Erdély legjei sorozatunkban megannyi természeti, kulturális és népművészeti értéket megmutattunk az idei esztendőben, és valahányszor útra keltünk a közkedvelt vagy kevésbé ismert helyszínek felé, bár tudtuk, hogy mit szeretnénk megmutatni, mindig számos meglepetéssel, újabb és újabb információkkal, történetekkel gazdagodtunk. Ezeket igyekeztünk átadni olvasóinknak, hogy ne csak egy egyszerű bemutatófilmet készítsünk, hanem olyat, amely egy kicsit más, kicsit több, mint a már megszokott turisztikai népszerűsítő videók többsége. Összegyűjtöttük, melyek voltak azok a részek, amelyek a legnagyobb nézettségnek, olvasottságnak örvendtek 2021-ben, ugyanakkor ehhez még társítunk egy kedvenc anyagot is. Nézzék újra Erdély legszebb és legértékesebb helyszíneiről készült videóinkat! 

A tordai sóbánya

Ez év áprilisában kalauzolt el minket Nemes Árpád idegenvezető a futurisztikus kinézetű tordai sóbányába, amely több nemzetközi filmforgatás helyszínéül is szolgált. Három órát töltöttünk el a bányában, megnézve minden bejárható zegzugát. A sóbányában a Római Birodalom időszakában kezdődött el a kitermelés, a második világháború idején búvóhelyként szolgált a légitámadások elől menekülőknek, ma pedig turisztikai látványosság. Idegenvezetőnk szerint napjainkban a tordai bánya „nem is sóbánya, hanem inkább aranybánya”, mivel ennek a beruházásnak köszönhetően olyan látogatottsága van a városnak, amely óriási forgalmat generál. Nem véletlenül - tesszük mi hozzá.

A Tordai-hasadék

Második legnézettebb anyagunk szintén Tordához kapcsolódik, a Torockó-hegység északi részénél forgattuk. A varázslatos szépségű Tordai-hasadékról van szó, amelyet Poszet Szilárddal, a Sapientia EMTE Környezettudomány Tanszékének vezetőjével jártunk körbe mintegy négy óra alatt. Igaz, hogy a hasadék bejárását megkönnyítették, az elmúlt években ugyanis hidakkal, kiépített úttal, kötéllel tették biztonságosabbá a közlekedést, ám idegenvezetőnk szerint ez ugyanakkor egyre nagyobb veszélyt is jelent a környezetre nézve. A hasadék kialakulását a hiedelmek Szent László királyhoz kötötték, és úgy tartották, hogy az ezt keresztülszelő Hesdád patak „Szent László pénzeket” szállít. Ezek nagyon kicsi, pénzérmékre hasonlító kövek, valójában egysejtűek vázai, amelyek a környéken éltek. Továbbra is csak ajánlani tudjuk, hogy ha tehetik, látogassanak el a gyönyörű helyre, télen is csodaszép, de ugyanakkor ne felejtsenek el vigyázni a területre, hiszen rengeteg védett növény- és állatfaj él ott, nem hiába nyilvánították már az 1930-as évek óta természetvédelmi területnek.

Torockó

Bebizonyosodott, hogy lenyűgözte olvasóinkat a Székelykő lábánál fekvő falu, amelynek majdnem minden háza „puritán, szerény, fehér ruhába öltöztetett”. Rögtön felismerjük ezt a klasszicista jellegű háztípust, fehérre meszelt falaival, amelyet a torockóiak a 19. században, Erdélyt járva, a vastermékeket árulva a városokban, kisvárosokban, szász falvakban láthattak. Furu Árpád műépítész, műemlékvédő szakember szerint az évszázadok során nagyon különleges értékek jöttek létre a Fehér megyei Torockón, a helybeliek sokáig vasbányászattal és vasművességgel foglalkoztak, és nem csak kitermelték, hanem fel is dolgozták az értékes fémet, amely elősegítette a város fejlődését, és ez a többletbevétel tette lehetővé azt, hogy olyan anyagi kultúrát hozzanak létre, amelynek még ma is csodájára járhatunk.

A Szent Anna-tó

Az év második felétől Bereczki Szilvia kollégánk is csatlakozott Erdély legjei-projektünkhöz, és a Székelyföldről hozta az érdekesebbnél érdekesebb témákat. Ez meg is látszott a nézettségen, és úgy tűnik, nézőink nagyon szerették a gyönyörű természeti értékekről szóló anyagait. Ezek közül is legjobban a „vulkánból született mesevilág”, a Szent Anna-tó ragadta meg a figyelmet. Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője vezette körbe a székelyföldi csapatot. A szakember azt is elárulta, hogy a tó egy ma is aktív, fiatalnak tekinthető vulkán kráterében fekszik, így a geológiai jövőben bármikor bekövetkezhet egy újabb vulkánkitörés. Régebben még fürdeni is lehetett a tóban, ám jó néhány éve ezt betiltották, ugyanis a turisták és halászok miatt a tó mélyén elszaporodtak az algák, és a semmilyen vízforrás által nem táplált tó lassacskán poshadásnak indult. Dósa Elek Levente szerint ennek ellenére még mindig sokan tartják érdemesnek az odalátogatást, mert a helyiek és más turisták szemében a tó máig mérhetetlen értéknek bizonyul, hiszen „a tájban nem lehet nem gyönyörködni, költői helyszín, ahová az ember megnyugodni jár, és azért, hogy együtt legyen a természettel”.

A Gyilkos-tó

Ugyanakkora lelkesedésnek örvendett a Gyilkos-tóról szóló anyagunk is, nem csoda, hiszen ez nem csupán Románia, hanem Európa és a világ egyik legjelentősebb természeti ritkasága. A tó természetes völgyelzáródás következtében jött létre, Romániában két ilyen tó létezik, a legközelebbi hasonló pedig Kazahsztánban található, ezért is minősül világszinten ritkaságnak. Keletkezéséről román és magyar nyelven is szólnak legendák: a székelyföldiek úgy hiszik, az elrabolt székely leány bánata teremtette, a románok pedig vallják, hogy vörös színét egy ott legeltető pásztor és juhnyájának vére adta. Hegyi Barna, a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója elmondta: nincs már hosszú élete a ritka tónak, a számítások szerint 58 éve van hátra, hiszen lassacskán a patakok által szállított horddaléktól feltelik, és évek múltán eltűnik, átengedve a helyet az erdőnek, amely majd elfoglalja az egykori állóvíz helyét.

A máréfalvi székelykapuk

Összeállításunk végére egy olyan riportot hagytunk, amelyet bár nem olvastak olyan sokan, mint az előzőeket, de mi legalább olyan fontosnak tartjuk. Meglátogattuk a székelykapuk „hazáját”, Máréfalvát is, ahol hagyomány és büszkeség székelykapu-tulajdonosának lenni. „Áldás a bejövőre, béke a kimenőre” – általában ez áll a székelykapukon, amelyeket eredetileg a szénásszekerek zavartalan közlekedésének céljából formáltak nagyméretűre, de aprólékos megmunkáltságuk és időtállóságuk azt jelzi, hogy nem egyszerű használati tárgyak, hanem múlt és jelen, a külső és belső élettér összekötő elemei, s ekképpen generációk összeláncolói. Szallós-Kis Judit kalauzolásával ismerhetik meg jobban ezeket a mesterműveket, amelyek között több mint 150 éves darabok is vannak, amelyek a múlt egy darabját őrzik, és mesélnek például arról, hogy miként bombázták Máréfalvát az oroszok, és hogyan állíttatott később mégis kapulábat a háború alatt leszegényedett, megtépázott gazda.