Mivel rengeteg gyermeket kell megajándékoznia, nagy csinnadrattával és kemény munkával készül az ünnepre: a meglepetéseket segítségeivel, krampuszaival együtt az év folyamán saját kezűleg gyártja, készíti elő, közben pedig leveleket olvas. Minden egyes kicsi gyermek rajza és írása megérkezik hozzá, amelyeket lelkiismeretesen böngész át, hogy az apró vágyakat december elején teljesíthesse – osztotta meg velünk a Mikulás, akivel Gyergyószentmiklóson találkoztunk.

Amikor a Mikulásnak levelet írtunk, hogy meghívjuk egy beszélgetésre, nem hittük, hogy akad ideje az ajándékozás forgatagában. Mégis szívesen fogadott a Gyergyószentmiklósi Művelődési Házban, ahol éppen pihenőjét ülte, és készségesen válaszolt a kérdéseinkre: megtudtuk, miként készül az ünnepre, hogyan vélekedik a rosszcsont gyermekekről, és még azt a titkát is elárulta, hogy miként cseni el az ablakokból az apróságok leveleit.

Elmondása szerint hosszú út vezette Gyergyószentmiklósig, hiszen olyan vidékről érkezett, amit hatalmas hó borít, ezért aztán rénszarvasaira támaszkodott, akik nem csupán húzták a szánt a különféle országokon keresztül, hanem még repítették is azt. A varázslatnak természetesen praktikusság az oka: a havon csúszva hosszú hónapokba telne, míg a világ összes gyermekét felkereshetné, és a csillogóra pucolt cipőcskéjükbe csempészhetné az ajándékokat, neki viszont egy napja van ahhoz, hogy minden létező kicsi gyermeket megörvendeztessen.

Örömmel vettük tudomásul, hogy mindenkit meglátogat, és hisz benne, hogy az összes apróság érdemes az ajándékra. „A gyermekek a készülődés első lépéseit már megtették az év folyamán” – indokolta kitartását. Noha a közhiedelem szerint csak azok kapnak ajándékot, akik jók voltak, a Mikulás bácsi úgy véli, minden gyermek követ el huncutságokat, mégis „minden gyermek jó, olyan, hogy rossz gyermek, nem létezik a világon”. Ha csintalanságot is követnének el, megjavulnak, igyekeznek jóvá tenni a rosszcsont megnyilvánulásaikat, éppen ezért nem haragszik rájuk. Hogy is haragudhatna? Hiszen a krampuszai is sok csibészséget elkövetnek az év folyamán, míg ajándékokat készítenek, de ez nem jelent gondot, mert „mindenkiben van jó is és egy kicsi pimaszság is” – tette hozzá elfogadóan.

Az azonban feltétele az ajándékozásnak, hogy az apróságok levelet írjanak a Mikulásnak, és azt tegyék ki az ajtóba, az ablakba, különben nem tudhatja meg, hogy mire vágynak a kisgyermekek. Emellett az is fontos, hogy a cipellők, bakancsok és csizmácskák tisztán csillogjanak december 5-én, mert sáros lábbelibe nem szívesen helyez meglepetést. Virgácsot is azért tesz az ajándékok mellé, hogy a gyermekeknek eszébe jusson, „no-no, jónak, ügyesnek és szófogadónak kell lenni”.

Azt is megosztotta velünk a Mikulás bácsi, hogy miként törekedhetnek a csalafinták év folyamán a javulásra: elsőként el kell gondolkodniuk azon, hogy miért történt a rosszcselekedet. Ha a testvérüktől vagy pajtásuktól megtagadtak egy játékot vagy édességet, jusson eszükbe, hogy számtalan szegény kicsi gyermek él a Földön, akinek semmije sincsen, éppen ezért kell osztozniuk azokon a dolgokon, amelyek megadattak nekik. „Így lehet megtanulni, hogy miként szeressük egymást, hogyan legyünk odaadóak, önzetlenek”.

Hogyan tűnnek el az ablakból a levelek? 

Beszélgetésünk folyamán különféle titkokat is megosztott velünk a Mikulás. Így derült fény arra, hogy varázserejének köszönhetően cseni el az ablakokból a leveleket, hiába vannak azok csukva és zárva, képes kibűvölni a kéréseket az apróságok otthonából. Ez a varázserő a rénszarvasok és krampuszok ereiben is csörgedezik, „mert egyetlen éjszaka alatt az egész világot egy ember nem tudja körbejárni, hogy minden gyermeknek ajándékot vigyen”, ehhez a nemes küldetéshez szükség van természetfölötti képességekre is. Illetve ennek az erőnek köszönhetően képes arra, hogy minden gyermeket megfigyeljen az év folyamán – ez utóbbit annyira lelkiismeretesen végzi, hogy minden csemete titkát ismeri.

Hozzátette, a legfontosabb dolog a mikulásjárásban az, hogy „tanuljuk meg értékelni, amink van”. Ezzel magyarázható, hogy nem minden kisgyermek kapja azt az ajándékot, amit a levelében említ. Hiszen az elrugaszkodott kéréseket lehetetlen beszerezni vagy előállítani, és mivel a világ összes gyermeke ajándékra vágyik, nincs lehetősége a Mikulásnak a nagy kéréseknek eleget tenni. A csemetéknek meg kell tanulniuk mindent értékelni: a kisebb, egyszerűbb ajándéknak is lehet szívből örülni, mert amit az ember ajándékba kap, az mind szép, mind jó.

Beszélgetésünk végén azt is beismerte, mivel nagyon idős már, a hosszadalmas munkálatokban olykor-olykor elfárad. Mégis könnyű számára a fáradtság, méghozzá azért, mert nagyon szereti a gyermekeket. Mint mondta, rajong azért, hogy évről-évre ajándékot vihet nekik, és láthatja a kicsi szemükben csillogó örömöt. „Azt hiszem a legnagyobb ajándék a szeretet: hogyha szeretetet tudok vinni a kis szívükbe, akkor bármilyen ajándékot is kértek, bármilyen ajándékot is kaptak, ez azoknál az ajándékoknál, amit a kicsi kezükkel meg tudnak fogni, sokkal nagyobb dolog, mert a szeretet sosem fogy el”.