banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_nwQSwVIi_GOOGLE_728x90.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Ezt az öt építészeti örökséget mindenképpen érdemes meglátogatnia Erdélyben!

Összegyűjtöttük azokat a helyeket Erdélyben, ahová érdemes még elmennie, ha belföldön szeretne kikapcsolódni. A kiválasztott úti célok között kastélyok és templomok szerepelnek, amelyek már kiállták az idők próbáját, és az évszázadok során bebizonyították, hogy milyen értékes építészeti és kulturális örökséggel rendelkezik Erdély.

1. Az ákosi református templom

A több mint 800 éves ákosi református templom sok mindent megélt már, tatárjárást, törökjárást, villámcsapást, földrengéseket, és kétszer le is égett, ám még a mai napig áll, sőt biztosabban, mint valaha, hiszen nemrég restaurálták. A helyi református lelkész, Dobai Zoltán szerint valóságos csoda, hogy ennyi évszázadon keresztül megmaradt a templom minden természeti csapás és háború ellenére, de szerencsére erős alapokra volt építve.

Ez a legrégebbi épület Szatmár megyében, kora középkori. Története egybefonódik a község történetével, amely az Ákosmonostorából ered, és amelyet az Ákos nemzetségbeli Ákos bánról neveztek el, akit a Bánrekesz nevű határrészen felkoncoltak hajdanán a tatárok. Valószínűleg a településen régebben egy monostor is állt. A templom és a monostor története a XII-XIII. századig nyúlik vissza, amikor az 1241-es tatárjárás után IV. Béla király elkezdi támogatni a kőből való építkezést. Ekkor kezdenek el kővárakat és családi monostorokat építtetni a főurak. Az ákosi monostor és templom is ekkor épül, az Ákos nemzetség adományaiból.

Dobai Zoltán lelkésznek 24. éve szolgálati helye a templom, amelyet első pillanattól kezdve megszeretett, és úgy gondolja, hogy egy ilyen régi épületben Isten igéjét hirdetni tényleg nagy kiváltság. Szerinte a templom fennmaradása ennyi idő után annak is betudható, hogy mindig volt egy élő közösség, ami hozzátartozott, mindig volt egy gyülekezet. „Tudunk még olyan középkori templomokról, amelyek romos állapotban vannak, mivel nincs egy közösség mögöttük. A közösségnek megtartó ereje van, amíg van, aki jöjjön a templomba, addig az építmény is fennmarad” – magyarázta.

2. A marosvécsi Kemény-kastély

A marosvécsi Kemény-kastély több mint 300 évig állt a Kemény család tulajdonában, a II. világháború végén a helyi lakosság teljesen kifosztotta az épületet, az államosítás után javítóintézet, majd börtön működött benne, és sokáig nem volt látogatható. 2014-ben sikerült visszaigényelni, így mára újra a Kemény család tulajdonában van, Nagy Kemény Géza, az egyik örökös foglalkozik vele, és mára a falubeliek leszármazottai is visszaszolgáltatták az elvitt bútorok egy részét, amelyek megtekinthetőek a kastélyban. A haza- és családszeretet le tudja győzni mindazokat a nehézségeket, amelyek a kastély örököseként rászakadnak – vallja Nagy Kemény Géza.

A visszaszerzés után Nagy Kemény Géza a kastélyba költözött, immár hetedik éve adminisztrálja, és próbálja „múzeum jellegűvé” tenni. Minden nap feladatot ad az örökség – „minden nap teszünk egy téglát a falba, megpróbálunk valamit javítani, megcsinálni a csatornarendszert”. Emellett hangsúlyt fektetnek arra is, hogy rendezvényeknek adjon otthont a kastély: évente két néptánctalálkozót, kastélynapokat szerveznek, ha belefér, halloweeni bulit is tartanak, de volt már motoros találkozó és lovas találkozó is. Hozzátette, a motoros találkozón egyszerre úgy ötven motor volt az udvaron, és amikor beindították azokat, azt hitték, „szétesik a kastély”, ám szerencsére végül kiállta a próbát.

„Mi gyakorlatilag a családon belül kulturális központot szeretnénk létrehozni, és ami nagyon izgat engem személyesen, hogy szeretnék egy színháztörténeti állandó kiállítást is. Hogyha egy befektető megveszi, akkor az első dolguk az lesz, hogy megcsináltatjuk a tetőszerkezetet, a fűtést, és a nyílászárókat, utána lehet nekimenni a spaklival és lekaparni a falakat” – részletezte. Hozzátette, neki teljesen mindegy, hogy ki a kastély tulajdonosa, „pénz sem kell érte”, de ha látja, hogy jönnek a talicskások, hozzák az építőanyagokat, dolgoznak, akkor a legboldogabb.

3. A Farkas utcai református templom

Hatodik éve fejezték be a kolozsvári Farkas utcai református templom felújítását, amin több száz ember dolgozott. A templom több mint fél évezredes múltra tekint vissza, ami alatt többször gazdát cserélt, beomlott a mennyezete. Weisz Attila művészettörténész szerint az új gazdái mindig megpróbálták eltüntetni az épület előző kinézetét, ám még így is sikerült sok érdekességre bukkanni a felújítás alatt. .

