A székelység köré számos mítosz fonódott az évszázadok folyamán: „erős, rendíthetetlen, nyers a székely nép, amelynek férfijei székely, vitézkötéses harisnyában küzdöttek minden háborúban” – hangzik el gyakran társalgásaink folyamán a téves megállapítás. A históriák tudományos megválaszolására hivatott a Szépvízen létesített mítoszromboló Székely Határőr Emlékközpont, ami a székelység közel ezeréves történetét mutatja be élethű viaszkatonák, interaktív kiállítás, hétköznapi emberek emléktárgyaiból készült tárlat, 3D-s kisfilmek és páratlan rekonstrukciók segítségével. Kiderül, milyen egyenruhákat viseltek koronként a katonák, hogyan érintette családjaikat az elválás, mi volt a véleményük a rengeteg háborúról, amin részt vettek az évszázadok folyamán.

Egykori örmény családi házban, a Dajbukátok otthonában rendezték be Székelyföld első állandó had-, részben társadalom és emlékezettörténeti kiállítását, amelyet Ferencz Tibor polgármester álmodott meg évekkel ezelőtt. A Szépvízért Egyesület kezdeményezésére, a magyar kormány támogatásából hozták létre az országban sok szempontból egyedülálló tárlatot a Hargita megyei községben.

Ferencz Tibor elmondása szerint egy polgármesternek azzal is kell foglalkoznia, hogy a település, a község milyen irányba fejlődik, „Csíkban pedig egyetlen gazdasági tényező létezik, ami pénzt hozhat a közösségnek, ez a turizmus, amiben erősek tudunk lenni, de pillanatnyilag szervezetlenek vagyunk”. Mivel a zarándokok a világ különféle részeiről látogatnak Csíksomlyóra, a többségük azt követően az Ezeréves határt is bejárja, szükség volt még egy helyszínre, amely szintén megmozgatja a közösséget, és lehetővé teszi, hogy Szépvíz községen ne csupán átutazzanak az emberek, hanem megismerjék az évszázados határtelepülés mivoltát, miközben a székelység igaz történetével is gyarapodnak.

„Mindig a meglévőre építettünk rá, akár a Szent László legenda felélesztésére gondolunk, akár a káposztatermesztésre és annak kultúrájára, ezek mind az örökségünkhöz tartoznak. A székely határőrség is az örökségünk, hiszen évszázadokon át védtük a határt” – indokolta a központ szükségességét Ferenc Tibor, kiemelve, hogy a projekt egy kis csapat tevékenységeként indult, majd Nagy József történész munkássága által több mint 60 személyből álló munkaközösséggé formálódtak, ahol régészek, történészek, muzeológusok, levéltárosok, művészek, kiállítótervezők, korrektorok, videó- és animációs filmkészítők, grafikusok, szobrászművészek, térképészek, múzeumpedagógus, szociológus, turisztikai szakértő, szoftverfejlesztők és festők is együttműködtek 2018-tól kezdődően.

Rekonstruált terepek, tűpontosan megtervezett korabeli székelyek

Mint megtudtuk, történeti háttéranyagok összeállítása előzte meg a három helyiségben berendezett tárlatot: A határvédelem évszázadai Székelyföldön című kötetben foglalták össze, miként tevékenykedtek az elmúlt ezer év székely hadszervezetei és mi jellemezte a határőrizetet. Ennek alapján hozták létre a földszinten, emeleten és pincében berendezett kiállítást, amely idegenvezetővel vagy tárlatvezető eszközzel, három nyelven elérhető audioguide-dal egyaránt megismerhető.

Nagy József kiemelte, az első korszak nagyjából a mohácsi vészig tart, ekkor megrendül a magyar királyság története, ami a székely társadalomban is komoly változásokhoz vezet. Létrejön az erdélyi fejedelemség, egy újabb történelmi korszak, ami egészen 1711-ig húzódik, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc végéig. Ekkor szűnik meg az a rendi székely hadszervezet, ami változásokkal, de az erdélyi fejedelmek idején is működik. Utána a történelemben először azt lehet mondani, hogy több mint 500 év után a Rákóczi szabadságharc végétől nincs katonáskodás a székelység esetében, azaz kialakul egy polgári életvitel, ami egészen 1763-ig tart.

