Erdély legjei – Kolozs megye: a válaszúti Bánffy-kastély
A 19. század második felében épült erdélyi kastélyok közül a válaszútinak van a legjelentősebb belsőépítészeti együttese: fennmaradtak a lépcsőház és az egykori ebédlő díszes, fából kialakított falburkolatai és mennyezetei, a termek díszítményei, az 1870-es évek közepén készült ebédlőbútorok, valamint a cserépkályhák, amelyeket báró Bánffy Ádám maga tervezett és készített. A műemlék épület sok év után végre megújulhat, a Kolozs Megyei Tanács talált kivitelezőt, és a munkálatok már el is kezdődtek. Bordás Beáta művészettörténésszel jártuk körbe a helyszínt. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)
A válaszúti Bánffy-kastély előzményeiről keveset tudunk, ám történelmi források szerint valószínűleg az 1770-es években készülhetett el, akkor valószínűleg egy földszintes épület lehetett, néhány szobával, illetve az emeleten volt egyetlen helyiség. A 19. század elején itt tartották a vármegye gyűléseit, ekkor báró Bánffy György tulajdonában volt. Az 1848–1849-es szabadságharc során megrongálódott, és a következő tulajdonosa, báró Bánffy Albert kezdte el felújíttatni. A legjelentősebb átalakításon 1875 és 1887 között esett át, amikor báró Bánffy Ádám kezdett el a kastélyon munkálkodni – tudtuk meg a művészettörténésztől.
Ekkor alakították ki a kastély mai képét, és a korábbi épületre emeletet húztak. A 20. század elején készültek el a kastély manzárdszobái, a kertet és a parkot is bővíttették, illetve az út felőli homlokzat felé egy kisebb portikuszt építettek, ezt a következő tulajdonos, br. Bánffy Albert és felesége, Montbach Sarolta végezte. Az 1940-es években a kastélyt kirabolták, az ebédlőben lévő festményeket elpusztították, ám Bordás Beáta szerint kellett lennie egy „helyi jótevőnek”, aki a többi értékes bútort valamilyen módon védelmezte, amelyek így fennmaradtak.
A berendezési tárgyakat túlnyomórészt Bánffy Ádám készítette
Báró Bánffy Ádámnak mindössze negyven életév adatott meg, de ez alatt nagyon jelentős tevékenységet folytatott, az erdélyi gazdaságszervezésben volt szerepe, lótenyésztéssel és versenyeztetéssel is foglalkozott, ugyanakkor a művészetekben is jártas volt. 1873-ban, amikor Karlsbadban nyaralt, svájci műasztalosokkal ismerkedett meg, tőlük vett leckéket. Az ily módon elsajátított ismereteit pár évvel később, a válaszúti kastély fából faragott berendezéseinek és csempekályháinak elkészítése során kamatoztatta.
A báró 1875 táján műtermet rendezett be a kastély emeleti nagytermében, és itt több mint tíz éven keresztül munkálkodott, elkészítve az ebédlő díszes mennyezetét, falburkolatát és bútorait, valamint a lépcsőház gazdagon faragott elemeit és számos dísztárgyat. A legjelentősebb tér, amit elkészíttetett, az ebédlőterem volt, ez volt az első munkája, utána következett az előcsarnok és a hall kialakítása, illetve az emeleti termeket is ő építtette meg. Korabeli leírásokból ismert, hogy a bárónak segédei is voltak, mint például a német születésű Leopold Kaffer asztalos és Lakatos István, désfalvi fazekasmester.
Az ebédlőterem szinte épen megmaradt
A kastély ebédlője szinte épen őrződött meg, csupán a falon található három nagyobb festmény és a mozdítható iparművészeti tárgyak tűntek el. A terem kialakításakor Bánffy Ádám először a parkettet készítette el, amelynek érdekessége, hogy térhatása van, amiatt, hogy két különböző fából készült. Ezután a báró a falburkolaton dolgozott, amely német neoreneszánsz stílusban készült, illetve a bútorok is ekkor kerültek a helyükre. Legutolsó mozzanatként a kazettás mennyezetet készítette el, amelynek zárópárkányára a Bánffy család felmenőit véste fel. Ez a család ősiségét volt hivatott szemléltetni.
Az ebédlőben található bútorok közül talán a legismertebb a díszes ebédlőszekrény, amely kivívta a kortársak csodálatát is, ugyanis a hozzá tartozó két faragott székkel együtt Bánffy Ádám kiállította az 1878-as párizsi világkiállításon, ahol nagy feltűnést keltett. „Ennek a szekrénynek a párdarabjaként készült el a kredenc, amelynek az volt a szerepe, hogy evőeszközöket, tányérokat tartottak benne, fent pedig pohárszéknek használták, és a kastély fénykorában a báró által készített porcelántárgyak kerültek a tetejére” – részletezte Bordás Beáta.
