Nemrég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a keresdi Bethlen-kastély, Erdély egyik legszebb műemléképülete, amely körülbelül nyolc évszázados múltra tekint vissza. A kastély csendes és biztonságos helynek számított a korban, nagyrészt elkerülték a történelem viharai, így a Bethlen családban szokássá vált, hogy ide utaztak el a házasságot kötött családtagok a mézeshetekre. A kastélyban jelenleg régészeti feltárások zajlanak, és úgy tervezik, hogy egy kiállításon keresztül, valamint digitális formában is bemutatják majd az épület történetét. A Maszol stábjának Zólya Levente régész, a kastély gondnoka mutatta be az épület sokszáz éves múltját. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

A reneszánsz stílusban épült várkastély alapjait még a 15. század közepén rakta le Bethlen Miklós fia, Márk. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott ötemeletes kerek tornyát egykor domborművű őrző alakok díszítették. A legújabb régészeti kutatások azonban megmutatták, hogy itt nemcsak a 15. században, hanem már az Árpád-korban kialakul egy nemesi udvarház, rezidencia, amelyet már akkortól elkezdenek megerősíteni. Tehát tulajdonképpen nemcsak 600, hanem 800 éves történelemről beszélhetünk a kastély kapcsán.

Százévente újjáépítik, mindig egy-egy újabb részlettel egészítik ki

A várkastély jellegét külső megjelenésében és belső részleteiben nagyrészt reneszánsz elemek határozzák meg, de fellelhetők régebbről megmaradt középkori részletei is, főként az egykori gótikus várkápolnában, valamint a palotaszárny alagsorában. Zólya Levente ismertette, a kastélyt nagyjából százévente átépítik, újjáépítik és kibővítik. „Modernizálják az erődítményeit, bővítik az udvarházat és a végén palotává bővítik, amely látható a Mihály-szárnyon is, de a személyzetnek is nagyon komoly és látványos szállásokat alakítanak ki” – mesélte.

A Mihály-szárny emeleti bejáratához balusztrádos lépcső vezetett, árkádos szárnyát, amely egyben a kastély legszebb része volt, valószínűleg Bethlen György felesége, Károlyi Klára építtette. 1559-ben bővítették, régi részeit átalakították, és 1675-ben Bethlen Elek emelte erődítéseit. A napjainkra fennmaradt képét 1675–1683. között, Bethlen Elek idején kapta meg a főnemesi épület. A kastélynak különösen szépek ugyanakkor a díszesen faragott ablakkeretei és íves ballusztrádos tornácfeljárója is, amelyek némileg hasonlítanak a sárospataki Perényi-loggiára, mondta a régész.

Zólya Levente megmutatta a kastély nyolcszögű tornyát is, amely a 16. századi erődítménynek az utolsó lábon maradt saroktornya. Ez eredetileg egy védőtorony volt, katonai szerepet töltött be, viszont a 17. századi átépítés során nem akarták lebontani, és csak köpenyezték egy rombusz alakú toronnyal, majd ott alakították ki az asszonyok lakosztályát. A régész szerint látszik, hogy ebben a korban nincsen komoly védelmi szerepe a kastélynak, de azért mégis kiépítik, hogy látszódjon, hogy ide „nem lehet csak úgy belovagolni”.

Komoly közéleti szerepe volt

A Bethlen családnak ez az épület egy „érdekes státusú” kastélya volt, hiszen a családban az ifjú házasok mézesheteinek színteréül használták, még a 20. század elején is. Emellett korábban más szerepet is betöltött, van olyan forrás például, amely arra utal, hogy az erdélyi alvajdák onnan keltezték az okleveleiket a 16. század során, amely arra utal, hogy komoly közéleti szerepe volt a kastélynak.

Egy másik ilyen nyom, ami erre utal, hogy a 19. században egy hatalmas, kétszintes, négyhelyiséges konyhát építettek a falakon kívül, egyrészt tűzvédelmi szempontokból, másrészt valószínűleg azért is, mivel a korábbi kastélykonyha már nem tudta ellátni a szerepét, hiszen olyan szintű társadalmi élet zajlott ott.

A kastélyban lezajlott régészeti kutatások során előkerült rengeteg újkori épületmaradvány, ám emellett – ami meglepte a régészeket – rábukkantak egy földből készült, korai erődítménytípusra is. Ez egy gerendarács szerkezet, amibe agyagos földet döngöltek, amelyre egy fa paliszádot, egy palánkot állítottak. Ez szerkezet a 12.-13. századra jellemző, és egyik legismertebb példája a szabolcsi földvár. Ez valamivel későbbi annál, de az építési módszer hasonló. „Elég megdöbbentő volt, hogy Keresden egy ilyen szerkezetet találunk, és emiatt is mondható ki, hogy több száz évvel visszább vittük nem magának a kastélynak, hanem ennek az udvarháznak, tehát nemesi rezidenciának a történetét” – magyarázta Zólya Levente.

A kőoszlopos tornácot tartják a kastély legszebb részének

A Mihály-szárny az a rész, amely a kastély legrégebbi építészeti elemeit őrzi, az alagsora valószínűleg még a régi, a korai udvarház falait őrzi, tehát valamikor a 14. század végén, a 15. század elején épülhetett. Nagyon érdekes a kinézete, mivel gyakorlatilag egy kőből készült, lőrésekkel ellátott védelmi emelet, amin egy fa lakórész helyezkedik el, amelyet majd a 15. század közepén építenek át kőből készült felső lakószintre.

