Szeben és Brassó után Erdély egyik legfontosabb városa volt Segesvár a középkorban. A 15. században kap városi rangot, amely után rohamosan fejlődni kezd: országgyűlések helyszínévé válik, majd a Nagy-Küküllő vármegye székhelye is lesz. Antal Attila helyi történelemtanár szerint ez azt bizonyítja, hogy a középkori Segesvár teljesen más szerepet töltött be Erdélyben, mint a modernkori, amely most már leginkább történelmi szempontból fontos. Erdély legjei sorozatunk legújabb részében Segesvár történelmi központját mutatjuk be. (Videó: Varró-Bodoczi Zoltán)

Antal Attila elmondta, a vár két részre osztható: a tulajdonképpeni várra és az alsó városra. A történelem folyamán a lakosok inkább az alsó városban telepedtek le, mivel a vár területén nagyon nehéz volt vízhez jutni. A történelemtanár szerint emiatt büntették is őket, így elérve azt, hogy visszaköltözzenek a felső várba, mivel ott könnyebb volt megvédeni a lakosokat.

A várfalon belül amúgy körülbelül ötezer lakos fért el, és amikor a népszámlálási adatok „jó korszakot” könyveltek el, körülbelül ennyien is éltek ott.  A híres székely-szász autonómia, az Andreanum értelmében a vár területén belül csak szászok telepedhettek le, és ez az autonómia annyira szigorú volt, hogy még Rákóczi Györgynek is megtagadták az ingatlanvásárlást, holott korábban Segesváron választották fejedelemmé. Itt a helyi autonómia túlszárnyalta a központosítást és a központiak akaratát is, mondta Antal Attila.

Hozzátette, habár a segesváriak nagyon zárt közösséget alkottak, mégis nagyon jól gazdálkodtak, kézművességgel, valamint mezőgazdasággal foglalkoztak. „Nagyrészt kézművesek voltak, ezért is épültek a különböző céhek tornyai. Amúgy a tornyok nem konkrétan a kézművesek számára épültek, inkább védelmi célokat szolgáltak, tehát a fegyvereket, később pedig a lőszert tárolták itt, és a lakosok védelme volt az elsődleges cél” – mesélte idegenvezetőnk.

Minden céhnek kötelessége volt megvédeni egy tornyot

Felvetődik a kérdés, hogy miért a különböző céheknek a megnevezését viselik ezek a tornyok. Antal Attila szerint ennek az az oka, hogy minden céhnek volt egy tornya, amelyet védenie kellett támadás esetén, és meg volt szabva, hogy hány harcossal, hány mesterrel és inassal kell megjelenniük támadás esetén. Emellett a tornyokat a céhek építtették, ők fizették ki a költségeket, és a történelemtanár szerint ez azért volt lehetséges, mivel teljesen másképpen működött a középkori társadalom, mint a mai, ekkor még megvolt a közösségi érzet.

„Teljesen más normák szerint működött ez a középkor, hiszen mindenik céhnek volt egy szabályzata is, amelyben szigorú szabályok voltak előírva: például konkrétan írásba foglalták, hogy a templom látogatása kötelező, és azokat az inasokat, akik ezt nem tették meg, büntették. Közösségről volt szó a középkorban, és nem egyéni jogokról, és ezért mindenki közreműködött” – magyarázta.

Egy toronyban ekkor körülbelül 25 védő szolgált, és támadás esetén a lövésrésekből próbálták meg minden felhasználható eszközzel hatástalanítani az ellenséget. Volt, hogy szurokkal, forró vízzel, majd később lőfegyverekkel. A lőfegyverek megjelenése után a vár fala fokozatosan kezdi elveszíti a fontosságát, ám Segesvár szerencsére megőrizte a falait, ami Antal Attila szerint annak is tulajdonítható, hogy konzervatív politikát folytattak a szászok. Érdekesség, hogy mindmáig látszanak a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc golyónyomai a falakon.

Napjainkban kilenc torony áll a tizennégyből, ami egy nagyon jó eredmény a történelemtanár szerint, mint fogalmazott, Segesvár azon kevés várak közé tartozik, amely ma is lakott, és büszkesége, hogy 1999-ben felkerült az UNESCO listájára más híres nemzetközi műemlékek mellett.

