Máthé Zsolt Segesvár szívében, a vár udvarán nyitotta meg kis boltját, ahol egyszerre fest és árulja saját és más kézművesek termékeit. Ha valaki betér hozzá, akár ott, a helyszínen is megfestetheti egyedi mintával a kiválasztott tárgyát, közben pedig elidőzhet a korondi kerámiák, székelyudvarhelyi csempék, a gyönyörű faragott és festett fatárgyak között. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

Máthé Zsolt szerint önmagában csoda, hogy a régi vár szívében nyithatta meg boltját, úgy tapasztalja, lépten-nyomon ilyen csodák érik, a fennvaló kíséri útját. „Azt gondolom, hogy tényleg az Ő munkája az, hogy működik a bolt. Mert látom, amióta megnyitottuk, hogy hogyan vagyunk igazgatva, az elején nem is került hely a várban, de még csak egy stand sem, minden foglalt volt, majd valahogy szép lassan mégis megoldódott minden” – mesélte.

Autodidakta módon tanulta a bútorfestést

Máthé Zsolt a kezdetekről elmondta: 11 éve kezdte el foglalkoztatni a bútorfestés, Nagyszebenben végzett bútorfestő restaurálást, és az egyetemen dőlt el az, hogy ezt az irányt választja: nemcsak restaurálni, hanem festeni is akart. Szebenben egy bútorfestő műhelyben próbált szerencsét, néhány fotót készített arról, amit addig festett, és „nagy lázzal, magabiztosan, örvendve” mutatta meg munkáit, arra számítva, hogy majd felveszik, és a műhelyben elmélyítheti tudását, de végül nem így történt. Akkor határozta el, hazafelé gyalogolva szomorúan, hogy azért sem adja fel, folytatja a bútorfestést, és „még hallani fognak róla”. Így is lett.

A bútorfestést először csak hobbiként gyakorolta, csak ajándékba készített festett tárgyakat, és otthon, a szobájában készítette ezeket, hétvégente leginkább, így a szoba úgy nézett ki mindig, mint egy kisebb műhely. Lassan kezdtek megrendelései is lenni, és a mai napig emlékszik az első megrendelésére, mivel szerinte az ember annak örvend a legjobban. Végül a sokéves gyakorlás megtette a hatását, és sikerült tizenegy év alatt kialakítania egy saját stílust, motívumokat gyűjtött össze, könyvekből vagy más bútorfestő munkáiból inspirálódott, és mindent, amit szépnek talált, elraktározta magában, így ma már leginkább fejből fest, nem rajzolja meg előre a mintát.

Újító szellemiség, színesebb, élénkebb mintákkal

Máthé Zsolt arról is beszélt, hogy bár nagyon tiszteli a hagyományőrzőket, de rá inkább az újítás jellemző, hiszen akrillal fest, és nem fél színesebb, többszínű mintát sem festeni. „Van olyan bútorfestő, aki nagyon szigorúan veszi a hagyományőrzést, és én tisztelem, becsülöm ezért, de azt gondolom, hogy kell olyan is, aki újít, aki mer a színekhez és formákhoz nyúlni. Ezért kedvelik igazából a munkáinkat, mert színesebbek” – mesélte.

Szerinte akrillal amúgy is egyszerűbb festeni, könnyebb ezeket használni, és persze ezekből is lehet saját színt kikavarni. Régebben természetesen nem ilyen festékeket használtak, hanem minden bútorfestő kikeverte a saját színét, és nagy titok is volt, hogy honnan gyűjti be azt a porfestéket és hogyan keveri össze. Ennek ellenére szerinte akrillal olyasmit lehet elérni, amit a hagyományos színekkel nem, hiszen az élénk színvilágot nem lehet másképp visszaadni.

Egy másik újítása például, hogy festett tárgyaira „varázsszavakat” ír – köszönöm, bocsánat, sajnálom, szeretlek –, és úgy látja, ezek is fogynak a leginkább a boltban. Emellett arra törekszik, hogy ha csak lehet, valamilyen funkcionális tárgyat fessen, nagyobb bútordarabokkal ritkábban foglalkozik, ezeket inkább csak megrendelésre készíti.

„Megelégedett szívet kérek, s az elég. Ha az megvan, akkor a kevésnek is tud örülni az ember”

A bútorfestő úgy gondolja, „tényleg a Jóistennek a kegyelme és csodálatos munkája” az, hogy az emberek bemennek és vásárolnak nála, hiszen „megfestheti a világ legszebb ajándékát is”, ha nem találják meg az emberek a boltot nap mint nap. Szerinte a termék „már csak hab a tortán”.

„Nagyon jó érzés, hogy ennyi ideje működik a bolt és értékelik a munkánkat. Az elején alig volt egy pár termékünk, fújt a szél a boltban, és én még olyan naivan festettem, de valahogy akkor is működött. Akkor is értékelték az emberek azt, hogy itt helyben látják elkészülni a tárgyat, és én csak hálás vagyok minden áldott nap” – mondta.

Hozzátette, sokan úgy válnak el tőle, hogy sok vásárlót vagy jó vásárlószezont kívánnak, ám ő mindig azt mondja, hogy megelégedett szívet kér, és az elég, mert ha az megvan, akkor a kevésnek is tud örülni az ember. Ugyanakkor azért is nagyon hálás, hogy ilyen módon életben tudja tartani azt a gazdag mintakincset, amivel a székely nép rendelkezik, mert szerinte „olyan gazdag mintakincs ez, amit kár volna nem tovább örökíteni”.

„Meggyőződésem, hogyha valami szépet látott a székely ember, akkor azt átvette, megfestette, vagy átformálta, és még szebbé tette. Ezt csinálom én is igazából, kialakítottam a saját motívumom, a saját mintakincsem, és azt gondolom, hogy bármilyen kézművességről legyen is szó, akkor örökíthetjük tovább azt, ha meg is tud a kézműves belőle élni, ha értékelik az emberek és vásárolják azt” – mondta.