Több mint 900 éves múltra tekint vissza a nagyváradi vár, állt magyar, oszmán, Habsburg-uralom alatt is a történelem során, többször átépítették, újjáépítették és funkciója is sokat változott az évszázadok alatt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a vár a teljes helyőrséggel és a vezetéssel együtt a forradalom oldalára állt, és nagyon fontos háttérbázisa lett annak. A 19. század második felében, amikor Nagyvárad rohamos fejlődésnek indult, és új területekre volt szükség, felvetődött, hogy lebontanák a várat, és helyébe újabb ingatlanokat, negyedeket építenének, ám ez szerencsére nem történt meg, mesélte Mihálka Nándor történész, aki körbevezette stábunkat az impozáns épületben. (Fotó és videó: Varró-Bodóczi Zoltán)

A történsz szerint összetett folyamat, ami a várban történt és történik jelen pillanatban is. A váradi vár története, mint mondja, a 11. század utolsó harmadában kezdődik, amikor a levéltári források arról szólnak, hogy Szent László király a helyszínen egy káptalani komplexumot hoz létre. „Ez egy mocsaras, valószínűleg védett hely volt, illetve valószínűsíthetően voltak akkor már lakott területek ezen a környéken, kisebb falvak. Ez a kápláni komplexum egy háromhajós székesegyház, illetve egy mellette elhelyezett monostorépület lehetett, amelybe aztán László király áthelyezi Biharról a II. András által alapított bihari püspökséget” – kezdte a vár sokévszázados történetét mesélni Mihálka Nándor.

Hozzátette, Várad stratégiailag sokkal jobb helyszínnek bizonyult, hiszen kereskedelmi és hadutak mentén terült el, és a védhetősége is nagyon jó volt. Hogy még jobban hangsúlyozzák a védhetőséget, később földvárral vették körbe az egyházi létesítményt, amelyet régészeti ásatásokkor meg is találtak. A történész kiemelte, hogy tulajdonképpen a vár fejlődésének első szakasza ennek a püspöki székhelynek a kiépítésével kezdődik, és László király 1092-es odatemetése, illetve szentté avatása még nagyobb hangsúlyt ad a helyszínnek. Az első szakaszról még annyit mondott el, hogy 1241-ig, a nagy tatárdúlásig tart, ekkor lett Várad nagyon fontos zarándokhelye a Kárpát-medencének. Szent László sírja óriási tömegeket vonzott a városba, és ezek a tömegek járultak hozzá ahhoz, hogy nemcsak a város, hanem a püspöki székhely is fejlődött. Ezt a folyamatos fejlődést tette tönkre a tatárjárás, amely „a város történetének legnagyobb drámája volt”, hiszen nem maradt élő lakosa a városnak, tudtuk meg a történésztől.

Négy koronás főt temettek el a várban

Az „igazi átépítések” a 14. század közepén, az 1340-es években kezdődtek, amikor Báthory András püspök már annyira erősnek ítélte meg a püspökség anyagi helyzetét, hogy elkezdődhetett a székesegyház átépítése. „Ez nem csak azért történik, mert Szent László egy nagyobb, szebb és dicsőségesebb hajlékot kíván magának, hanem azért, mert egy nagyobb templomba több zarándokot tudnak befogadni. Innentől kezdve gyakorlatilag átépül minden a váradi várban, elbontják a földvár védelmi övezeteit, és felhúzzák először az első kővárat, köré aztán a második várat” – részletezte a történész.

Emellett átépítették a székesegyházat is, először a szentély, aztán a nyugati homlokzat újult meg, illetve még egy oldalhajót is építettek, így az óriási épület a Tiszántúl legnagyobb egyházi épületévé vált. Mihálka Nándor hozzátette, Szent Lászlót már ebben az új templomban temetik el, de később a váradi fejedelmi palotának a belső udvarába kerül még Luxemburgi Zsigmond magyar király, német-római császár, első felesége, Mária, illetve negyedik koronás főként Károly Róbert második feleségének, Beatrix királynénak a sírja is.

A váradi fejedelmi palota 1619-től kezd el épülni Bethlen Gábornak köszönhetően, illetve Giacomo Resti Észak-Olaszországból származó építésznek a tervei alapján. Ekkor egy zárt, ötszögű épületrendszert hoztak létre, amely a vár és a bástya a vonalát követte. Első fázisban a nyugati és a délnyugati szárny készült el, a nyugati lett a fejedelmi szálláshely, míg a délnyugati a kancellária épülete. Az épület helyén álló első váradi székesegyház kutatott és ismert falszakaszait ma sétányszerű kirajzolásokkal jelezik a turistáknak.

