Várad a törökök kivonulása után vált vonzó hellyé a zsidók számára, a város újraépítésével együtt ugyanis sok püspökségi birtok alakult ki, az ott megtermelt javakat el kellett adni, így megjelentek kereskedéssel foglalkozó közösségek. A második világháború előtt 28 ezer zsidó élt Nagyváradon, 18 zsinagóga működött, amelyből ma már csak 7 látható. Tavaszi Hajnal dokumentarista, az Oradea Heritage munkatársa mesélt a váradi zsidók történelméről az Aachvas Rein zsinagógában, amely az alapítvány alárendeltségében működik, és helyet ad a nagyváradi zsidó gyűjteménynek. (Fotók és videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

Mint mesélte, Várad vásárváros volt, így a különböző vásári alkalmakra sokan elmentek, többek között a zsidók is. Kezdetben a zsidóknak a nagy piactéren voltak sátraik, nem lakhattak a városban, éjszakára el kellett hagyniuk azt, és a váradi céhek is ellenségesen viszonyultak hozzájuk. A vár körül alakult ki Várad első zsidó telephelye, innen rajzottak ki később a város különböző pontjaiba a közösség tagjai. A második világháború előtt mintegy 28 ezres közösségről lehetett beszélni a statisztikák alapján, de ez mindig fluktuált, általában, ha pogromok voltak Galíciában, Lengyelországban vagy máshol, mindig többen jelentek meg a városban.

Tavaszi Hajnal elmondta, a nagyváradi szecessziós palotákat nagyrészt zsidók építették, ők voltak a megrendelők, és sokszor tervezőként is részt vettek a munkálatokban, több jelentős zsidó építésze is volt a városnak. Ilyenek például a Vágó testvérek, Vágó József és Vágó László, akik Nagyváradon születtek, vagy például a Bleyer család leszármazottja, Bálint Zoltán, aki híres építésszé vált.

„A zsidóknak jelentős szerepük volt a város fejlődésében, a város újkori zenei életének fontos állomásait hozták létre, azonkívül pedig architekturálisan a városkép újraformálásában játszottak jelentős szerepet” – magyarázta a dokumentarista.

1944 májusában kezdődött el a váradi gettó felépítése

1940. augusztus 30-án, a bécsi diktátum bevezetésével Románia átengedte a Horhty-vezette Magyarországnak Észak-Erdélyt, annak körülbelül 2,6 millió főnyi lakosával, köztük 160 ezer zsidó lakossal együtt. A Magyarországon bevezetett és elfogadott antiszemita törvényeket kiterjesztették Észak-Erdélyre is, és a magyar fennhatóság éve alatt, 1940 és 1944 között a zsidóellenes eljárások egyre csak fokozódtak. A már bevezetett korlátozások mellett munkaszolgálatos alakulatokat szerveztek, az antiszemitizmus pedig Észak-Erdélyben a gettók megszervezésével hágott a tetőfokára, 1944-ben. Nagyváradon 1944. március 19-én megtiltották a zsidóknak, hogy elhagyják lakhelyüket, majd lefoglalták a zsidó kórházat és több magánlakást is. Áprilistól kezdődően kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd elkezdődtek a letartóztatások, lezárták az összes zsidó tulajdonú boltot, és kényszerlakhelyre költöztették a zsidókat.

„Amikor 1944 májusában elkezdődik a váradi gettó falainak a felépítése, és minden zsidó származásúnak vagy zsidó felmenőkkel rendelkezőknek be kell oda vonulnia, nagyon kevés család menekül meg. Nem volt visszaút, és amikor felkerül a sárga csillag, nem volt menekvés sem, csak a kint és a bent létezett. Aki bekerült a gettó falai közé, arra azok a törvények voltak érvényesek, amelyek egy büntetőszázadban működtek” – magyarázta Tavaszi Hajnal. Hozzátette, a gettó előtt a munkaszolgálat volt érvényben, és rengeteg nagyváradi értelmiségi lesz ennek az áldozata. Volt, akinek sikerült megmenekülnie és visszaköltözött a városba, de a legtöbben soha nem tértek vissza. Ma olyan 200-300 tagra becsülik a Nagyváradon élő zsidó közösség számát, de sok szimpatizáns és leszármazott van, akik vegyes házasságból származnak, vagy a közösséget látogató tagok.

Mózes Teréz holokauszt-túlélő „álma” volt a zsidó múzeum

2018-ban nyílt meg Nagyváradon az 1926-ban épült Aachvas Rein ortodox zsinagógában berendezett múzeum, amely a váradi zsidóság gazdag múltját mutatja be két emeleten. A múzeum mára már átalakult, zsidó gyűjtemény megnevezéssel illetik, ám tartalma ugyanaz: a közösség történetének kronológiáját követi, így a földszinten a váradi zsidóság történelmének legfontosabb dátumai láthatók, az emeleten pedig a holokauszt szörnyűségeinek állítottak emléket. Itt megtalálhatók olyan tárgyak, mint a gettó szabályzata, különböző dokumentumok, sárga csillagok, munkatáborokból származó iratok, és több installáció is itt van felállítva.

Tavaszi Hajnal 2017-ben került a fenntartó alapítványhoz, az Oradea Heritage-hez, mint munkatárs, akkor kezdték el felmérni a lehetőségeket, hogy mit lehetne egy kisméretű zsinagógában bemutatni a több száz éves történetből. Mint mondja, a múzeum elképzelése Mózes Teréz muzeográfus és holokauszt-túlélő nevéhez fűződik, aki ma 102 éves és Tel-Avivban él. Ő kezdte el gyűjteni azokat a relikviákat, amelyek nagy részét kiállították a múzeumban.

„Tulajdonképpen az ő álmát valósítottuk meg itt, a nagyváradi zsidóság gyűjteményében. Az alagsorban a boldog békeidőket mutatjuk be, amikor egy élő és működő közösség létezik, amelyik belekapcsolódik a város fejlesztésébe is. Három nagy rabbinak is látható a képe a falon, akik a közösséget szervezték, ugyanakkor több jelentős családot mutat be egy-egy sarok. Tulajdonképpen néhány alakot vagy néhány eseményt próbáltunk meg előtérbe hozni, hogy a látogató szembesüljön ezekkel, és esetleg ha utánuk olvas vagy találkozik még a nevekkel, ne legyen idegen számára” – mesélte.

Hozzátette, a fenti részt a holokausztnak szentelték, középen foglal helyet a Mózes Teréznek és családjának szentelt részt, ugyanakkor a falra felkerült a holokauszt-áldozatok neveinek egy része is. A karzaton láthatunk egy nagyváradi megrázó történetet, a 13 éves Heyman Éváét, aki auschwitzi deportálása és kivégzése előtt Anne Frankhoz hasonlóan, naplót írt a nagyváradi gettóban. Évát az erdélyi vagy nagyváradi Anne Frankként is emlegetik. A tárgyak között látható az a plakát, ami a gettóban minden házra felkerült, ez tartalmazta a szigorú rendszabályt, amelyet a zsidónak be kellett tartaniuk. 

Tavaszi Hajnal szerint ma úgy őrzik a nagyváradi zsidók emlékét, hogy van időnként egy-egy klezmer koncert, de inkább a holokauszt-megemlékezésekre gyűlnek össze többen, a gyűjteményt pedig inkább külföldiek látogatják, de iskolai foglalkozásokat is tartanak ott, hogy a gyerekekkel megismertessék a nagyváradi zsidóság nagyon gazdag történelmét.