Ezt követően kialakul a Mária Terézia királynő által megszervezett erdélyi katonai határőrvidék, azon belül is a székely határőrezredek, egészen 1851-ig, amit egy újabb korszak követ, amelybe a napóleoni háborúk integrálódnak, vagy éppen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Az utána következő korszak az osztrák-magyar monarchia és az első világháború kora. Itt nincs önálló székely hadszervezet, hiszen a Székelyföld területe is betagozódik az osztrák-magyar monarchia általános katonai rendszerébe. Bevezetik az általános hadkötelezettséget a történelemben 1868-ban, és ez a korszak az első világháborúban csúcsosodik ki, majd az osztrák-magyar monarchia összeomlásával fejeződik be. Itt különböző székelyföldi kiegészítésű ezredek harcolják végig a világháborút. A két világháború közötti korszak Nagy-Románia történetét mutatja be, a kiállítás nagyobb volumenű része pedig a második világháború kora, amikor a történelemben a székelység ismételten a magyar királyi honvédség soraiban vesz részt a világháborúban. 1945 tavaszán észak-Erdélyt újra visszacsatolják Romániához – a kiállítás vége megrendítő visszatekintés a kisebbségi lét szempontjából.

Mivel a három helyiség telis-tele van információkkal, 92 hanganyag és kisfilm áll a látogató rendelkezésére, a látogatási idő másfél órától közel négy óráig terjedhet. Ez tarkítható az interaktivitással: érintőképernyőkön további adatok, dokumentumok, fényképek nézegethetők, amelyek a történeti korszakok megértését segítik elő, de interaktív falak, azaz tapogatható, összerakható elemek is találhatóak a termekben, ahogyan sárga kincses dobozok is, amelyek korabeli értékes relikviákat rejtenek.

„A valós történelem legalább olyan érdekes és mesés, mint a mítoszok”

Nagy József történész hangsúlyozta, „a tudományos történetírásnak az az egyik legfontosabb szempontja, hogy próbálja a történelmi múltat mítosztalanítani. Ha megszabadulunk a mítoszoktól, a mögöttes, valós történelem legalább olyan érdekes és mesés, mint azok a históriák, amelyek a nép kollektív emlékezetét tükrözik a valósággal szemben. Egyik ilyen általános tévhit az, hogy a székely harisnya vitézkötéssel katonai viseletnek minősült. A kiállításban minden egyes történelmi korszakban megmutatjuk a különböző katonai egyenruhákat, így a látogatók azzal szembesülhetnek, hogy székelyruhában ugyan nem, de sokfajta egyenruhában szolgáltak a székelyek”.

A kiállítás létrehozói fő feladatuknak látták nyomatékosítani, hogy az európai pacifizmus a két világháború szörnyűségeiből ered. E szemlélet hangsúlyozásában voltak segítségükre a második világháborús veteránok, akik arcukat adva szívszorító történeteikhez, vállalták, hogy kisfilmekben szerepeljenek. „Történeteik Európa kulturális kincseinek minősülnek, kötelességünk továbbvinni és megőrizni mindet” – részletezte a történész, aki szerint az is kulcsfontosságú, hogy a mai generációk megértsék, a számítógépes háborús játékok sterilizálják a háborúk szörnyűségeit.

„Egyre realisztikusabbak a háborús játékok, a gyermekek számára a militarizmust hirdetik. A második világháborús játékok a nácizmus és sztálinizmus kérdéseit sterilizálják. A gyermekek nem tudják meg, hogy mi történt a letűnt korokban, csupán annyit tapasztalnak, hogy érdekes a harckocsikkal manőverezni, de az már elkerüli a figyelmüket, hogy totális diktatúrák uralták a korszakot” – ennek kapcsán állítottak ki olyan interaktív táblát, amely megmutatja, mekkora a kontraszt a videójátékok és a háborús valóság között.

Az emlékközpont megvalósításában hétköznapi emberek is szerepet vállaltak: tucatnyian mozdultak meg, évszázadokon át őrizgetett relikviáikkal, főként fényképeikkel gazdagították a tárlatot. „Törekedtünk arra, hogy származásától függetlenül mindenki magáénak érezhesse a tárlatot, ezért a kiállítás záró elemeként egy hősi emlékművet állítottunk ki, amelyre bárki felírhatja hősi halált halt szerettének nevét” – részletezte Nagy József történész, hozzáfűzve, hogy a hősiesség összeköti az embereket, a sírhantok fölött kezet kell fognunk.