A magyar ajkú keresztények szívében a Pünkösd szinte elválaszthatatlan Csíksomlyótól: a szentlélek eljövetelének ünnepén zarándokok százezrei tartanak fogadalmi búcsújárást a Kissomlyó-hegy és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben. Zarándokvonattal, autóval, biciklivel, gyalogszerrel vagy lóháton tesznek meg többszáz kilométert, hogy az út végére, ami „inkább kiindulópont, semmint végállomás” teljes búcsút nyerhessenek – világosított fel Urbán Erik ferences rendi tartományfőnök kiemelve, hogy a Szűzanya közbenjárásáért már 1444-től százezrek zarándokolnak Csíksomlyóra, mert nem csupán hitük megőrzése, hanem annak erősítése is céljuk.

Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója.

Urbán Erik tartományfőnök elmondása szerint a csíksomlyói búcsú története 1444-re nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy segítsenek a ferences rend templomépítésében. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi.

A búcsújárás hagyományát legenda is övezi: a közhiedelem szerint 1567-ben Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszék népét János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal próbálta unitárius hitre téríteni. A fejedelem pünkösd szombatján hatalmas sereggel vonult Csíkba, hogy szándékát rákényszerítse a katolikus hívekre, akik Csíksomlyón gyűltek össze István nevezetű gyergyóalfalvi plébánosuk vezetésével. Az istenszolga tüzes szónoklatainak hatására rögtönzött fegyverekkel szálltak harcba a székelyek, akik a Hargita tolvajos-tetői átjárójánál, az úgynevezett Lónyugtató helyen megütköztek az ellenséggel. Ravasz taktikájuknak köszönhetően szétverték és megfutamították János Zsigmond hadát, ezt követően diadalittasan vonultak vissza Csíksomlyóra a templom elé, hogy hálát adjanak győzelmükért a Szűzanyának, ám fegyvereik hegyére nyírfaágat tűztek.

Ez az esemény az alapja minden ma ismeretes búcsújáró hagyománynak: a megütközés óta évente keresztaljakba szerveződnek a keresztények, úgy zarándokolnak a Szűzanya lábához. Azóta is hazavisznek magukkal egy nyírfaágat, amely az erőt, az életet, a megmaradást szimbolizálja. „A zarándokok számára öröm, ha a lelkiek mellett megfogható dolgokat is magukkal vihetnek a búcsúról. „A kegytárgyakra az Isten áldását kérjük, így azokat kivonjuk a mindennapi használatból, a profán világból” – fogalmazta meg Urbán Erik atya hangsúlyozva, hogy a búcsúnak két igazi jelképe van, a labarum és a kisbazilika jelvénye.

Mint mondta, az évszázadok folyamán akadtak nehezítő körülmények: a járványok, politikai események és háborúk beárnyékolták a zarándoklatot. A török-tatár támadások során a templomot és a kolostort is felgyújtották, a Szent-Antal-oltár és a Mária-szobor azonban megmenekült a pusztulástól. „Lecsengőben van a járvány, a szomszédos országban háború dúl, hasonló események hátráltatták őseinket is, nem könnyű így zarándokolni”.

Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely. Ellenkezőleg: „elindulnak” innen, mert „minden kegyhely kiindulópont, útmutató”.

Tapasztalatai azt mutatják, „lelki klinikaként” működik a kegyhely, mert a hívek amint megérkeznek, leteszik életük nehézségeit, terheit, és a hely békéjébe kapaszkodnak, megújulnak. „Elhagyják az otthonukat, kiszakadnak a megszokott környezetből, kiizzadják magukból a testi és lelki méreganyagokat, és feltöltődnek a szentmise folyamán”.

A csíksomlyói búcsúból áradó békének napjainkban nagyobb jelentősége van, mint az elmúlt években. Hiánycikk, akárcsak a jóság, ezért választották a kegyhely őrei, a ferencesek a 2022-es esemény mottójául a Béke és jóság! köszöntést, ami egyben a ferences szerzetesek köszönési formulája is, latinul Pax et bonum!.

„Nemcsak pünkösdszombat mottója, hanem az egész évé, ennek fényében, ennek lelkületében akarjuk eltölteni a liturgikus évet. A kialakult helyzet társadalmi, gazdasági, egyházi és nemzeti vonalon egyaránt megterhelő. Lecsengőben van a járvány, a szomszédban háború dúl, szüksége van az embernek egy jelmondatra, amibe belekapaszkodhat. Minden jóakaratú ember kapaszkodjon bele ezekbe a szavakba, a békébe és a jóságba, amit nem a világ, hanem egyedül csak a Jóisten adhat” – fejtette ki a ferences rendi szerzetes.