Székelyudvarhely egyik legrégibb és egyben legvitatottabb eredetű műemléképülete a Jézus szíve kápolna, amely a Székelykeresztúr felé kivezető út mentén található. A kis építmény, amely szabálytalan ovális alaprajzú, a hajdani Gyárosfalva területén fekszik. Székelyudvarhely ugyanis öt település összeolvadásából keletkezett, Gyárosfalva 1571-ben olvadt a városba, és szinte egyetlen emléke a Jézus Szíve kápolna maradt. Kívülről alacsony kőfal védi, az udvarán tornácos remetelak áll. Falain a régészeti feltárásoknak hála az 1600-as évekből származó falfirkák találhatók. Noha sokáig Árpád-kori templomocskának hitték, a legutóbbi kutatások szerint a 15-16. században építhették – tudtuk meg Derzsi András tiszteletbeli főgondnoktól.

A Jézus-kápolna, amit a helyiek Jézus szíve kápolnaként vagy Szentszív kápolnaként ismernek, voltaképpen egy kis imaház, egy védőfallal körülölelt templomocska. Görgetegkövekből épült, szobányi belterülete néhány széksort és egy Erdélyben egyedülálló oltárt tartalmaz. Mivel négykaréjos alaprajzú, sokan tévesen rotundaként emlegetik. Derzsi András tiszteletbeli főgondnok elmondása szerint azért egyedi az oltárkép, mert a három szentséget jeleníti meg a Szűzanya koronázójaként. Mint mondta, a templom eredeti rendeltetését még vizsgálják a régészek, de annyi bizonyos, hogy nem szánhatták plébániatemplomnak, mert az udvarán nem találtak sírhelyeket, pedig szokás volt, hogy régebben a plébániatemplomok köré temetkezzenek a hívek.

Építési idejéről sem maradtak fenn feljegyzések, sokáig úgy tartották, a 13. században építették a négykaréjos kápolnát. A szóbeszéd szerint nevét onnan kapta, hogy amikor a Budvár ormáról egy íjász nyílvesszője szíven találta a sátra előtt pöffeszkedő tatár kánt, a vezérét vesztett tatár sereg szétfutott, míg a várbeli nép szerencsés menekülésük emlékére emeltette a kicsiny kápolnát. Ezt a hiedelmet döntötték meg az 1973-as ásatások, amelyek folyamán nem találtak Árpád-kori leleteket, de felfedeztek egy 1561-ben veretett ezüstpénzt és néhány korsót, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kápolnát a 15. században, I. Ferdinánd idejében hozták létre. Ezek mellett két kriptát is feltártak: egy régebbi körkriptát, amelyben két férfi csontvázát találták meg, és egy téglából épített kriptát, amelyben egy gyerek és egy férfi maradványait lelték fel. Tehát valószínűleg temetkezési kápolnának szánták.

Megtudtuk, kazettás mennyezete nem az eredeti, azt ugyanis 1903-ban eltávolították. A kazetták másolatai Malonyai Dezső művészettörténeti munkájának II. kötetében találhatók, voltaképpen ezzel volt szerencséje az utókornak, mert a tűzvészből kimenekített kazettákról úgy hitték, a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzik, ám a múzeum vezetőségének nincs tudomása róluk – osztotta meg velünk Derzsi András. Az eredeti összesen 42 kazettából állt, ebből 35-öt díszített minta, a leggyakrabban feltűnő növény a tulipán és a szőlő, de alig található két egyforma minta a kazettákon.

A falakon 1600-as évekből eredeztethető falfirkák állnak, nevek, apró üzenetek, amiket valószínűleg akkor véshettek fel, amikor a kápolna gazdátlanul állt. „Volt ugyanis egy időszak 1512-ben, amikor a reformátusok a Szent Miklós plébániatemplomot – nem a mostanit, hanem azt, ami mellette állt – elfoglalták, és a katolikus papokat kitiltották a városból. Csak temetni és esketni jöhettek be. Mondhatni gazdátlan volt, és bizonyára látogatták, akkor írhatták össze” – fogalmazta meg a templom tiszteletbeli főgondnoka hangsúlyozva, hogy ezt leszámítva soha senki nem akart ártani az ódon építménynek.

Mint mondta, valamikor ide sereglett az egész vidék katolikussága az Úrnapi búcsúra, amelyet most a plébániatemplomnál tartanak. A 19. század elejéig a kápolna védőfalán belül húsvét nagyhetén a passiót játszották, innen indult a feltámadási körmenet a Szent Miklós templomba. A kápolna így a húsvéti határkerülés egyik jelentős állomásaként szerepelt a köztudatban. A katolikusoknak sokáig búcsújáró helye volt.

Máig meghatározó hely: nem csupán látványosság, mondhatni, „használatban” van. A hívek búcsújárást tartanak falai közt, de az sem ritka, hogy keresztelőt vagy esküvőt rendeznek a kápolnában.