Ötödik generációs fazekas családból származik Póli Mária, aki gyermekkorában még azt mondta, soha nem lesz fazekas, ám végül mégis ősei mestersége mellett döntött. Réven az 1900-as években még kétszáz család foglalkozott fazekassággal, a falu lakosságának majdnem fele ebből élt, mára már egyetlen család maradt. Pedig ritkaságszámba megy Romániában, hogy fehér agyagból készítsenek kerámiát, egyedül Réven készül ilyen, emiatt is annyira különleges. (Videó és fotók: Varró-Bodoczi Zoltán)

A családban mindenki valamilyen formában fazekassággal foglalkozik, a nagytatától, Hasas Pétertől egészen a néhány éves unokákig, akik most ismerkednek az agyaggal. Hasas Péter maga ássa ki az agyagot – kapával, csákánnyal, lapáttal –, elég mélyről, akár 5-10 méterről is, majd ezt dolgozzák meg.

Az agyag kiásása a kerámiakészítés első lépése, ilyenkor Hasas Péter egy hétig minden nap néhány órát ezzel tölt, majd hazaviszi az agyagverembe, ahol tárolják. Az agyag különlegessége, hogy samottot tartalmaz, attól annyira erős az edény, hogy mindennapi használatra is alkalmas, nyílt gázon, de akár mikrohullámú sütőben is lehet használni.

Póli Mária szerint régen ebből a mesterségből még meg lehetett élni, viszont már édesapja fiatalkorában megérződött, hogy bejöttek a piacra a műanyagok és az inox edények, amelyek kiszorították a kerámiákat. „Emiatt lassan lecserélődtek az edények. Addig elengedhetetlen volt a háztartásban a korsó, a fazék, a tányérok, ezt használták főzni, enni, vizet hordani a forrásról, és ahogy bejöttek a fém- és a műanyag edények, egyre kevesebb vásárlónk maradt. Szerintem ez is az egyik oka annak, hogy nem tanulták tovább a fiatalok a mesterséget, ezért maradtunk csak mi” – magyarázta a fazekas.

A dédszülőktől tanult technikával készítik a kerámiákat

Az agyag kitermelése csak az első lépés a hosszú folyamatban, amíg elkészül az edény. Az agyagot ezután megáztatják, majd meggurgolják (vagyis megdarálják), meggyúrják, majd aztán korongozzák meg. Az időjárástól függ, hogy mennyi idő alatt szárad meg, napos időben akár egy nap alatt is elkészül, nedvesebb vagy hűvösebb időben pedig egy hétig is eltarthat a száradás.

Az óriási kemencébe pedig, ami a Hasas család műhelye mellett található, hatszáz darab edény fér be, és ennek az edénymennyiségnek az elkészítése nagyjából egy hónapot vesz igénybe. Az égetőkemencében az edények tíz órán át égnek, 1200 fokon, a mázas edényeket kétszer égetik ki, először nyersen, aztán mázasan.

„A fazekas családban a fazekasság egy életmód. Ezt nem napi nyolc órában csinálod, hanem az időtől függ, hogy mennyit dolgozol. Hogyha esik az eső, akkor megvan, hogy milyen munkát kell végezni, ha süt a nap, megint mást, és persze nyáron többet dolgozunk, mint télen. A fazekasok télen pihenik ki a nyár fáradalmait” – mesélte Mária.

Póli Mária nagyszüleitől és édesapjától tanulta el a mesterséget, és a kerámiák különleges mintáját is még a nagymamájától örökölt szaruval írja. A szaru egy tehénszarv, amelynek végébe lúdtollat helyeznek, és a festéket folyékony formában ebbe öntik bele. Ezzel díszítik az edényeket, a régi, hagyományos technikával, annak ellenére, hogy most már vannak modern technikák, írók, különböző eszközök, viszont „ennek megvan a maga varázsa”. A minták szintén hagyományosak, ezeket a fazekasok találták ki régen, és általában nem virágos motívumok, hanem inkább grafikus jelek.

Ma már gyerekeknek is oktatják is a fazekasságot

Póli Mária gyermekkorában még úgy gondolta, nem lesz fazekas, mert ez nagyon nehéz munka, „folyton van vele dolog, koszos és rengeteget kell takarítani utána”, viszont látta azt is, hogy mi a szépsége, ez győzte meg végül. „Nagyon jó érzés, amikor az agyagból a két kezed munkájával lassan edény válik, és szeretem az alkotói folyamatot is. A mostani fiatalok, gyerekek is keresik ezt a fajta kézimunkát, a fazekasságot, akár csak az élmény miatt, ezért döntöttünk úgy a férjemmel, hogy építünk egy új műhelyt, amelyet a tanításra szánunk” – mesélte el.

Jelenleg sok gyerek jár a Hasas családhoz Bihar megye különböző településeiről, ottlétünk alatt is három gyermekcsoport járt a műhelyben, akiknek Póli Mária édesapja nagy lelkesedéssel, jókedvvel mutatta be a fazekasság fortélyait, és a gyerekek ki is próbálhatták a korongozást. A fazekas családhoz iskolaidőben inkább diákok járnak, nyáron pedig turisták látogatják a műhelyt, ám Póli Mária szerint azt érzékelik, hogy egyre csak nő a látogatók száma, és az érdeklődés is, az agyag iránt.