A kastély loggiája, kőoszlopos tornáca valamikor a 16. század végére készül el, majd a 17. században újították fel, és ezt tartják a kastély legszebb részének. „Emiatt mondják, hogy talán Erdély legszebb reneszánsz várkastélya a keresdi várkastély. Ennek a kőoszlopos tornácnak úgymond az analógiájaként például Sárospatakot szokták említeni. Úgyhogy tényleg egy elég egyedi szépségű megoldás látható itt. A Mihály szárnyat a 16. században Bethlen Mihály és az ő édesapja, Bethlen György építtetik és az ő kezdeményezésükből épül meg ez a nagyon díszes tornác is” – mesélte a régész. Hozzátette: a tornác akkoriban még elment az északi várfalig, és összekötötte a túlsó épületszárnnyal a Mihály-szárnyat, így gyakorlatilag egy zárt udvar volt az egész.

A 20. században kezdődik el a kastély hanyatlása

Mivel mindvégig lakták a keresdi várkastélyt, karbantartották az évszázados falakat és épületeket, csak a 20. században kezdett romlani az állaga, miután a két világháború között elhagyták. A régész szerint, „ahogy az lenni szokott” és „ezeregy másik kastélyról is ismert történet”, jön a rendszerváltozás, és három órát kapnak a tulajdonosok, hogy elhagyják a kastélyt.

„A 20. században sajnos nagyon hányatott története volt a kastélynak. A kilencvenes évekre például nagyon leromlott állapotba került, a műemlékvédelmi hatóság kétszer is nekikezdett a restaurálásnak, de mindkét esetben abbahagyták, és a kibontott ablak- és ajtókereteket, csempekályhákat, címereket, feliratos kőtáblákat, építőanyagokat és előkészített kőfaragványokat széthordták” – mondta.

Ugyanakkor a Mihály-szárnyban figyelhető meg egy másik történelmi fordulópontnak a nyoma is, amely megpecsételte a kastély sorsát. Az államosítás után a 60-as évek végéig még viszonylag jó állapotban volt az épület, ám később, '69-'70-ben, amikor Sergiu Nicolaescu Halhatatlanok című filmjét forgatták, az egyik jelenetnél, amelyet a keresdi kastélyban filmeztek, gyakorlatilag felgyújtották az épületet. A filmbe egy tíz másodperces részlet kerül be az egész jelenetből, egy csatajelenetről, felkelésről van szó, ehhez pedig a Mihály-szárny ablakkereteit és ajtókereteit kenték be gyúlékony vegyszerrel, és azt gyújtották föl. A tüzet végül nem tudták eloltani, így a Mihály-szárnynak a tetőszerkezete részlegesen, az Elek-szárnyé pedig majdnem teljesen megsemmisült. A régész ugyanakkor hozzátette: az igazság kedvéért el kell mondani, hogy nem ez volt a filmrendező terve, ám sajnos a történteken már nem tudtak változtatni.

A Bethlen-család 2007-ben kapta vissza az épületet

A kastélyt a felgyújtás után protokoll célokra már nem tudták használni, így hanyatlása tovább folytatódott. A 70-es években elkezdődik a kutatása, a felújítása előkészítéseképpen, de magára a felújításra végül soha nem került sor, a tényleges felújítás a kilencvenes években, 1996 körül kezdődött el, annak apropóján, hogy egy luxushotelt akartak kialakítani benne. Ekkor komoly munkálatba kezdtek, statikailag megerősítették az épületet, kijavították a tetőszerkezetet, és Zólya Levente szerint mai szemmel nézve „rengeteg köbméter betont öntöttek mindenhová”.

„Régészként azt mondom, hogy ez elég baj, mivel megsemmisítették a régészeti rétegeket. A másik oldala az éremnek pedig az, hogy ha ezt akkor nem csinálják meg akkor, nem tudom, hogy még állna-e az épület. Mindenesetre a kilencvenes években van ez a nagy felújítási hullám, ami aztán megint leáll, amikor elkezdődnek a visszaszolgáltatási perek” – mondta.

Végül 2007-ben a Bethlen család erdélyi ága visszakapta a kastélyt, 2008-ban ideiglenes múzeumot rendeztek be, kitisztították a kutat, kijavították a tetőt, bevezették az áramot és bekerítették a parkot. A későbbiekben a Bethlen család ötven évre átadta megőrzésre a kastélyt a Szent Ferenc Alapítványnak, amely jelen pillanatban is foglalkozik vele. Azóta történt meg a Mihály-szárny mennyezetének a felújítása, az Elek-szárnyban a szobák, lakrészek kialakítása, az elektromos hálózatoknak a lefektetése, és ami talán a leglátványosabb, az udvarnak a rendbetétele, hiszen ott a régész szerint „bozótos állt”.

A kastély közkincs, amelyet látogathatóvá kell tenni

Zólya Levente szerint nagyon ritka az, hogy kimondhatjuk, hogy a 13. századtól egészen a 21. századig folyamatosan nemesi udvarház és egy erődítmény állt egy területen, és ami a „hab a tortán”, hogy ez végig a Bethlen család kezében volt. Ő úgy gondolja, hogy valamiért nagyon fontos volt a családnak ez a helyszín, mivel általában az ilyen birtokokat adják-veszik, zálogosítják, nem szoktak ennyi időn keresztül megmaradni egy család tulajdonában.

„A család folyamatosan építi, javítja a kastélyt, jelen van, és úgy gondolom, hogy ezt az épületet valamilyen szinten elérhetővé kell tenni a nagyközönségnek is, hiszen egy közkincs. Ezért is tervezzük egyrészt kiállításokon keresztül, másrészt digitális formában is majd bemutatni ezt az épületet és történetét, ezért zajlanak a feltárások is” – magyarázta.