelyföldi hokit Bukarestben, az elnökségben. „Zavaros vizekre” eveztek: amikor 14 ember ellen kell felszólalnia vagy szavaznia, az sokkal nehezebb, mintha többen lennének, akik egyazon rendszert képviselik.

A közelmúlt egyik legnagyobb sikere a háromszoros győzelem volt, a Sportklub megnyerte a Román bajnokságot, a Román kupát és az Erste ligát. Ez a csapat tagjaira és a csapat hírnevére is nagy hatással volt – osztotta meg velünk az elnök kiemelve, hogy kötelezettségeket is vont maga után, mert ezt a szintet kell tartaniuk a következő bajnokságokon is. Az idei szezon első négy meccsét egyelőre vereségek sora zárta: mint mondta, a sportban tudni kell nyerni és veszíteni is, illetve le kell szűrniük a következtetéseket, hogy a későbbiekben korrigálhassák az esetleges hibákat.

Megtudtuk, Hozó Levente edző gyermekkorától kezdve arra készült, hogy hokis lesz. Tapasztalatai szerint mindig is nemzetiségi kérdés volt a csíkszeredai hokicsapat győzelme vagy veresége, a hokisok pedig minden meccsüket „a székelységért játszották”. Ahányszor győzedelmeskedett a csapat, kicsit a székelység is győzött. Ezt pedig a szurkolók meghálálták: például a kilencvenes évek közepén is merték énekelni a székely himnuszt. Mivel népes szurkolótáboruk van itthon és határokon túl egyaránt, azt a belső nyomást helyezik magukra, hogy minden meccset meg kell nyerniük. Közben a Sportklub az a csapat, akit mindenki más meg szeretne verni, és ez a kettősség néha fejtörést okoz.

Tapasztalatai szerint sokat változott a sportág az évtizedek folyamán: ma már sokkal gyorsabb, sokkal több döntést kell hozniuk a játékosoknak a játék folyamán. Ugyanakkor intenzívebb, tucatnyi taktikai utasítás és szabály vonatkozik a játékosokra.

Kezdetben fűzfaággal és radírgumival játszottak a jégen a csíki székelyek

A sportarchívum szerint Csíkszeredában a jeges sportok az 1870-es években honosodtak meg, a városiak emlékezetében még él a legenda, miszerint Molnár Lajos pénzügyigazgató a saját telkén csordogáló patak vizével hozott létre jeget, amin kezdetben magányosan korcsolyázgatott, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. 1880-ban megalakult a Csíkszeredai Korcsolyázó Egylet, azonban a Jégkorong Egyesület létrejöttére még több mint 40 évet kellett várniuk a csíkiaknak.

Vákár Lajos ösztönzésére, aki a városi vigadóban többedmagával egy jégkorongmérkőzésről szóló tudósítást nézett, arra az elhatározásra jutottak a fiatalok, hogy ők is tudnak hasonlóképpen játszani: kezdetben fűzfaágak helyettesítették a hokibotot és a Vákár-féle könyv- és írószerüzlet radírgumija a jégkorongot. Később Dóczy András és Trohán Antal szponzorálta az igazi indulást és folytatást: valóságos hokibotokat, korcsolyákat, kesztyűket rendeltek, amelyeket Bécsből hozattak a helyi illatszerárus közbenjárására. Az akkori csapat mellé állt a nemzetközi sportéletben jártas dr. Balogh János is: a sporttevékenységek során ismertette a játékosokkal, hogy mit és hogyan tehetnek a pályán, így mondhatni ő volt az első nem hivatalos edzője az alakulatnak.

Az első hivatalos meccs az újságarchívumban található bizonyítékok szerint 1929-ben zajlott Sinaian, a Bukaresti Tenis Club ellen. A székely csapat az első két harmadban állta a sarat, ám az utolsó harmadban elveszítette a mérkőzést. A visszavágót 1931-ben tartották, ekkor előbb veszítettek, majd döntetlennel végeztek. A jégkorong történelmének első csíki gólja ezen a mérkőzésen véste be magát a sportrajongók emlékezetébe: Császár Jenő lőtte, és a mozzanat nagy port kavart az országban, mert ez volt az első gól, amit Romániában lefényképeztek.

A csapat 1932-től vett részt az országos bajnokságban, és 1935-től vette fel a Csíkszeredai Sport Club nevet, már akkor kék-fehérben játszott a csapat, ami azóta is jellegzetes színe.  A második bécsi döntés után, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, a Sport Club a magyar vidéki bajnokságban szerepelt, és 1944-ig három alkalommal is elnyerte a vidéki bajnoki címet, emellett háromszor nyert bronzérmet a budapesti körmérkőzések alkalmával. A világháborút követően a román bajnokságban szerepelt, és 1949–1963 között öt bajnoki címet szerzett. Ez idő alatt többször is névváltoztatáson esett át: IPEIL, Termés, Akarat név alatt győzedelmeskedett. A Sport Club nevet 1972-ben vette fel újra, de a kommunizmus idején bajnoki címről még csak nem is álmodozhatott, a győzelmek a rendszerváltást követő időszakban jöhettek:1997-ben, 2000-ben, 2004-ben, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2018-ban is a kék-fehérek nyakába akasztották az aranyérmet.

1969-ben megalakult a Sportiskola, mint önálló intézmény, 1971-ben pedig átadták a fedett jégpályát, az 60 m hosszú, 30 m széles, 1800 ülő- és 1200 állóhellyel, 480000 Kcal teljesítményű önálló hűtőközponttal, új jégelőkészítővel, elektromos eredményjelzővel, edzőteremmel, irodákkal ellátott építményt, amelynek létrehozásában a helyi lakosok is segédkeztek. Egy év elteltével már az újonnan épített jégcsarnok adott teret a C csoportos világbajnokságnak, amelynek során Ausztria, Olaszország, Kína, Magyarország, Bulgária, Dánia és Hollandia csapott össze.

A város egyik jellegzetességét, a két hokis ábrázoló szobrot, Tőtös Gábor alkotását a csíkszeredai jégkorongozás 50 éves évfordulója alkalmából leplezték le. 2015-től a csíkszeredai együttes ismét Sportklub néven versenyzett a pontvadászatokban, ekkor már a helyi szponzorok összefogásának hála nagy nevű légiósok és hazavonzott, nagy tudással és tapasztalattal rendelkező helyi fiatalok alkották a csapatot, nem csoda, hogy a negyedik MOL/Erste Liga aranyat is sikerült elnyerniük.