Az Egyetemi Könyvtár a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemmel (mai nevén Babeș–Bolyai Tudományegyetem) egy időben alakult 1872-ben, és idén ünnepli megalakulásának 150 éves évfordulóját. A könyvtár története alatt sok minden változott, állománya 55 ezerről négymillióra duzzadt, többször új épületbe költözött, hiszen már nem fértek a könyvek, ám Győrfi Dénes osztályvezető szerint egyvalami megmaradt, „a lényeg”, vagyis az, hogy mindig is az olvasók szolgálatában állt, és 150 éve őrzi az erdélyi történelem, kultúra nyomtatványait.

A kezdetekkor az egyetemnek kevés könyve volt, ezért szerződést kötött az Erdélyi Múzeum Egyesülettel, amely egy bizonyos összeg ellenében átadta használatra a teljes könyvtári gyűjteményét, így indult az Egyetemi Könyvtár 55 ezer kötettel. A könyvtár első igazgatója a jeles bibliográfus, történész, Szabó Károly lett, aki korábban az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosaként dolgozott. Szabó nagyon fontos szerepet töltött be a könyvtár életében, ma egy iroda viseli a nevét, és az egyik olvasóteremben megtekinthető a portréja is.

Jelenleg egy gyönyörű szecessziós épület ad otthont a könyvtárnak, ám ez nem mindig volt így

A könyvtár kezdetben a Jezsuita Kollégium épületében volt, akárcsak az egyetem, ott a földszinten, öt szűk, sötét szobában rendezték be, gyertyákkal, petróleumlámpákkal világítottak. Nem ez volt a legmegfelelőbb hely az értékes könyveknek, így amikor felépült az egyetem jelenlegi főépülete, átöltöztették a könyvtárat is ebbe, ekkor már egy szinte teljes emeletet foglaltak el a kiadványok.

Ahogy teltek az évek, az állomány és az olvasók száma is nőtt, és szép lassan a könyvtár a második lakhelyét is kezdte kinőni, ugyanakkor a könyvek súlya már veszélyeztette az épület biztonságát. Ekkor kezdtek a korabeli igazgatók azért tenni, hogy a könyvtár saját épületet kaphasson, ám ez csak a harmadik igazgató, Erdélyi Pál ideje alatt valósulhatott meg, 1906–1907-ben, amikor felépült a gyönyörű szecessziós palota, ahol jelenleg is van a könyvtár.

Az épületet két jeles budapesti építész, Giergl Kálmán és Korb Flóris tervezte, a kivitelező pedig Reményi Károly volt, aki az egyetem központi épületét is létrehozta. Ugyanakkor az egész épület koncepciójának kialakításában jelentős szerepe volt Erdély Pálnak, aki több nyugati könyvtárat meglátogatott, és terveire nagy hatással voltak az ezekben látott újítások.

A világháborúk éveiben sikerült megmenteni a könyveket

Győrfi Dénes úgy fogalmazott, a könyvtár sorsa gyakorlatilag leképezte az egyetem sorsát. Az első világháború éveiben a könyvtár legértékesebb állományrészét Budapestre menekítették, és szerencsére sikerült megmenteni az összes fontos könyvet, ritkaságot. Mint mondja, kalandos körülmények között zajlott a mentőakció, de végül 1918-ban a teljes állományt sértetlenül visszahozták Budapestről.

A második világháború éveiben is lezajlott egy hasonló mentőakció, akkor az állomány egy kisebbik részét az kolozsvári piarista templom kriptájában rejtették el, a nagyobbik részét pedig Magyarországra szállították. 1944-ben a könyvtárat bombatalálat érte, ám szerencsére ez nem okozott jelentős károkat, ugyanis a könyvtárosok már korábban kiürítették a legfelső emeleteket. A korabeli igazgató feljegyzése szerint a könyvtár padlásán ekkor egy 16 négyzetméteres kráter keletkezett, ám könyvnek baja nem esett. Győrfi Dénes szerint ez a példa is kiemeli a korabeli könyvtárosok erőfeszítéseit, akik minden erejükkel azon voltak, hogy megmentsék a könyvtár állományát.

A munka azóta is sikeres, hiszen a kezdeti 55 ezres állományt azóta négymilliósra bővítették. A négymilliós állomány tartalmaz a könyvek mellett újságokat, folyóiratokat, kéziratokat, CD-ket, tehát rendkívül változatos az összetétele. „A könyvtár állománya leképezi Erdély művelődéstörténetét. Megtalálhatók itt román, magyar, német és latin nyelvű könyvek is, és rengeteg kéziratunk is van. Ugyanaz a helyzet az újságokkal, a hírlapokkal, ott is megvannak a legrégebbi erdélyi, német nyelvű, zsidó és örmény kiadványok is, hiszen ez a könyvtár már a kezdetektől fogva úgy indult, mint Erdély nemzeti könyvtára” – magyarázta Győrfi.

