Vészjósló megnevezésekkel illették őseink a Békás-szorost, ami azt mutatja, sosem volt veszélytelen átkelni hegyormain és szikláin: a szurdokvölgy Pokol kapuja, Pokol tornáca és Pokol torka része több emberéletet, testi épséget követelt magának. Egy gyergyóalfalvi székely legény mégis volt annyira derekas, hogy a 6 kilométer hosszú, helyenként 300-350 méter magas függőleges sziklafalakat népviseletben, mezítláb megmássza. A Maszol stábjának Hegyi Barna, a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója mutatta be Székelyföld zord, néhol érintetlen természeti kincsét. Cikkünk eredetileg 2021. október 3-án jelent meg.

A Békás-szoros már évszázadokkal ezelőtt megihlette az embereket: Közép-Kelet Európa legimpozánsabb mészkőszorosát a pokolba való leereszkedéssel asszociálták a rajta átkelők. A kíméletlen legendák azt bizonyítják, a zord természet erejével sokaknak meg kellett harcolniuk az elmúlt időkben. „Öregek mesélték, hogy nem volt út a havasi kaszálókra, legelőkre, ahol ételt vihettek volna a mezei munkásoknak. Ezért a köveken közlekedtek, sokan megcsúsztak, gerincüket, kezüket-lábukat törték a völgyben” – részletezte az igazgató, kiemelve, hogy a nemzeti út megépülése óta ebből a szempontból javult a helyzet, biztonságosabb lett a közlekedés.

Keresztes Zoltán sziklamászó először azért mászta meg az Oltár-kő hegycsúcsot, mert az addigi zászló, amit Kreisz a csúcsra tűzött, „vagy kicsi volt, vagy pedig a csúcson lévő fenyőkön olyan helyre lett kikötve, hogy az alulról nem látszott.” Elhatározta, hogy lecseréli az ottani magyar zászlót egy nagyobbra, ami jobban látható. Ingujjban, mezítláb, a magyar lobogót derekára csavarva indult neki a meredeknek, zászlaját a csúcs legszélén álló, nyolcméteres fenyőfa tetejére tűzte ki, Kreisz zászlajának foszlányait pedig lehozta bizonyítékként.

1943. június 6-án újra megmászta a sziklát, másodszorra a gyergyószentmiklósi Erdőbirtokossági Társulat által adományozott, három méter hosszú, koronás címeres lobogóval, a szárhegyi Erdőbirtokossági Társulattól kapott babérkoszorúval és a tárogatójával indult útnak. A korábbi zászlót erre az újra és nagyobbra cserélte, majd elővette tárogatóját, és elfújta a Nagy Bercsényi Miklós című kurucdalt. Az 1943 júliusi Magyar Világhíradó is beszámolt az eseményekről: „Szentmise után indult útnak Keresztes Zoltán gyergyóújfalusi legény merész vállalkozással, az Oltárkő megmászására. Az 1630 méter magas meredek sziklacsúcsra az ügyes hegymászó zsákban vitte magával a nemzetiszínű lobogót, hogy a magas oromra kitűzhesse. A székely fiú sikeres útjáról visszatérve oklevelet és jutalmat kapott. ” – tudtuk meg a szorosban tett sétánk folyamán. 

Mint kiderült, Európa egyik természeti ritkaságán haladunk keresztül, amely a Csalhó-hegység lábánál, a Békás-patak és az Aranyos-Beszterce folyók találkozásánál található. Piatra Neamt városától 28 km-re nyugatra helyezkedik el, Hargita megye nyugati részén. Tektonikus eredetű szurdokvölgy, amelyet 1971-ben védetté nyilvánítottak, jelenleg a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park része. A szorost a Kis-Cohárd, Csíki-bükk, Oltár-kő, Mária-kő hegycsúcsok fogják közre, a hegymászók paradicsomként tekintenek rá. A szoros legvadabb része a Kis-Szurdok-kő és a Csíki-bükk között található, egyetlen ismert nagyobb barlangja a Hóvirág-barlang, amelynek 28 méter hosszú és 26 méter széles termét 1973-ban diákok fedezték fel.

Ritka és védett növények otthona a Békás-szoros

Noha a nemzeti út könnyítette a szoroson való átkelést, a tranzit- és célturizmus teljesen lebénította a közlekedést, és azzal egyidőben veszélybe sodorja a szurdokvölgy ritka és védett növényfajait, állatvilágát. Jelentős a levegőszennyezés, a kóborló állatok elgázolása, a patak vizének szennyezése, illetve az sem ritka, hogy a felelőtlen gazdák kutyáiktól úgy szabadulnak meg, hogy kiteszik őket a tó és szoros körül. Mindez addig „szerencsés” az állatokra nézve, míg a turisták etetgetik őket, télen azonban egytől egyig farkasok martalékává válnak.

Mint megtudtuk, biztonsága tekintetében napjainkban a szoros a század eleji állapotokat kezdi magára ölteni: ugyan a turistaforgalom hatványozottan megnőtt, a gyalogosok számára egyelőre nincs lehetőség veszélytelenül közlekedni, az árusok bódéi pedig elfoglalják a parkolóhelyeket, ezért gyakori a forgalomfennakadás is.

Hegyi Barna rámutatott, a park területének nagy részét lucfenyőerdők borítják, de találhatóak benne elegyes állományú erdők, szubalpesi legelők és kaszálók, valamint fajgazdag, ritka és bennszülött növényfajokkal borított mészkősziklák. A világon kizárólag a szorosban található meg a békási csűdfű nevezetű bennszülött növényfaj. Emellett a nehézszagú boróka, a Zawadzki mécsvirág, az erdei berkipimpó, a henye boroszlán, a tiszafa, a boldogasszony papucsa, a havasi gyopár és a vitézvért is fellelhető területén.

A Nemzeti Park állatvilága gazdag az Európa-szerte ritka és védett nagyragadozókban: medve, farkas és hiúz is él a szorosban. A sokszor szélsőséges hegyvidéki életkörülményekhez jól alkalmazkodott a C-betűs lepke, a hüllők és kétéltűek közül a sárgahasú unka, az alpesi gőte, a kárpáti gőte, a tarajos gőte, a foltos, a barna varangy, a gyepi béka, az elevenszülő gyík, a keresztesvipera, a rezsíkló. A madarak közül jelen van a hajnalmadár, a háromujjú hőcsik, a holló, a siketfajd, az uráli bagoly, a szirtisas, és a nagytermetű emlősök közül, a nagyragadozókon kívül a gímszarvas és a zerge.

A nemzeti park látnivalói között említhetjük a Gyilkos-tó üdülőtelepet, a Kiscohárd kilátót, a Gyilkos kilátót, a Likas zsombolyt, a Súgó szorost, a Dörgő-szorost, a Kisbékás-szorost, Nagyhagymást, az Egyeskőt és a Fehérmező-Nagyhagymást – innen turistaösvények indulnak a Nagyhagymásra-Egyeskőre, Öcsémre, Terkőre (a Nemzeti Park déli részén) , Juhpatak – Gyilkos-tó üdülőtelep felé, a Gyilkos hegyen át a Gyilkos-tó üdülőtelepre, a Feketehagymás, Háromkút, Balánbánya és Pongrác-tető fele.