Míg egyes helyeken Háromszék Párizsaként emlegetik, akadnak források, ahol mini Itáliaként hivatkoznak Kézdivásárhelyre, és annak szorosan épített, utcára nyíló házakból álló udvartereire. A turisztikai attrakciónak minősülő belső udvarok két gyűrűben veszik körül az egykori piacteret, amely évszázadokon át Székelyföld legjelentősebb főtereként élt a köztudatban: az „egymásra építkezés” a székely határőr gyalogezredek létrehozásához, és az azzal együtt járó népességszaporulathoz köthető, a lakosság száma ugyanis 100 év alatt úgy kétszereződött meg, hogy a város területe nem bővült – világosított fel dr. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum igazgatója.

Erdély legjei sorozatunk újabb epizódját Kézdivásárhelyen forgattuk: a fagyos időjárás ellenére bebarangoltuk az udvartereket, és megbizonyosodtunk róla, nyújt egyfajta biztonságot lakóinak a zárt építkezés: a házak ugyan kicsik, és többségük udvar nélküli, utcára nyíló, egymásra utaltak a szomszédok, így az udvarterek lakói jól ismerik a mellettük élőt.

Ma történelmi főtérként tekintenek a piactér körül sorakozó udvarterekre, amelyek az iparosításig magát a várost jelentették. A 15. századtól a 20. századig rendszeresen tartottak a piacon heti vásárokat és sokadalmakat, a térre néző épületeket az 1834-es tűzvész után építették. Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, műemléknek minősül az egykori 73-ból ma is létező 70 udvartér, ezért azok sem bonthatják le otthonaikat, akiket zavar, hogy nem korszerű építészeti technikával hozták létre az épületeket.

Az első lakosok a piactér négy oldalán egyforma nagyságú, keskeny telkeken építették fel házaikat. A telek elején állt a mesterember piacra néző háza, utána következtek a gazdasági épületek. A telek keskenysége miatt csak hátrafelé lehetett terjeszkedni, így a szaporodó családok tagjai a hely kihasználása végett összeépítették házaikat a hosszú udvaron, egy házsort alakítva ki.

A korábban családok szerint számon tartott zárt udvarok a 20. század folyamán utcákká alakultak – tudtuk meg a múzeumigazgatótól, aki azt is megmutatta, hogy némelyikük kapuval zárható, és olyan is akad, amely végét beépítették – ezáltal is biztosítják a bentlakók számára a nyugalmat, háborítatlanságot, illetve a kapcsolatot a letűnt korokkal, hiszen mindahány az 1700-as évek végén kialakult városszerkezetet tükrözi.

Dr. Dimény Attila felvilágosított, piactér köré való építkezés más korabeli erdélyi városokra is jellemző volt, a szászok lakta településekre különösképpen, de ma már alig lelhetőek fel a városokban hasonló sikátorok. Kézdivásárhely ezeknek mindig is nagy jelentőséget tulajdonított, mivel az utóbbi időben turisztikai célponttá váltak, számos tévhit lengi körül őket: az egyik legelterjedtebb az a feltételezés, hogy az udvarterek lakói egy-egy mesterség művelői voltak. Valóban mesteremberek és kézművesek lakták a szűk utcákat, de a terekben több foglalkozás is megfért egymás mellett, fazekasok, tímárok, csizmadiák, cipészek, szűcsök, kovácsok munkálkodtak egymás közelében – részletezte alanyunk.

Udvarterek városa, céhek városa, vargák városa, Háromszék Párizsa

Mint megtudtuk, Kézdivásárhely területe már az őskorban lakott volt. A mai település a 14. században alakult ki, az első hiteles dokumentum 1407-ben Thorya Wasaraként említi. Kedvező földrajzi fekvése révén gyorsan fejlődött, 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király mezővárosi rangra emelte. A városi kiváltságokat a soron következő magyar királyok megerősítették.

Dr. Dimény Attila elmondása szerint a város gazdasági felvirágozása az erdélyi fejedelemség idejére esett. A fejedelmek megerősítették és bővítették a város korábbi kiváltságait, polgárságát adományokkal támogatták. Kézdivásárhely gazdasági élete századokon át szorosan összefüggött a céhek kialakulásával és fejlődésével. A város elsőként alakult céhei az erdélyi fejedelemség korában kapták kiváltságaikat. Az ojtozi szoroson áthaladó kereskedelmi út összekötötte a várost a Kárpátokon túli területekkel, így élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn Moldvával. ’764-ben a székely határőrezredek erőszakos megszervezésével súlyosan sérültek a város régi kiváltságai, szabadságjogai. A katonai szolgálat alól csak a város vezetősége mentesült.

A székely határőrezred létrehozása azonban pozitívan hatott a város fejlődésére: az ezreddel orvos, gyógyszertár érkezett a városba, ami nemcsak a kézdivásárhelyieknek kedvezett, hanem minden székelyföldinek hasznára vált, emellett 1819-ben elkezdték építeni a székely határőrgyalogezred altisztképző iskoláját, ami egészen 1849-ig működött. Itt képezték ki azokat a tiszteket, akik az 1848–49-es szabadságharc idején a székely katonákat, honvédeket irányították. Dr. Dimény Attila úgy véli, az építészet és a hadsereg híre bejárta a világot, ennek köszönhető, hogy Kézdivásárhelyt udvarterek városaként, céhek városaként, vargák városaként vagy Háromszék Párizsaként emlegetik.