Az ebédlő fő ékessége a zöld mázas cserépkályha, amelynek első változatát a báró 1878–1879 telén készítette el, és az 1879-es székesfehérvári országos kiállításra is elvitte, ahol annyira megtetszett Ferenc Józsefnek, hogy Bánffy neki is ajándékozta később. A kályhát így a gödöllői királyi kastély dohányzójában állították fel. A Válaszúton látható példány ennek a másolata, amelyet Bánffy Ádám 1880 körül készített el, ennek egyszerűbb a díszítése.
„Látjuk azt, hogy a megoldások balkezesek, viszont a gyümölcs girlandok nagyon plasztikusak, a források szerint Bánffy három-négy évvel korábban kezdett el egyáltalán porcelánkészítéssel foglalkozni, így ez óriási eredmény. A koncepciót neki tulajdoníthatjuk, a kályhán látható domborművek pedig a magyar őstörténetből vett legfontosabb jeleneteket ábrázolják” – magyarázta a művészettörténész.
Nemrég derült ki, hogy a majolika domborművek valójában színesek
Az ebédlő befejezése után a kétszintes előcsarnok elkészítése következett, amely szintén német neoreneszánsz stílusban készült berendezési elemeket tartalmaz. A terem legértékesebb elemei a veretdíszes oszlopok, az ajtók párkányai. Különböző érdekességeket is beépíttetett a báró, például a díszes fásládákat, amelyek most is használhatóak, és egy faliszekrényt is.
Két, a báró által készített majolika dombormű is helyet kapott a teremben, ezekről nemrég tudták meg, hogy valójában színesek, és színvilágukban ugyanolyanok lehettek, mint az ebédlőben lévő zöld mázas csempekályha. Ezeket a felújítás során restaurálják. Egy nagy ingaóraszekrény is helyet kapott a teremben, és ha felnézünk, feliratokat látunk a galéria lábazatán, amelyek szintén az ősökre utalnak, vagy moralizáló célzatú közmondásokkal, mondásokkal figyelmeztetik a látogatót.
Bordás Beátától megtudtuk, hogy a báró idejében a nyilvánosságnak szánt terek a földszinten lehettek, az emeleten pedig egy nagy szalon kapott helyet, ebből nyílik az erkély is, ahonnan be lehet látni a kertet. Az archív felvételek szerint az emelet falain a családi portrégaléria volt elhelyezve, valamint egy gyerekjáték- és porcelángyűjtemény is helyet kapott. Az egykori kialakításból mára csak a két atlaszszobor maradt meg, amelyek a főgerendát tartják, illetve a hall pompás mennyezete, és egy felülvilágító, amelyet utólag befödtek. A kastélyt az 1960-as évek végén „restaurálták”, hogy iskolát rendezzenek be benne, és ekkor készült a vasbeton lépcső is a déli szárnyban, 2007-ig kisegítő iskola működött benne, ám azóta üresen és bezárva áll, nem látogatható.
Többszöri sikertelen közbeszerzési eljárás után végre felújítják
Múlt héten jelentette be a Kolozs Megyei Tanács, hogy sikerült kivitelezőt találni a kastély felújítására, így elkezdődhetnek a munkálatok. Az épületet helyreállítják. A strukturális megerősítéssel kezdik, hiszen a kastély falai már-már omladoznak, és szépen lassan mindent helyreállítanak, így a kastély épületének első emeletén könyvtár, előadóterem, valamint kutatási iroda lesz, az alagsorban kiállítási terem fog helyet kapni. Felújítják a kastély parkját is, helyreállítják a tavat, újjáépítik az ott található kis medencét, és a meglévő hídfelújítások mellett újakat is építenek.
„Nagyon örvendek annak, hogy végre sikerült kivitelezőt találni, mivel Erdélyben a 19. század második felében épült kastélyok közül a válaszútinak van a legjelentősebb és legépebben fennmaradt belsőépítészeti együttese. Báró Bánffy Ádám személye miatt is jelentősek ezek a munkák, és úgy gondolom, hogy ez egy olyan érték, amelyet minél többen meg kellene szemléljenek” – mondta Bordás Beáta. Hozzátette: reméli, hogy a munkát „megfelelő alázattal” végzik majd a szakemberek, és a hiányzó elemeket is tudják pótolni, így a régió számára is kulcsfontosságú lesz a helyszín, hiszen egy olyan turisztikai célpont lehet, amely nagyon sok látogatót oda tud vonzani.
CSAK SAJÁT
.jpg)
