Az Eurostat számításai szerint Bukarest és Ilfov megye ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol a kispénzűeknek örülniük kellene, amiért a havi bevételük nem kisebb az országos medián jövedelem 60 százalékánál.

Valószínűleg sokan felkapták a fejüket arra a hírre, hogy 2024-ben Bukarest-Ilfov régióban volt a legalacsonyabb az EU-ban a szegénység kockázatának kitett népesség aránya, mindössze 3,7 százalék. A román fővárost és vonzáskörzetét a belga Kelet-Flandria (Oost-Vlaanderen) és az olaszországi Dél-Tirol (Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen) követte 5,4, illetve 5,9 százalékkal. Az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat) adatai szerint uniós szinten 16,2 százalék (72,1 millió ember) volt tavaly a szegénység által fenyegetett személyek aránya.

A NUTS 2 szintű uniós régiók közül tízben haladta meg a szegénység kockázatának kitett személyek aránya a 30 százalékot, írja az Agerpres. A legmagasabb arányokat 2024-ben a francia tengerentúli területen, Francia Guyanában (53,3 százalék), Spanyolország marokkói exklávéjában, Ciudad de Melilla régióban (41,4 százalék) és az olasz Calabria régió (37,2 százalék) regisztrálták.

Összesen 28 NUTS 2 szintű uniós régióban 10 százalék alatti volt a szegénység kockázatának kitett népesség aránya.

Romániában tavaly a szegénység kockázatának kitett személyek aránya 13,3 százalékos volt a nyugat-romániai, 14 százalékos az északnyugat-romániai, 17,4 százalékos a dél-romániai, 19,3 százalékos a Székelyföldet is magába foglaló központi, 26,4 százalékos az északkelet-romániai, 26,8 százalékos a délkelet-romániai és 29,8 százalékos a délnyugat-romániai fejlesztési régióban.

Lepipáljuk a Nyugatot?

Az Eurostat szerint nem csupán Luxemburgban (18,1 százalék) és Berlinben (16,5 százalék) fenyeget sokkal több embert a szegénység réme, mint Bukarestben, Bécsről (23,9 százalék) és Brüsszelről (26,3 százalék) nem is beszélve, hanem egész Svájcban és Norvégiában is. E két utóbbi dúsgzadag államban Zürich és Észak-Norvégia a legjobban álló régiók, de csak irigykedhetnek a Dâmbovița-parti Kis Párizsra a maguk 13,2, illetve 9,6 százalékával.

Bukarest és Ilfov azonban nem csupán Nyugat-Európával összehasonlítva produkál gyanúsan fényes adatokat, hanem a térségnek a hazaival hasonló életszínvonalú fővárosaihoz képest is. Az Eurostat szerint Prágában a lakosság 7,5 százalékának a feje fölött lebeg Damoklész kardjaként a szegénység, Budapest (7,8 százalék), Varsó (8 százalék) és Zágráb (9,7 százalék) pedig még rosszabb mutatóval rendelkezik.

Ezzel még nincs végük a furcsaságoknak. A szegénységi kockázat az Eurostatnál egy komplexebb mutató, a szegénységi és társadalmi kirekesztési kockázat része. Utóbbi a Bukarest/Ilfov régió lakosságának 12 százalékát érinti, Budapesten 12,7, Prágában 11,7, Zágrábban 11,1, Varsóban pedig 8,9 százalékát. Az adatok azt mutatják, hogy a román főváros régiójában ebben a mutatóban sokkal nagyobb a társadalmi kirekesztés súlya, mint a térség többi fővárosában.

Az országnak más térségei is pazarul állnak, mármint, ha hiszünk a statisztikának. A Temes, Krassó-Szörény, Arad és Hunyad megyéből álló nyugati fejlesztési régióban a lakosság 13,3 százaléka van kitéve a szegénység kockázatának, ugyanannyi, mint Dél-Hollandiában (Zuid-Holland), ahol Hága és Rotterdam található.  

Nesze semmi, fogd meg jól

Mindezen lehet hasunkat fogva hahotázni, vagy esetleg mérgelődni, de érdemesebb az adatok mögé nézni. „Minden attól függ, hogy milyen volt a módszertan, hogyan építették meg a mutatókat. Amit kérdezel, attól függ, hogy mi lesz a válasz” – magyarázza Plainer Zsuzsa kulturális antropológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) munkatársa.

Az Eurostat tájékoztatása szerint szegénységnek kitettnek azok számítanak, akiknek a jövedelme, a szociális támogatásokkal egyetemben, nem éri el az országos medián jövedelem 60 százalékát. „Ez a mutató nem gazdagságot vagy szegénységet mér, hanem alacsony jövedelmet, összehasonlítva azon ország többi lakosával, ami nem feltételez szükségszerűen alacsony életszínvonalat” – olvasható az Eurostat magyarázatában. Vagyis a „szegénységnek kitettség” nem jelent feltétlenül szegénységet.

A módszertani tájékoztatás fényében azonban a kérdőjelek távolról sem tűntek el. Az Eurostat összehasonlító jelentései a nemzeti statisztikai hivatalok adatain alapulnak, márpedig az Országos Statisztikai Intézet (INS) csak az országos bruttó, illetve nettó átlagbért, valamint az átlagnyugdíjat közli, az országos medián jövedelmet nem. A medián jövedelem azt az értéket jelenti, amelynél az emberek egyik fele többet, s másik fele pedig kevesebbet kap.

Kapcsolódó

Drámai adatok: nagymértékben érinti a romániai gyermekeket a szegénység

Romániában a gyermekek 33,8 százalékát fenyegette 2024-ben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye, ami jóval meghaladja az Európai Unió 24,2 százalékos átlagát

Eurostat Mentsétek meg a Gyermekeket szegénység kirekesztés

Az INS szerint Romániában a tavalyi év végén 5645 lej volt az országos nettó átlagbér, az átlagnyugdíj pedig 2803 lej. Ez utóbbi bruttó érték, azonban a nettót egyetlen intézmény sem közli. 2024 végén a munkavállalók száma 5,7 millió, míg a nyugdíjasoké 4,567 millió volt. Ezekből az adatokból lehetetlen még csak hozzávetőleges pontossággal is felbecsülni, mekkora lehetett a medián jövedelem, valószínűleg 3 és 4 ezer lej közötti, aminek a 60 százaléka 1800-2400 lej.

Bukarest és vonzáskörzete a jólét szigete Románián belül, az ottani fizetések és a nyugdíjak is meghaladják az országos átlagot, vagyis nem kizárt, hogy a lakosság csekély részének van csak a szegénységi kitettség küszöbértékét el nem érő jövedelme, egyszóval a mutató matematikailag helyes.

Ugyanakkor egy statisztikai mutatónak a szerepe az lenne, hogy minél kézzelfoghatóbbá tegyen egy adott társadalmi-gazdasági állapotot. Kétséges, hogy a fentebb ismertetett megfelelne ennek az elvárásnak, inkább úgy tűnik, hogy elkendőzi a valóságot. Az INS legfrissebb adatai szerint tavaly Románia lakosságának 26,5 százaléka szenvedett el pénzügyi helyzetéből fakadó nélkülözést, nem tudta fedezni az alapvető szükségleteit. A bukaresti régióban a nélkülöző személyek aránya 16,8 százalék volt, négyszerese azoknak, akik, úgymond, ki vannak téve a szegénység kockázatának. Valószínűleg egy sem akad köztük, akit boldogítana a tudat, hogy a jövedelme nem kisebb az országos medián érték 60 százalékánál.