Segesvár szimbóluma az óratorony, amely a város minden szegletéből látszik, hiszen 64 méteres magasságával emelkedik a Nagy-Küküllő-parti település fölé. Antal Attila segesvári történelemtanár szerint már a középkorban is nagyon fontos volt az idő mindenki számára, hiszen még a tehetősebbek sem mind engedhették meg maguknak a zsebórát, és az óratorony az „időt és rendet jelképezte”, az életet szabályozta.

A segesvári óratornyot a vár többi tornyától eltérően nem egy céh védte, hanem a városi tanács katonái, azért is, mert a 16. századig tulajdonképpen a városi tanács székhelyeként működött, ott tartották az üléseket, emiatt nem lehetett átadni egy céhnek sem – tudtuk meg Antal Attilától.

A torony ünnepnapokon a város zenekarának adott helyet, amelynek tagjai onnan énekeltek a városlakóknak, így több funkciója is volt: a szórakoztatás, az idő mutatása és a gyűlések helyszíne is volt egyszerre. Az óratorony később fokozatos átalakuláson ment át, majd 1899-ben Josef Bacon, a város orvosa kezdeményezte, hogy múzeummá alakítsák, így ma is akként funkcionál.

Többször is átalakításon esett át

Antal Attila arról is beszélt, hogy az óratoronynak a középkorban nagyon fontos szerepe volt, hiszen ez szabályozta az életet. „Az idő akkor is nagyon fontos volt mindenki számára, talán még fontosabb, mint ma, hiszen a középkorban egy zsebóra rengeteg pénzbe került, és még a tehetősebbek sem engedhették meg maguknak. Az óratorony pedig az időt és a rendet jelképezte, ez szabályozta a céhben dolgozók munkarendjét is” – részletezte.

A történelemtanár szerint a középkorban a céhrendszer meghatározó szereppel bírt a város életében: a céhekben mesterek, legények és inasok dolgoztak, reggel hat órakor kezdődött a munka, és este hatig tartott, tehát 12 órás munkaidőt határoztak meg, és nem lehetett másképpen, csak az óratorony által szabályozni ezt a munkaidőt. A torony egyébként a 14. században épült, és mint a legtöbb korabeli épület, többszörös átalakításon ment keresztül: az 1676-os tűzvész során megsérült, ekkor tiroli és salzburgi mesterek teljesen átalakították, hiszen leégett a vár legnagyobb része, így a most is álló épület az ő munkájukat dicséri.

Az óratorony 64 méter magas, amelynek csak a tetőszerkezete 34 méteres, tehát a tulajdonképpeni épület pusztán 30 méter magas, de a torony minden egyes emeletének megvan a maga fontossága.

A bábuk a napokat jelzik

Antal Attila történelemtanár elmondása szerint, ha a óratoronyra nézünk, akkor elvont értelmezést is találhatunk, a bábui például szimbólumértékűek, hiszen a hét napjait jelzik, ugyanakkor a hét nappal kapcsolatosan csillagászati és mitológiai elemek is megjelennek.

„Mindegyik napnak megvan a csillagászati megfelelője, hogyha hétfőről beszélünk, akkor az a Hold, hogyha péntekről, akkor az a Vénusz és annak a mitológiai megfelelője, a szépség istennője. Ami még nagyon fontos, az az igazságszolgáltatás szimbóluma, a kard és a mérleg” – hangsúlyozta.

A tetőszerkezetnek a nagy főtornya mellett négy „tornyocskája” van, és ez sem véletlen Antal Attila szerint, hiszen ezek is az igazságszolgáltatással hozhatóak kapcsolatba: a négy kistorony azt jelzi, hogy a város pallosjoggal rendelkezett, tehát halálos ítéletet hozhattak itt.

A torony csúcsán található az úgynevezett aranygömb, amelyben Krausz György feljegyzései találhatók meg, aki Segesvár krónikása volt, és nagyon fontos munkát végzett, hiszen a 17. századi Erdély történetét foglalja össze, és „sokkal szegényebb lenne a történetírás”, ha ő nem jegyezte volna le ezeket. Végül a 19. század végén, a 20. század elején új cserepek kerültek a tetőszerkezetre, amelyek most a történelemtanár szerint „sajnos felújításra szorulnának”, mivel az utolsó felújítás 1894-ben volt.

Múzeum működik benne

A segesvári óratorony sok átépítésen, átszervezésen esett át az évszázadok során, végül a 20. század elején úgy döntöttek, hogy múzeumot rendeznek be benne, ahol az ókortól egészen a modern korig megtekinthetők különböző leletek. Felosztották a történelmi korszakokat: vannak ókori régészeti leletek, és ahogy feljebb haladunk, következnek a céhek címerei, illetve a céhekkel és a céhes élettel kapcsolatos tárgyak. A legfelső emeleten Hermán Róbert (Kermann Obert) munkásságát lehet megtekinteni, aki a modern kor egyik fontos tudósa volt, és Segesvár központi tere is az ő nevét viseli.

Antal Attila egy anekdotát is elmesélt a toronyról: az óratoronynak van egy hasonmása Szászkézden, „nagyon feltűnő”, hogy mennyire hasonlít a segesvárira. „Ez azért van, mert a torony fontos volt Segesváron a középkorban, és valószínűleg irigyelték, ezért szerették volna lemásolni. A szászkézdiek ehhez a segesvári tornyot vették mintául, sőt a monda szerint még meg is mérték, hogy magasabbat építsenek, igen ám, de a madzagból közben a segesváriak kivágtak, és így lett végül a szászkézdi alacsonyabb, néhány méterrel” – mesélte a történelemtanár.