Mindegyik emeleten más-más terem vár

A könyvtárba belépve a termek és emeletek sűrűjében találjuk magunkat, és az elején talán nehéz eligazodni. Győrfi Dénes azonban elmagyarázta a járást. Mint mondta, az alagsorban van a kölcsönző helyiség, illetve a digitalizálási műhely. A földszinten található a katalógusterem és a nagy olvasótermek, ahova a diákok járnak. Ezek a legforgalmasabb helyei a könyvtárnak. A katalógusteremben megtalálhatóak még a régi cédulás katalógusok is, ugyanakkor az olvasók online is kikereshetik a könyveket.

Azonban vannak izgalmasabb, inkább kutatóknak fenntartott helyek, ahol a ritkaságokat tartják. A földszinten van a referensz terem, illetve a tanári olvasó, és az első emeleten van a külön gyűjtemények terme, ahol számos ritkaságot őriznek és alkalomadtán időszakos kiállításokat is szerveznek. A különgyűjtemények részlegén régi könyvek, kéziratok, nyomtatványok, levelezőlapok, fényképek vannak, és ez a könyvtár egyik legdíszesebb terme, a könyvtár „kincstára”, amely összefogja a legrégebbi és legritkább gyűjteményi részeket. Megtalálhatók itt a legrégebbi erdélyi nyomtatványok, rengeteg kézirat van például kolozsvári professzorok hagyatékából, és olyan ritkaságok is megtalálhatóak itt, mint egy pálmalevélre írt kézirat.

Szintén az első emeleten van még a konferenciaterem, a kutató-olvasó terem, a folyóiratok terme, illetve a multimédiaterem is. A második emeleten található a szabadpolcos olvasóterem, ami elsősorban társadalomtudományi anyagokat, újságokat tartalmaz, ez a pedagógusok olvasóterme.

Érdekességek a régi korszakból

A könyvtárnak amúgy megőrizték az eredeti bútorzatát, amelyet még Erdély Pál tervezett. Az olvasóterem beosztása is érdekes és szimbolikus Győrfi Dénes szerint, ugyanis ha megfigyeljük, a terem egy háromhajós bazilikára emlékeztet, egy főhajóval és két oldalhajóval, ami egy tipikus megoldása volt a korabeli könyvtárépítészetnek, ugyanis a könyvtár volt a kultúra és tudomány szentélye. Győrfi Dénes szerint ez is mutatja, hogy mennyire fontos volt a korabeli társadalomban a könyv és a kultúra, szent dolognak számított.

A könyvtár két különlegessége a könyvlift és az üvegpadló. Győrfi Dénes szerint a könyvlift egyedi Romániában, és 1906-ban ilyen üvegpadlót technikailag és anyagilag megvalósítani egy „vidéki városban” szinte hihetetlen, és szerinte nagyon jól mutatja ez is, hogy mennyire fontos volt a magyar államnak a kultúra. „A könyvtár építése kétmillió koronába került. Ez az összeg megegyezik a hidegszamosi vízerőmű építési költségével, amely pontosan ugyanabban az évben épült, mint a könyvtár, és ez szerintem jól kifejezi azt a hatalmas áldozatot, amit a magyar állam végzett a kultúráért és a könyvekért, tehát végső soron az olvasókért” – magyarázta.

A könyvtár jelene

Ahogy az eddigi épületeit is, a jelenlegi helyét is kezdte kinőni a könyvtár, mindkét raktáruk megtelt, és az olvasótermeik is folyamatosan tele vannak, így szükségessé vált egy új épület felhúzása. A munkát 2016 szeptemberében kezdték el, és az új épületben egy szabadporcos raktárrész lesz, és ugyanott lesz elhelyezve a kölcsönző és a digitalizálási részleg is.

A tervek szerint egy tetőterasz is épül, így az olvasók a napon sütkérezve is élvezhetik a könyveket. Az új épületben elsősorban új könyvek lesznek, úgy román, magyar, mint idegen nyelven. Ugyanakkor számos újításra is számíthatunk, például meghosszabbítják a nyilvántartási időt. Jelenleg a könyvtár 8-tól 20 óráig tart nyitva, az új épületben pedig azt tervezik, hogy nyitva lesznek termek állandó jelleggel, éjszaka is.

Győrfi Dénes a könyvtár 150 éves múltját úgy összegezte: a könyvtár sok mindenben változott, sok mindent átélt, viszont a lényeg megmaradt, mégpedig az, hogy 150 éve az olvasók szolgálatában állnak, és igyekeznek tovább örökíteni mindazt, amit az elődöktől kaptak, úgy a könyvek, mint a szellemi értékek tekintetében.