Itt található Erdély egyik legfontosabb gótikus temploma

A várfalon belül található gótikus templomot a 15. században kezdték el építeni. Mire befejezték, arra a katolikus templomból már protestáns lett, jött a reformáció, és a falfestményeket is lefestették. A templomot a 90-es években felújították külföldi összefogással, és mindmáig a segesváriak azt tartják, hogy ez a harmadik legfontosabb gótikus stílusban épült műemlék Erdélyben, a kolozsvári Szent Mihály- és a brassói Fekete-templom után. Érdekesség, hogy a templom helyén valamikor egy székely templom nyomaira bukkantak a régészek, és kiderült, hogy ezt bővítették később a szászok.

„Ez a legfontosabb műemléke Segesvárnak. Az óratorony Segesvár szimbóluma, a hegyi templom pedig a legfontosabb műemlékszempontból, hiszen ez a közösségnek a lelke volt. Tulajdonképpen két nagyon fontos temploma van Segesvárnak: a kolostortemplom és a hegyi templom” – ismertette Antal.

A kolostortemplom jelenleg felújítás alatt áll

A kolostortemplom Segesvár legelső temploma, amely 1298-ban zarándoklati jogot is nyert, vagyis a pápa megemlítette, így ez azt is bizonyítja, hogy a település már akkor létezett. Később, a 15. században kapott városi rangot, ekkor kezd el rohamosan fejlődni és rövidesen a legfontosabb erdélyi városok közé tartozik Szeben és Brassó után, és országgyűlések helyszínévé is válik. A kolostortemplom jelenleg felújítás alatt áll, úgyhogy amikor majd lekerül róla a lepel, Antal Attila szerint biztos, hogy egy „teljesen más arcát fogja megmutatni”.

A templom mellett a polgármesteri hivatal található, amely nem erre a célra készült, hiszen mérete szerint egy egész vármegyét ki tud szolgálni. A város történetében nagyon fontos a 19. század második fele, az 1870-es évek, mivel ekkor olyan változások következtek be, mint például a céhek felszámolása, illetve a város elvesztette az autonómiáját is. Ez nagy kihívások elé állította a város lakóit, alkalmazkodniuk kellett, és rádöbbentek a központi szervek, hogy nincsen egy olyan épület, amelyikben a Nagy-Küküllő vármegyének az adminisztratív tevékenységét tudnák elintézi.

Emiatt 1888-ban, miután lebontották a domonkos kolostort, felépítik Alpár Ignác tervrajzai szerint a vármegye székhelyét, így a Nagy-Küküllő vármegyének Segesvár lesz a központja, és az 1960-as évekig megyeszékhelyként működik, később fokozatosan elveszíti fontosságát.

Egyre kevesebb a szász, nehéz felmérni, hányan maradtak

Antal Attila arról is beszélt, hogy Segesvár a középkor folyamán Erdélyben nagyon fontos szerepet töltött be Brassó és Szeben mellett, a környéken is „irigyelték” az épületeit. „A legenda szerint, amikor Szászkézden óratornyot építettek, akkor a segesvárit vették mintául, le is mérték állítólag, csak időközben a madzagból, amit átvittek, kivágtak a segesváriak, így a szászkézdi rövidebb lett egy kevéssel” – mesélte. Hozzátette, hogy emellett a diéták is bizonyítják, hogy a középkori Segesvár milyen fontos szerepet töltött be az erdélyi városok között.

Idegenvezetőnk szerint azonban napjainkban inkább történelmi szempontból fontos a város, és egyre kevesebb a szász is. Szerinte nagyon nehéz felmérni azt, hogy hányan is maradtak, ám ami talán pozitívumként említhető véleménye szerint, hogy a nyomuk megmaradt a városban. „A segesváriak kötelessége, hogy vigyázzanak ezekre az emlékekre, de ezt szerencsére meg is teszik az alapítványaikon keresztül. Ez segít a középkori vár megmentésében, ugyanakkor a turizmus is nagyon jó hatással van erre a folyamatra” – tette hozzá.