A Farkas utcai református templom Erdély egyik legnagyobb méretű késő gótikus épülete, amely eredetileg az obszerváns ferencesek kolozsvári kolostorának részeként épült, Hunyadi Mátyás király kezdeményezésére. Mátyás király már nem érhette meg a templom felépülését, és halála után utódja, II. Jagelló Ulászló folytatta a munkálatokat, amelyeket évente 300 forintnyi sóadománnyal támogatott. 1534-re már a kolostor a legnépesebb ferences közösség otthona volt a Magyar Királyság területén.

Weisz Attilát arról kérdeztük, milyen érzés visszatérni a templomba hat évvel a felújítás után. Mint fogalmazott, sokszor felidézi az akkor átélt élményeket, és újra maga előtt látja az állványerdőket. „Az ember fel tud jutni a templom olyan részeihez, ahova másképp nem lenne lehetőség, és közelről meg tudja figyelni a részleteket. Bár számtalan művészettörténész elemezte már a templomot, mindig lehet újat találni” – jelentette ki. A művészettörténész szerint az épületnek önmagában az építészettörténeti, művészettörténeti és esztétikai értéke is jelentős. Különlegesen értékes, mivel a templomot alakító korszakok szinte mindegyik a „legminőségibb” nyomát hagyta rajta. „A Mátyás-kori késő gótika, a bomladozó reneszánsz legjobb elemeit látjuk, a legpompásabb, legnagyobb méretében, és ez avatja megkerülhetetlen emlékké a templomot” – mondta a szakember.

4. A válaszúti Bánffy-kastély

A 19. század második felében épült erdélyi kastélyok közül a válaszútinak van a legjelentősebb belsőépítészeti együttese: fennmaradtak a lépcsőház és az egykori ebédlő díszes, fából kialakított falburkolatai és mennyezetei, a termek díszítményei, az 1870-es évek közepén készült ebédlőbútorok, valamint a cserépkályhák, amelyeket báró Bánffy Ádám maga tervezett és készített. A műemlék épület sok év után végre megújulhat, a Kolozs Megyei Tanács talált kivitelezőt, és a munkálatok már el is kezdődtek. Bordás Beáta művészettörténésszel jártuk körbe a helyszínt.

A válaszúti Bánffy-kastély előzményeiről keveset tudunk, ám történelmi források szerint valószínűleg az 1770-es években készülhetett el, akkor valószínűleg egy földszintes épület lehetett, néhány szobával, illetve az emeleten volt egyetlen helyiség. A 19. század elején itt tartották a vármegye gyűléseit, ekkor báró Bánffy György tulajdonában volt. Az 1848–1849-es szabadságharc során megrongálódott, és a következő tulajdonosa, báró Bánffy Albert kezdte el felújíttatni. A legjelentősebb átalakításon 1875 és 1887 között esett át, amikor báró Bánffy Ádám kezdett el a kastélyon munkálkodni – tudtuk meg a művészettörténésztől.

A berendezési tárgyakat túlnyomórészt Bánffy Ádám készítette, akinek mindössze negyven életév adatott meg, de ez alatt nagyon jelentős tevékenységet folytatott, hiszen a kastély fából faragott berendezéseinek és csempekályháinak nagy részét ő készítette. A báró 1875 táján műtermet rendezett be a kastély emeleti nagytermében, és itt több mint tíz éven keresztül munkálkodott, elkészítve az ebédlő díszes mennyezetét, falburkolatát és bútorait, valamint a lépcsőház gazdagon faragott elemeit és számos dísztárgyat.

5. A székelyderzsi unitárius templom

Egy majdnem fél ezres lélekszámú, kis faluban található az UNESCO-​világörökség részét képező vártemplom. A székelyderzsi unitárius templomban van az egyik legrégebbi és legépebben fennmaradt Szent László-legenda falkép, amelyet nemrég restauráltak. Szintén itt látható egy nagyon régi rovásírásos tégla, amely feltételezhetően Erdély legrégebbi ilyen jellegű műkincse. Demeter Sándor Lórándtól, a templom lelkészétől megtudtuk: az építés az 1200-as években kezdődött, és folyamatosan, mondhatni minden évszázadban valamit hozzáépítettek, vagy átépítettek. Az 1300-1400-as években volt az egyik nagy átépítés, ekkor kapott az épület várfalat, és egy 15. századi átépítés során kapta meg a mostani erődformát.

A templomban található egy 1419-es készítésű falkép, amely a Szent László-legendát örökíti meg. „Ez Jungi Pál mester munkája, és a Kárpát-medence egyik legcsodálatosabb Szent László falképciklusa, ami valahogy szép egészében megmaradt, ezért is olyan értékes. A karzat mögött van egy rejtett rész, és a 2016-os restaurálás során derült ki, hogy ott is megmaradt a falkép, tulajdonképpen ott kezdődik, a várból való kivonulással” – mondta Demeter Sándor Lóránd.

Demeter Sándor Lóránd több mint 15 éve lelkésze a székelyderzsi templomnak, a felújítás alatt is végig jelen volt, így látta a templomot megújulni, és jelen volt a falkép restaurálásánál is. „Felelősség, méltóság, tisztelet, odafigyelés, ezek a szavak jutnak eszembe. Számomra itt lelkésznek lenni, egy ilyen szintű szakrális helyen, illetve egy majdnem félezres lélekszámú gyülekezetnél mind-mind tartalmazza és hordozza ezeket” – fogalmazott.

banner_y97vR58b_970x250.png

Kapcsolódók

Kimaradt?