A Habsburg-korszakból sok katonai épület fennmaradt

Mihálka Nándor szerint, amikor a váradi várat elfoglalja az akkor frissen létrejött erdélyi fejedelemség, óriási szakadást hoz a megye, a város és a vár életébe is, hiszen az egyházi, kulturális jellegéről áttér egy teljesen másfajta, adminisztratív, katonai jellegre. Az erdélyi fejedelemség nagyon hamar rájött, hogy stratégiai helyszínnek tökéletes a vár, de már nem felelt meg az akkori katonai követelményeknek, ezért János Zsigmond fejedelem egy olasz hadmérnök segítségével elkezdi átépítteteni a várat. Az első bástya a déli oldalon épült fel, az átépítés nagyjából száz évig tartott, és ekkor alakult ki a most is látható későreneszánsz erődítményrendszer. Később János Zsigmond mellett még Báthory István is építi ezt, a teljes erődrendszert pedig Bethlen Gábor fejezi be, a róla elnevezett Bethlen-bástyával az 1620-as években.

1692-ben a Heisler tábornok vezette osztrák csapatok visszafoglalták a várat a törtököktől, ekkor kezdődött el a vár Habsburg-korszaka, amikor az épület védhetőségét tovább erősítik, védművet építenek ki. Ekkor a belső várban is átépítési munkálatok kezdődtek, mivel nagyon sok, 3500-4000 katona ellátására alkalmas épületet kellett létrehozni, így az 1770-es években elkezdődött a belső vár átépítése is. Ekkor épült fel a tiszti laktanya, az emeletes adminisztrációs épület, a kocsmák, a két istálló, és több olyan épület maradt meg ebből a periódusból, amely jelen pillanatban is áll.

A történész szerint, amikor az 1780-as években rájöttek, hogy a törökök már nem jelentenek valós veszélyt Magyarország területére, a várat egyszerű kaszárnyává fokozták le, és ennek a kaszárnyastátusznak tudható be az, hogy megmenekül az épület. A 19. század második felében a város rohamos fejlődése miatt felvetődött ugyanis, hogy lebontanák a várat, és a helyébe újabb ingatlanokat építenének, de ez szerencsére nem történt meg, és az első és második világháború is bizonyította, hogy érdemes volt megtartani a várat, hiszen mindkét háborúban katonai kórházként és hadműveleti bázisként szolgált. A kommunizmus idején az államhatalmi szervek használták, és az 1990-es évek közepén kapta vissza a város.

Számos rendezvénynek ad otthont

Mihálka Nándor arról is beszélt, hogy a vár visszakapása után a városvezetés sokáig nem tudott, mit kezdeni vele, végül európai uniós finanszírozásból a felújítás 2010-ben kezdődött el, ami „már tényleg a 25. óra volt”, ekkor renoválták az épület egy jelentős részét. Ennek köszönhető az, hogy a belső vár nagyon szép, és jelen pillanatban szintén uniós forrásból restaurálják a külső várat, illetve a bástyákat is. A történész szerint a hab a tortán a fejedelmi palota belső udvara lesz, ahol a székesegyházat kell majd olyan állapotra visszahozni, hogy még turistacsalogatóbb helyszínné váljon a vár.

Az épület ma több nagy rendezvénynek ad otthont, és benne működik a várostörténeti múzeum, amit azért érdemes meglátogatni, mert a fejedelmi palota három terme szinte teljes pompájában megmaradt, ez a három terem látogatható, és izgalmas az alagsori rész is, ahol ideiglenesen működtetett kőtár van, illetve időszakos kiállításokat is hoznak a múzeumba.  

Mihálka Nándor szerint a városvezetés még tanulja, hogy kell egy ilyen várat működtetni, és jelen pillanatban a legnagyobb forgalmat a különböző fesztiválok lebonyolítása hozza. A történész szerint ezen egy kicsit túl kellene lépni, és valahogy azt elérni, hogy a turizmus állandó legyen. „Jelenleg a vár fontosságát próbáljuk egy kicsit a turizmus által, illetve a rendezvények által visszahozni, hiszen Várad legjelentősebb és legrégibb műemlékegyütteséről, illetve Bihar megye legnagyobb és legfontosabb műemlékéről van szó. Emellett azt szeretnénk, hogy ne csak a magyar közösség, hanem a többségi társadalom is szokja meg, érezze, hogy van, látogassa, és mindenféleképpen legyen ez egy közös kulturális öröksége ennek a városnak” – összegezte Mihálka Nándor.