A Maros mente nagyon fontos terület volt a középkorban és az újkorban egyaránt, és Dél-Erdély „tulajdonképpen a hadak útjának tekinthető”, ahol komoly ütközetek zajlottak, folyamatosan támadás érte a várakat: hol a törökök, vagy tatárok ostromolták, később pedig a ’48–’49-es szabadságharc idején is nagyobb ütközetek zajlottak is – mondta Hegedűs Enikő művészettörténész, aki a gyulafehérvári várban vezette körbe a Maszol stábját.  

A gyulafehérvári vár a régi római castrum, Apulum város alapjára épült, jelenleg a harmadik várat látjuk ezen a helyen. A Gyula által épített „Fehérvár” építésénél a castrum alapjait és köveit használták fel, a középkor folyamán átalakították. A nagyobb átalakítása Bethlen Gábor nevéhez köthető, aki 1615 és 1627 között a délkeleti és délnyugati bástyát építtette meg.

Az egyik legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központ volt

A római birodalom megszilárdítása érdekében az úthálózat kiépítése jelentős volt, az egykori dák település, Sarmizegethusa közelében telepedett le előbb a legio I adjuxtrix, majd a legio XIII gemina, és a 2–3. században a katonai tábor mellett két telep is létrejött, Colonia Aurelia Apulensis és Municipium Septimium Apulense. A város közel két évszázadon át volt Dacia helytartójának székhelye, Dacia Apulensis katonai, gazdasági és kulturális központja, mivel a város elhelyezkedése földrajzi, stratégiai és gazdasági szempontból is előnyös volt, és nagyon gazdag volt természeti erőforrásokban.

„Itt volt a római tábor helye előbb az I. segédlégiónak, majd a XIII. Gemina Légiónak, amelyik felügyelte Erdélyt, illetve Dél-Erdélyt. A katonai táboron kívül volt még két telephely is, amelyet a 3. század végén hagytak el a rómaiak. Később a középkori püspökség felhasználja a régi castrum falait, és azt egészítik ki még a védelem érdekében” – mesélte Hegedűs Enikő a város régmúltjáról.

A székesegyház és a püspöki székhely a régi castrum dél-nyugati sarkába épült. Az utcák is megőrizték a régi római vár vonalát, a fő utca két kaput, a Szent Mihályról elnevezett nyugati és a Szent Györgyről elnevezett keleti kaput kötötte össze. Bethlen Gábor idején két olasz bástyával egészítik ki a négyszög alaprajzot, amely még a 17. század közepéig védelmet biztosított. Ez a védelmi rendszer azonban már az 1658–1661. évi tatár betöréseket nem tudta kivédeni, és a vár romlásnak indul. A 17. század második felében a fejedelmek is elhagyják, Apafi Mihály Fogarasra teszi át a székhelyét. A pusztulásnak indult várat majd a 18. század elején kezdik el újjáépíteni egy korszerűbb és erősebb védelmi rendszer formájában.  

A 18. században épül ki a csillag alakú forma

A Habsburg uralom idején elkezdik a vár újjáépítését az olasz Giovanni Morando Visconti tervei alapján, aki a munkálatok első szakaszát is vezette. Az alapkövet 1715. november 4-én rakták le. A vár megőrizte a belső négyzet alaprajzot, és ezt hétszög formában hét bástyával és árokrendszerrel vették körbe. A 19. század közepén, a magyar szabadságharc alatt még védelmet biztosított – részletezte a művészettörténész.

A 110 hektáron elterülő várat három sorfal védi, a várnak hét bástyája és hat ravelinje van. Mindenik bástyának más-más neve van, ezek laikus vagy templomi személyeket takarnak, a bástya falai pedig az alapoknál 2,5 méter szélesek, magasságuk pedig meghaladja a 10 métert. Az erőd szerepe a bástyás rendszerből adódóan a katonai védelem volt, erre utal a tüzérségi felszerelés is és az ott tartózkodó csapatok mennyisége.

A várat az osztrákok VI. Károly császár tiszteletére nevezik el Carlsburgnak, azaz Károly-várnak. Az osztrákok a régi fejedelmi palotából két udvart kaszárnyaként használtak, a két udvaros rész a közelmúltig kaszárnyaként szolgált. A város tulajdonában levő épület jelenleg felújítás alatt áll. A dél-keleti udvar a 18. század elején visszakerült a püspökség tulajdonába, amit a század közepén le is választanak.

Még ma is látható a római falrész

Sétánk során Hegedűs Enikővel megnéztük azokat a részeket is, ahol még ma is látható a római fal maradványa. Ezeket ma már átalakították, a keretezés, a nyílások, a bejárat sokkal későbbi a falon, de maga a falszakasz még a régi római fal. A vár legutóbbi felújításakor a járda szintéjén érzékeltették egy-egy római épület maradványait, egyes helyeken pedig be is mutatják az ezeket.

A régi főútnak, a Via Principalisnak egy szakasza látható ma is a várban. Ezeket az utakat kövekkel rakták ki a rómaiak, és tulajdonképpen nagyon fontosak voltak a birodalomban, ez volt a rómaiak egyik erőssége. „A kövekkel kirakott utak fontos szerepet töltöttek be a birodalomban. Az út Apulumon keresztül Napocáig vezetett” – részletezte a művészettörténész.

Hozzátette: a vár valamikor védelmi szerepet töltött be, és fontos stratégiai hely volt, komoly katonai bázissal. Úgy vélte, Gyulafehérvár Erdély történetében meghatározó, az osztrák vár a magyar történelemben nem feltétlenül pozitív, ám mint építmény, valóban impozáns, amit érdemes meglátogatni és megismerni.